Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-30 / 305. szám
TOLNAI ruh PffO&zrIhMt zGVEf&iMrmrt Hegedűs András elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének illésén (2-3-4. o) M DP TOINAMEGVEI PÄRTBIZOTT JA'OANAK LAPJA X. tóV FOLYAM. 305. SZÁM ARA SO FILLÉR SZERDA, 1953 DECEMBER 30 Hegedűs András elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén Tisztelt Központi Vezetőség! A Központi Vezetőség október 31-i ülésének határozata leszögezte, hogy Magyarországon a szocializmus további építésének kulcskérdése és egész fejlődésünk döntő láncszeme a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Ezen fontos megállapítás alapján dolgozta ki a politikai bizottság a mezőgazdaság fejlesztésének prog- rarhmjáí, amelyet ma, mint határozati javaslatot a Központi Vezetőség elé terjeszt. A mezőgazdaság általános fejlesztésére irányuló nagy célkitűzéseket, — amelyeket e tervezet tartalmaz —■ csak akkor lehet végrehajtani ha. egész pártunk és egész népünk megérti, hogy a mezőgazdasági termelés kérdésének felvetése egyenesen következik népi demokráciánk egész eddigi gazdasági és politika-' fejlődéséből. E terv végrehajtásé ezért nem is szűkén vett parasztkér- dés, — mint ahogyan sokan még ms is gondolják, — hanem egész népünk ügye. A mezőgazdasági termelés gyors fejlesztését nagyon mélyreható gazdasági okok teszik szükségessé. Népgazdaságunkban jelenleg nagy aránytalanság van az ipar és a mezőgazdaság között, ami az iparban is és a mezőgazdaságban is, komoly zavarokat okoz. Közismert, hogy az ipari termelés a felszabadulás előttihez képest több mint háromszorosára nőtt, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés egyhelyben topog. Elsősorban ez az aránytalanság okozta azt, hogy a mezőgazdasági termelés nem tudta megfelelően kielégíteni a lakosság élelmiszerekben mutatkozó szükségleteit, amelyek az utóbbi évek folyamán gyorsan nőttek, mert sokszázezerre! emelkedett a bérből és fizetésből élők száma, és mert városban és falun egyaránt nőtt a dolgozók jogos igénye, több és jobb élelmiszer iránt. A Központi Vezetőség júniusi határozata és a kormányprogramm — amely új szakaszt nyitott nép demokráciánk történetében — gazdaságpolitikánk alapvető feladatként f dolgozók, elsősorban az ipari munkások, életkörülményeinek állandó- javítását jelölte meg Az e célkitűzés elérése érdekében eddig végrehajtott intézkedések osztatlan örömet okoztak a dolgozók minden rétegében, df még csak kezdeti lépésnek tekinthetők. Ahhoz, hogy tovább tudjunk menni, mindenekelőtt meg kell teremteni az életszínvonal emelésének anyagi feltételeit, elsősorban a mezőgazdasági termelés fejlesztése útján, és biztosítani kell a lakosság bőséges ellátását kenyérrel, hússal, zsírral, tejjel, gyümölccsel és borra! valamint más élelmiszerrel, továbbá nagyobb mennyiségű nyersanyagot kell biztosítani könnyű- és élelmiszeriparunk számára is, hogy a lakosságot jobban el tudjuk látm olyan fontos közszükségleti cikkekkel, mint a cukor, a textiláru, a cipő. stb. A mezőgazdaságnak az ipari termeléssel szemben való elmaradottságának felszámolása azonban nemcsak gazdasági okokból, hanem a munkás-paraszt szövetség megerősítése szempontjából is szükséges. A mezőgazdasági termelés elhanyagolása gyengítette a párt befolyását a dolgozó parasztság között. A nehézségeket csak fokozta az, hogy a városi lakosság ellátásának biztosítása érdekében az elmúlt években a mezőgazdasági' termelés fejlesztésének segítése, a dolgozó parasztok érdekeltségének növelése helyett a begyűjtés mennyiségét emeltük amely mögött nem állt a termelés megfelelő növekedése. Ez odavezetett, hogy — felhasználva az iparban kínálkozó munkaalkalmat — nemcsak a nagygazdák, hanem a dolgozó parasztok közül is soktízezer ajánlotta fel földjét és ment el dolgozni a városba, ami a tartaléktő1- dek ugrásszerű megnövekedéséi eredményezte. