Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-30 / 305. szám
NÄPrs IMS DECEMBER 80 9 Hegedűs András elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Partja Központi Vezetőségének ülésén (Folytaidé az 1. oldalról) gften; kell gyümölcsösök és szőlők telepítését: erre a célra az elkövetkező három évben csak állami eszközből hároxnszázhetvenkettő millió forintot kell fordítani. Nagy összegeket kell fordítani a rétek és legelők megjavítására, beleértve nemcsak azokat a réteket és legelőket, amelyek a termelőszövetkezetek kezében vannak, hanem a községi legelőket is.’ Segíteni kell a termelőszövetkezeteket istállók és silók építésében, az állattenyésztéssel kapcsolatos munkák gépesítésében. Csak silók építésére az elkövetkező három év alatt állami eszközökből háromszázhat millió forintot kell fordítani. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat is segíteni kell abban, hogy silóit tudjanak építeni, erre a célra hitelt kell biztosítani számukra. Jelentős állami támogatást kel nyújtani mindazoknak az intézkedéseknek a végrehajtásához, amelyek a mezőgazdasági termelés általános színvonalának emelését »zmlgáilják. így állami támogatással keli végrehajtani a minőségi vetőmagvak cseréjének kiterjesztését, a heterozis kukorica elterjesztését, a dolgozó parasztok és termelőszö- \"etkezetek jóminőségű apaállatokkal való ellátását. A mezőgazdasági beruházások áteső portos itása, a mezőgazda sági termetes fokozott állami támogatása széleskörű termelési kapcsolatokat hoz létre a város és a falu között, kedvező feltételeket teremt mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, mind a termelőszövetkezeteik és állami gazdaságok számára, termésátlaguk' gyors emelésére, az állattenyésztés gyors fejlesztésére. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez adott termelési segítség mellett nagyon nagy jelentősége vatn a város és a falu közti árufor- aibui kpacsolatak egészséges ala- ulásának. A mezőgazdasági termelés elmaradottságához hozzájárult az is, hogy az elmúlt években ezek a kapcsolatok nemcsak nem erősödtek, hanem szőkébb térre szorultak. Emiatt mind a dolgozó parasztok, mind a termelőszövetkezeti tagok érdekeltsége erősen csökkent a mezőgazdasági termelés fokozásában. Az áruforgalmi kapcsolatokat és a termelés fokozásában való érdekeltséget csökkentette a begyűjtési rendszer túlfeszítettsége. Emellett begyűjtési szerveink gyakran megsértették a törvényességet és sokszor előfordult, hogy olyanoktól vettek igénybe terményeket, akik beadási kötelezettségűket már teljes ítették. Mindez, a szabadforgalmat korlátozó intézkedésekkel együtt, megakadályozta, hogy a dolgozó parasztság jelentős mennyiségű terméket tudjon a szabadpiacra vinni. Ez csökkentette a dolgozó parasztok 'és termelőszövetkezetek érdekeltségét a termésátlagok fokozásában. Egyben növelte a központi készletből ellátottak számát és odavezetett, hogy a szabadforgalom kifejlesztése helyett, még egészen kis falvakat is, központi készletekből tóttunk el zsírral, kenyérrel, hússal. Pártunk Központi Vezetősége és * kormány eddigi határozatai már sokat javítottak ezen a helyzeten. A begyűjtési kötelezettség három- évű időtartamra történt megállapítása és mintegy átlagos 10-33 százalékos csökkentése, megnövelte a dolgozó parasztság termelési biztonságát és termelési kedvét; , már jelenleg’ is észrevehetően szélesedik a szabadforgalom, ennek következtében javul a dolgozók ellátottsága. Ezenfelül azonban párt- és tanácsszerveinknek segíteniök kell abban, hogy egészséges áruforgalmi kapcsolatok bontakozzanak