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének napirendre tűzése és az a segítség, ame!vet az ipari munkád ság, fejlett szocialista iparunk ad a falunak, kedvezően fogja éreztetni hatását, mert megteremti á lakosság életkörülményei állandó javításának egfontosabb előfeltételét, az élelmiszerek, bőségét; ugyanakkor a mező- gazdasági termelés felemelése, a virágzó mezőgazdaság, egyben jómódú, megelégedett dolgozó parasztságot is jelent. Mindez megerősíti a munkásosztály és a dolgozó paraszti ság elszakíthatatlan szövetségét, népi demokráciánk alapját. Ezek azok a gazdasági és politikai okok, amelyek miatt egész népi demokráciánk továbbfejlődésének alap vető kérdésévé Vált a mezőgazdasági termelés növelése. Félreértések elkerülése Végett azt is meg kell mondani, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése és tovább segítése, az ipar és a mezőgazdaság közötti rendkívüli aránytalanság felszámolása után is, a szocializmus építésének fontos részét fogja képezni: továbbra is pártunk politikájának előterében fog állni, annak alapját fogja képezni, mert ez az egyetlen járható útja annak, hogy megvalósítsuk gazdaságpolitikánk alapvető célkitűzését, a dolgozók életszínvonalának állandó emelését. E kérdés napirendre tűzése tehát megfelel egész népünk munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk érdekének azért túlzás nélkül mondhatjuk, hogy országos ügy ez, melynek megoldására mozgósítani kell pártunk minden erejét, egész dolgozó népünket, s népgazdaságunk minden erőforrását. A mezőgazdasági termelés általános fellendítésében támaszkodnunk kell országunk vezető erejére: ipari munkásságunkra és fejlett szocialista nagyiparunkra. Az ipari munkásság és a fejlett szocialista nagyipar nélkül a mezőgazdasági termelés fej- 'esztésében olyan célkitűzéseket meg valósítani, mint amilyent a központi vezetőség elé terjesztett tervezet tartalmaz, elképzelhetetlen. Ipari munkásaink, fejlett szocialista nagyiparunk segítségével a mezőgazdaságot gyorsan el tudjuk látni gépekkel, a termelés fejlesztéséhez szükséges kü- 1 önféle ipari termékekkel és emellett ipari munkásaink nélkülözhetetlen segítséget tudnak adni a mezőgazdaságnak a fejlett technika alkalmazásában is. A mezőgazdasági termelés feleme- 'ésében nagy segítséget kell, hogy ’djon értelmiségünk: a mezőgazdasági szakemberek, mérnökök, tanárok és tanítók szaktudása, tapasztalata is feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a földművelés kulturáltsága rövid idő alatt nagy léptekkel haladjon előre. A pártszervezeteknek úgy kell dol- gozniok, hogy régi értelmiségünk zöme a fiatalokkal vállvetve, ezen ügy nagy jelentőségét felismerve, lelkesedéssel és odaadással munkálkodjék a terv maradéktalan végrehajtása érdekében. A mezőgazdasági termelés általános fellendítésében, a földművelés és állattenyésztés- kultúrájának emelésében bátran támaszkodhatunk egész dolgozó parasztságunkra, annak szór galmára és szakértelmére, népi demokráciánk, pártunk és kormányunk iránti hűségére, hazafias érzelmeire. Mi jellemzi jelenleg mezőgazdasági termelésünket? Dolgozó parasztságunk a felszabadulás után nagy erőfeszítéssé! és hősies munkával gyorsan helyrehozta a háború okozta károkat. Termésátlagaink és állatállományunk nerti- csak elérték, hanem egyik-másik területen meg is haladják a felszabadulás előttit. Sok új módszer honosodott meg: a felszabadulás előttihez képest többszörösére nőtt a