ki a város és a falu között, és a beadási kötelezettsége teljesítése után mindenki szabadon vihess© piacra termékeit. A város és falu közötti áruforgalmi kapcsolatok egészséges fejlesztéseben nagy szerepe van a falu megfelelő árucikkekkel való ellátásának is. Az elmúlt években eaem a téren jelentkező hibák hátrányosan éreztették hatásukat a mezőgazdasági termelésben; részben azért, mert a dolgozó parasztok. termelési kedve csökkent, a falu iparcikkekkel való gyenge ellátottsága miatt részben azért, mert sokszor hiányoztak a mezőgazdasági termeléshez szükséges legalapvetőbb cikkek, mint a kéziszerszám, növényvédőszerek, például a réz-’ gälte vagy a kocsikenőcs. A város és falu közti egészséges áruforgalom kifejlesztése érdekében iparunknak és belkereskedelmi szerveinknek feltétleniij gondoskodniuk kell arról, hogv a falut kielégítő mértékben lássák el megfelelő iparcikkekkel, mert ez. növeli a termelési kedvet és ugyanakkor a termelés számára nélkülözhetetlen áruk biztosítását is jelenti. A kérdés fontosságának megfelelően a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló KV-határozattervezet konkrét előírásokat tartalmaz az ipar és a kereskedelem számára. A mezőgazdaság fejlesztésének e programmja lényegesen különbözik minden eddigi Olyan határozattól, amit pártunk és kormányunk a mezőgazdaság fejlesztésére hozott, elsősorban a tekintetben, hogy a kitűzött célok elérésére mozgósítja népgazdaságunk összes igénybevehető erőforrásait, iparunkat, közlekedésünket. A mezőgazdasági termelés fejlesztését elsősorban nem új előírásokkal, új szabályokkal akarjuk megoldani, hanem az ipar és a mezőgazdaság, a város és falu közötti helyes kapcsolat kialakításával, szilárd, sokoldalú termelési és áruforgalmi kapcsolatok kiépítésével. A Programm végrehajtásában az állami és pártszervek, a tanácsok feladata nem utasítások tömkelegének kiadása, hanem a falu és a város közti kapcsolat tényleges fejlesztése: azaz nem adminisztratív úton, hanem gazdasági szervezéssel és politikai tömegűn unkával. Ez az állami, párt- és tanáosezer- vek elé bonyolultabb feladatot állít, mert mélyen meg kell ismerkedniük a gazdálkodós kérdéseivel, de ugyanakkor előnyösebb eszköze, sőt egyetlen járható útja a mező- gazdasági termelés gyors fejlesztésének. mert kedvező gazdasági lie.lv/etet teremt a mezőgazdaság összes dolgozói számúra ahhoz, hogy szorgalmas munkával, szakértelemmel, a mezőgazdasági termelés színvonalát és ezzel jövedelmüket messze az eddigi fölé emeljék. If. A termőtalajok termékenysegt nek növeléséről A mezőgazdasági termelés általános fellendítésének alapja a talaj termelékenységének fokozása A talaj termelékenységének: növelése alatt azt értjük, hogy talajainkat olyan állapotba hoz.zux. hogy a termőtalaj megfelelő morzsalék os szerkezetű legyen a növények táplálkozásának egész szakasza folyamán, rendelkezzék jóminöségü elegendő mennyiségű szerves anyaggal, a humusszal, a termesztett növénykultúra természete által megkövetelt nedvességtartalommal és tápanyagmennyisóggel. A talaj termékenységének fokozása a fenti feltételek kialakításában, illetőleg fen máriásában áll. E kérdésnek nálunk azért is nagy a jelentősége, mert mint közismert, nincs módunk a szántóföldi termelés kiterjesztésére, új területek, feltörésére. Viszont annál nagyobb lehetőségünk van a termőföld termékenységének fokozására és ezzel a termésátlagok növelésére. Ezen a téren ha az elmúlt években itt-ott értünk is el eredményeket, még korántsem tudtuk megállítani és pótolni azt a rombolást, amely a kapitalista gazdálkodás viszonyai közt országunk mezőgazdaságában folyt. A kapitalista viszonyok között, különösen a bérleti gazdálkodásban, a föld termőerejének fokozása helyett, annak kizsarolása folyik. A kapitalista közgazdászok részben ennek a földet kizsaroló kapitalista gazdálkodási módszernek az igazolására állították fel hírhedt elméletüket „A csökkenő földhozadék törvényét". Hazánkban is százezer holdjával találunk olyan területeket, ahol a talaj szerkezetében végbement rombolás kézzelfoghatóan mutatja a kapitalista talajromboló gazdálkodás hatását. A biharugrai nagybirtok bér lói rövid évek alatt —i égetett mész rendszeres használatával — kiégették a talaj humusztartalmát, ezzel teljesen kizsarolták és terméketlenné tették a talajt. A tények százai is bizonyítják Marx tanításának igazát: „... a tőkés mezőgazdaság minden haladása nemcsak abban a tekintetben haladás, hogyan kell a munkást, hanem egyszersmind abban is, hogyan kell a talajt megrabolni. Minden egyes lépés előre abban az irányban, hágj termékenységet egy adott időszakban növeljék, egyszersmind lépés a termékenység tartós forrásának szétrombolása felé.'1 (Tőke, I. kőét.) Jórészt a talajt kizsaroló kapitalista gazdálkodási módnak volt a kői vetkezménye az, hogy a kapitalista gazdálkodás utolsó hat évtizedében - jólleh°t közben megnőtt az állatállomány és így az istállótrágyázás lehetősége is és jelentős fejlődés történt a mezőgazdaság gépesítésében — mégis a búza termésátlaga nem nőtt, hanem csökkent. Mi a mezőgazdasági termelést nem a talaj kizsarolása alapján akarjuk emelni, mint ez a kapitalizmusban történt, hanem ellenkezőleg, a talaj termékenységének növelése útján: az az nem egy-két éviig akarunk jó tér mést elérni, hanem meg akarjuk vetni az alapját az állandó magas termelésnek. A szovjet tudósok kimutatták, hogy a talaj termékenységének fokozására és ezzel a termelés átlagos növelésére szinte korlátlanok j a lehetőségeink, — mint Viljamsz mondja. „A termések határtalanul fokozhatok, ha egyidejűleg beíolyásol- I ni tudjuk a mezőgazdasági növények , növekedésére és fejlődésére ható tényezők egész konplexumát“ Ezt a tételt igazolják a jól dolgozó állami gazdaságok, tsz-ok és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termés- eredményei is: azoké, akik jó gazdái földjüknek és ezért nemcsak egy évben tudnak jó termést elérni, hanem ezeket az eredményeket állandósítani tudták. Nézzük ebből a szem pontból a peresztegi Szabadság termelőszövetkezet termésátlagát: őszi búza t. árpa ő. árpa kukorica zab terméseredmény kh-ként q 1951 évben 13,1 9,5 1952 évben 13,9 12,8 1953 évben 19,— 17,45 A talaj termelékenységének növelése nagyon sokoldalú intézkedéseket követel meg. Egy-két módszer, bármilyen jó is legyen is az, nem vezet eredményre. E célkitűzés megvalósítása megköveteld az egész földművelés színvonalának felemelését, trágyázással a talajerő visszapótlását és növelését; helyes vetésforgóval és agrotechnikával a talaj szerkezetének javítását és gyom mentessé tételét, a termőtalaj fokozott védelmét. A legfontosabb teendő a talaj táperejének visszapótlása és növelése a trágyázással, mégpedig elsősorban istállótrágyával. Az istálló trágyát ugyanis semmilyen mennyiségű műtrágyával nem lehet pótolni, mert a műtrágya nem növeli a talaj hu- musztartalimát, nem biztosítja a talaj élet fejlődéséhez megfelelő feltételeket Megvan-e az előfeltétele annak, hogy meglévő állatállományunk mellett olyan mértékű istállótrágyázást végezzünk, amely nemcsak pótolja, hanem növeli is a talajerőt? Meg kell mondani, ehhez állatállományunk korántsem