íarlóhántás, az őszi mélyszántás. Az elmúlt években elterjedt a silózás. új kultúrák honosodtak meg (pl. a rizs), s az öntözött terület sokszorosára növekedett. Mindez mutatja, hogy a dolgozó parasztok és termelő- ■.zövekezeti tagok nagy érdeklődésiéi fogadják mindazt az újat, amely nek alkalmazásával emelni lehet a termésátlagokat, az állattenyésztés hozamait és növelni lehet a földművelés kulturáltságát, A mezőgazdasági termelés egyes területein megmutatkozó fejlődés ellenére 3 a termésátlagok és az állat- tenyésztés hozamai — különösen a szükségletek növekedéséhez képest — nem emelkednek kielégítően elsősorban azért, mert a mezőgazdasági termelés alapvető kérdésednek megoldásában csak kevéssel jutottunk előre. Mindenekelőtt kevés gondot fordítottunk a talaj termékenységének fokozására. Az elmúlt években a tagosítások miatt és a termelőszövetkezetek túlzott ütemű fejlesztése következtében, a falun termelési bizonytalanság lépett fel, amely odavezetett, hogy sok dolgozó paraszt nemcsak földjeit nem javította, hanem még a szükséges trágyázást sem végezte el. Az alapvető agrotechnikai munkálatokban is — bár a felszabadulás előtti helyzethez képest előrehaladtunk — nagy még a késedelem. Ez vonatkozik nemcsak a tarlóhántásra és az őszi mélyszántásra, hanem a vetésre, a növényápolási és betakarítási munkákra is. Nem sikerült megteremteni az állattenyésztés hozama állandó növekedésének legfontosabb élőfeltételét, a szilárd takarmányalapot, sőt, szálas-takarmányaink vetésterülete csökkeni:. A kukorica vetésterülete nőtt ugyan, de termésátlaga nem múlja felül lényegesen a felszabadulás előttit, rétjeink és legelőink pedig továbbra is rendkívül elhanyagoltak. Mindezek miatt meg kell állapítanunk, hogy mezőgazdasági termelésünk, beleértve a növénytermelést és az állattenyésztést is, alacsony színvonalon áll és a jelenlegi helyzetében nem képes megfelelően kielégíteni népünk egyre növekvő szükségleteit. A mezőgazdasági termelés elmaradottságának egyik legfőbb oka, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésére irányuló politikában, különösen a középparaszt-kérdésben, hibákat követtünk eL Elhanyagoltuk az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok támogatását, akiknek kezében van jelenleg Is a szántóterület több mint hatvan százaléka. Ahelyett, hogy növeltük volna az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal a termelési kapcsolatokat, leszűkítettük azokat. A gépállomásokon egész ez év júniusáig olyan bérrendszer volt érvényben, amelyik szinte lehetetlenné tette, hogy a gépállomások egyénileg gazdálkodóknak dolgozzanak. 1952-ben a gépállomások mindössze 47 000 normálholdnak megfelelő, a kedvezőbb teltételek mellett ez év őszén már 300 000 normálholdnak megfelelő ta- 'ajmunkát végeztek az egyénileg gaz dálkodóknak. Ez azonban a szükséghez képest még mindig nagyon kevés. Műtrágyát az egyénileg gazdálkodók csak a szerződéses termelés tereiében kaptak. E téren komoly hibát követett el a földművelésügyi minisztérium és a Központi Vezetőség mezőgazdasági osztálya is. A földművelésügyi minisztérium nagyon kevés érdemleges intézkedést tett az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelésének támogatására. A Központi Vezetőség mezőgazdasági osztálya pedig elmulasztotta feltárni a párt Központi Vezetősége előtt azt a súlyos helyzetet, amelybe az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelése került. Sztálin, a Szovjetunió hasonló időszakában, na,gyón élesen lépett fel ezzel a hibával — az egyéni parasztság lebecsülésével — szemben. .Vannak emberek, — mondotta — akik azt mondják, hogy az egyéni parasztgazdaság nem fejlődik tovább, azért nem érdemes támogatni..." Ezeknek az embereknek semmi közük nincs pártunk vonalához." Az elmúlt évek nagy eredménye, hogy a dolgozó parasztság százezrei megindultak a szövetkezés útján és mnek folytán jelenleg négyezerhat- százhetvenhét szövetkezetünk van, 263 700 taggal; kezükben van az ország szántóterületének mintegy 20 százaléka. A termelőszövetkezeteken kívül mintegy 500 állami gazdaság alakult, amelyekhez az ország szántó- területének 13 százaléka tartozik. Ezen fejlődésnek a mezőgazdaság egész jövője és a szocializmus építése szempontjából nagy jelentősége van. Bár a kisüzemi gazdálkodás lehetőségei mezőgazdaságunkban még koránt sincsenek teljesen kimerítve: a nagyüzemi gazdálkodás — mégpedig a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás — a fő útja annak, hogy teljesen felszámoljuk mezőgazdaságunk nak aZ ipartól váló elmaradását, s megteremtsük a kizsákmányolásitől mentes jómódú falusi életét. Sok termelőszövetkezet és állami gazdaság már eddig is kimagasló eredményt ért el. Ugyanakkor nagy részük még nem példamutató nagyüzemi gazdaság; termésátlagaik, különösen a kapásoknál, alacsonyak és nem kielégítő az állattenyésztés hozama sem. A termelőszövetkezetek a földművelésügyi minisztérium, az állami gazdaságok, elsősorban a volt állami gazdaságok és erdők minisz- teriuma hibájából, különösen azok bürokratikus vezetési módszere miatt, nem tudták megfelelően hasznosítani a nagyüzemben rejlő hatalmas lehetőségek kiaknázására azt a segítséget, amit az állam már eddig nyújtott részükre. Közrejátszott ebben még az is, hogy sok termelőszövetkezetben és állami gazdaságban tűrhetetlen a munkafegyelem, nagy a hanyagság és nem becsülik meg — sőt elherdálják — a társadalmi tulajdont. Emiatt termelőszövetkezeteink jelentékeny része jelenleg még nem elég vonzó és még mindig elég sok olyan állami gazdaság van, amelyik nem mintaképe, hanem szégyene a szocialista nagyüzemi termelésnek. A kulákgazdaságok területe az elmúlt években erősen lecsökkent. Míg 1949-ben a szántóterület 17 százaléka tartozott kulákgazdaságokhoz, jelenten 4,7 százaléka. Ez a csökkenés egyben azt is mutatja, hogy a ku- lák kizsákmányolás korlátozásának politikája átcsúszott a kulákgazdaságok likvidálására. Ez is csökkentette a mezőgazdasági termelés színvonalát, mert a kulákok által az államnak átadott földek jelentős részét, mint tartalékterületet, nem művelték meg kellőképpen. A mezőgazdasági termelés felemelésének előfeltétele, hogy pártunk paraszt .politikájában az elmúlt években elkövetett hibákat kijavítsuk. A mezőgazdasági termelés színvo nalának emelése érdekében mindé nekelőtt széleskörű termelési és áru forgalmi kapcsolatokat kell kiépíteni A város és a falu, az ipar és a me zőgazdasóg között. Ilyen kapcsolatul kiépítése gazdaságpolitikánk légion tosabb feladata: „A nép feladata - állapította meg Lenin — döntő, min den egyebet maga alá rendelő fő fel adata — az, hogy megteremtsük a: összefogást az új gazdaság között amelyet elkezdtünk építeni és a pa rasztgazdaság között, amely millió éi millió paraszt megélhetésének alap ja.1' A termelőszövetkezeteket és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz tokát a népi demokratikus államnak közvetlenül termelési tevékenységük ben kell segíteni, hogy többet és olcsóbban tudjanak termelni, hogy jövedelmező gazdálkodási ágakat fejlesszenek ki és hogy ezen az úton jómódú étet teremtődjék a faluban. Ezeknek a termelési kapcsolatoknak ki kell terjedni, a növénytermelésben a munkák elvégzését elősegítő gépi munkára; a dolgozó parasztságnak ^ és a termelőszövetkezeteknek minőségi vetőmaggal való ellátására, ióminőségű