kielégítő, ezért is tovább kell növelnünk állatállományunkat és emiatt is a mezőgazdasági termelés fokozása egyik kulcs kérdésének kell tekinteni a trágya helyes felhasználásét. Ezt a kérdést eddig nagyon lebecsültük, akár a szaksajtót nézzük, akár a földművelésügyi minisztérium és a mező- gazdasági szervek munkáját, szánté mindenféle más mezőgazdasági munka fontosabb feladatként szerepelt, mint az istállótrágyázás. Ezért fordulhat elő az, hogy még ma is sok egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt és termelőszövetkezet udvarán, sőt állami gazdaságokban is, többévi trágya hever felhasználatlanul, ugyanakkor földjeik soványak és kevés termést, adnak. Ezen a helyzeten gyorsan és gyökeresen kell változtatni, minden eszközt fel kell használni, hogy az istáLlótrágyát megfelelően kezeljük, s időben beszán Lsük a földbe. Az. istái ló trágyázást, a talajerő növelése érdekében ki lehet és ki kell egészíteni műtrágyával, amelyet mindezideig keveset használtunk; bár a mezőgazdaság ez évben már háromszor-negyszerannyi műtrágyát kapott, mint az 1930—1940 közti évek átlagában. Súlyos hiba azonban az, hogy a műtrágyát sok esetben nem olt használják fel, ahol a legnagyobb hozam többletet eredményezi. A műtrágyázást nem szabad sematikusan, sablonosán végezni. Szinte minden táblára a talaj összetételétől és a termelt kultúrától függően kü- ’ön-külön kell megállapítani, hogy milyen fajta és mennyiségű műtrágya szükséges. Ehhez természetesen az is kell, hogy termelőszövetkezeteink, dolgozó parasztjaink, de még a helyi párt- és tanácsi szerveink is kitűnően ismerjék szánl'.óföldeik ösz- ■vz été te lét és az egyes növények mű- trágyaigényét. A termőtalaj pontos és jó ismerete éppannyira nélkülözhetetlen a mezőgazdasági termelés •’okozásához, mint acélfajtáink ismerete a vasiparban. Az elkövetkező években a gépállomásokon, az állami gazdaságokban és a nagyobb termelőszövetkezetekben ezért laboratóriumokat kell felállítani, amelyek ingyen végezzék el minden termelőszövetkezet és egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt számára a talajvizsgálatöt és segítsenek megállapítani, hogy a termésátlag fokozása érdekében az egyes kultúráknak milyen fajta és milyen mennyiségű műtrágyára van szükségük. A talaj termelékenységének fokozásában a trágyázás mellett nagy jelentősége van a helyes vetésforgók alka'mazásának. A legjobb vetésforgónak a mi viszonyaink között is a füves-herés keverékes, 8—9—10 foes vetésforgók bizonyultak, ezért a kialakult területű állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben 15.8 23.7 16.5 16.5 17,7 12.8 22,8 20,4 16,2 haladéktalanul hozzá kell fogni ae ilyen vetésforgók bevezetéséhez. Egyéni gazdaságokban és olyan termelőszövetkezetekben, ahol a táblák még nem véglegesek, ilyen hosz- szú időre szóló vetésforgót természetesen nem lehet alkalmazni, de itt is kívánatos a növényeknek olyan sorrendjét megállapítani, amely nem rontja, hanem fokozza a talaj termőerejét. Ebből a szempontból is nagy jelentősége van a többéves herefélék, különösen a lucernavetésterület növelésének, még a kukorica és egyéb takarmányfélék rovására is, mert ez a növény gazdagítja a föld nitrogéntartalmát és ugyanakkor morzsalé- kossá teszi a talajt. A talaj termékenységét nagymértékben növelik az idejében, megfelelő talajművelő eszközökkel és jó minőségben végzett mezőgazdasági mun kálatok. A helyes művelési mód megállapításánál, ugyanúgy, mint ahogy a műtrágyázásnál, az eddiginél sokkal inkább figyelembe kell venni a helyi adottságokat, szinte minden táblára, minden egyes