apaállatokkal való gondoskodásra; a műtrágyagyártás fokozására és kielégítő mennyiségben történő szabadforgalomba hozására; a dolgozó parasztságnak gyümölcsfacsemetével, szőlőoltvánnyal való ellátására. A népi demokratikus állam ilyen támogatása és segítsége nélkül azok a célok, amelyeket a mezőgazdaságban magunk elé tűztünk, nem értieőlk el, A termelési kapcsolatok kiszélesítése és megerősítése a dolgozó parasztsággal, kedvezően hat nemcsak a mezőgazdasági termelés növelésére, hanem a munkásosztály és a dolgozó parasztság viszonyára, a munkás- osztály és a dolgozó parasztság szövetségére is. A termelőszövetkezeteket a mezőgazdasági termelés felemelésére irányuló Programm hozzásegíti ahhoz, hegy kibontakoztathassák a szocialista nagyüzemű gazdálkodás fölényét és a tudomány, az élenjáró mezőgazdasági gyakorlat minden vívmányának elterjesztésével, jó vetésforgó bevezetésével és alkalmazásával olyan magas termést érjenek el, amilyent parcellás gazdaságban nem tehet elérni, olyan állatállományt alakítsanak ki, amely nagy hozamával lényegesen felülmúlja az országos átlagot Ez a programm végre lehetővé teszi, hogy érvényre jusson, kibontakozhassék a nagyüzemi termelés fölénye. A termelőszövetkezetekkel és dolgozó parasztsággal való termelési kapcsolatok kiszélesítésében, a mező gazdasági programm végrehajtásában fontos szerepe van az állami gazdaságoknak és gépállomásoknak. Az állam rajtuk keresztül adja a legnagyobb és legközvetlenebb termetes! segítséget a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. Az állami gazdaságok feladata, hogy árutermelésük fokozása, az önköltség csökkentése mellett minőségi vetőmaggal, tenyészállattal, a tudomány módszereinek gyakorlatban való meghonosításával az egész mezőgazdasági termelés motorjává váljanak. A gépállomások pedig terjesszék ki tevékenységüket mind a termelőszövetkezetek, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjeire és ezzel adjanak lehetőséget arra, hogy a földművelés egész mezőgazdaságunkban magasabb színvonalra emelkedjék. Ahhoz, hogy az állam a dolgozó parasztoknak és termelőszövetkezeteknek termelési színvonaluk növe- 'éséhez nagyobb segítséget tudjon adni, át kell csoportosítani a beruházásainkat. Az elmúlt három évben a mezőgazdaságba — beleértve ez évet is — öt milliárdot ruháztunk be. Ezt az elkövetkezendő három évben két és félszeresére kell emelni, és a mezőgazdasági termelés fejlesztésére csak állami eszközökből mint egy 12—13 milliárd forintot kell fordítani. A mezőgazdasági beruházások növelésével, a beruházások átcsoportosításával, elsősorban is meg kell gyor sitani a mezőgazdaság gépesítését, mert a földművelés színvonalának emelése enélkül lehetetlen. A mező- gazdaság számára tizennyolcezer új traktort kell adni és ezzel a mező- gazdaság traktorparkjét mintegy haf mincezerre, azaz a jelenleginek több, mint kétszeresére kell emelni. Az iparon belül a beruházások átcsoportosításával műtrágyagyártásun kát úgy kell fejleszteni, hogy a mezőgazdaság az 1956. évben hatszázezer torma műtrágyát használhasson fel, ami háromszorannyit jelent, mint amennyit az 1953. évben és nyolcszor annyit, mint amennyit a nagybirtokos Magyarországon 1939- ben felhasználtak. A következő három év alatt a mezőgazdasági beruházások növelésével az öntözött területeket újabb százhatvanezer kát, holddal kell növelni, ami kereken tízszerese annak, amennyit 1934-ben a nagybirtokom Magyarországon összesen öntöztek. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak és a termelőszövetkezeteknek nagyarányú támogatást kell adni ahhoz, hogy gyengeminőségű földjeiket megjavítsák, továbbá se(Folyi-atás a 2. oldalon)