növényféleségre külön-külön, az időjárás figyelembevételével kell meghatározni: hogyan kell előkészíteni a talajt a vetésre; mikor kell vetni; hogyan kell megmunkálni a már bevetett területet? Az agrotechnikai műveletek közül két fontos mezőgazdasági munkának nagy jelentősége van egész országunk földművelése színvonalának fel emelésében: az aratás utáni gyors tarlóhántás, amely szinte nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a nedvességet a talajban meg tudjuk őrizni és hogy jó magágyat és gyommentes talajt kapjunk; nem kisebb a jelentősége az őszi mélyszántásnak a tavaszi vetések jó előkészítésében, a ta- laj termékenységének növelésében és gyommentessé tételében. A felszabadulás előtti mezőgazdaság elmaradottságát jellemzi, hogy | a tarlóhántást az 1930—1940 közti tíz év. átlagában mintegy 25 százalékra. a mélyszántást pedig csak 35 százalékra végezték el. Ehhez képest nagy előrehaladás történt, de ez évben is a tarlóhántást csak nagy késedelemmel és mindössze hatvan százalékban végeztük el, a mélyszántási terv teljesítése pedig december 15-én mindössze 75.5 százalék. Mi az elmaradás oka? Nem az, hogy a dolgozó parasztok és tsz-, tagok nem látják ezen munkálatok jelentőségét, hanem az, hogy a tarlóhántás egybeesik az aratással, a mélyszántás pedig a betakarítással és vetéssel, s így a tarlóháiitásra, mélyszántásra legtöbbször egyszerűen nem jut idő. A megoldás: sokkal nagyobb gépi segítséget kell- adni mind két alapvető mezőgazdasági munka elvégzéséhez, mind a termelőszövetkezeteknek, mind az egyénileg dolgozó parasztoknak. A talaj termelékenységének növeléséhez tartozik a talaj védelme, kü- 'Önösen a szél és eső pusztító hatásaival szemben. Országunkban ez azért bír nagy jelentőséggel, mert szántóterületünk jelentős része, mintegy 2.5 millió az erős erózió veszélyének kitett terület. Évente különösen a nagy záporok idején sokszázezer holdon romlik a talaj minősége és az egy-egy tavaszi esőzés után — anélkül, hogy tudomást szereznénk róla — szinte tíz és százmilliós károkat okoz népgazdaságunknak. Nem nézhetjük tétlenül, hogy szántóterületünk ilyen nagy százalékán ávről-évre pusztuljon a termőtalaj. Haladéktalanul meg kell kezdeni a talaj adottságaitól függően a vízszintes talajművelés alkalmazását, a fásítást, az évelő füvek vetését, szét által veszélyeztetett területeken pedig mezővédő erdősávokat kell ültetni: s addig, amíg ezek hatása nem érezhető, sávos vetéssel kell védeni a termőtalajt. Országunkban a gazdag szántóföldeken kívül — amelyek gondos művelés mellett még száraz időjárás esetén is kiváló termést hoznak — nagy területeket, sok tíz- és százezer holdakat találunk, amelyek ta- ' aj javítás nélkül kevés termést adnak. Javításra szoruló talajainkon nagyon nagy fontossága van annak, hogy kidolgozzuk a talaj sajátos agrotechnikáját, amellyel minden nagyobb beruházás nélkül is lényegesen emelni lehet a földművelés technikáját. Legjobb tudósaink és az élenjáró gyakorlati termelők szintén kidolgozták a megfelelő művelési módot. így például Westsik Vilmos Kossuth-díjas kutató kidolgozta a szabolcsmegyei homok megfelelő agrotechnikáját, szántóföldi művelés mellett. Az általa kidolgozott termelési módszerek segítségével olyan területeken, ahol a homok átlagosan három-négy mázsa rozsot hozott és jobb években sem adott többet négy- hat mázsánál, ahol a burgonya átlagosan mindössze 36 mázsa volt, tíz éves átlaggal tizenkettő mázsa rozsot és nyolcvan mázsa burgonyát takarítottak be holdanként. A földművelésügyi minisztérium, a. tanácsok és a mezőgazdasági szervek, felhagyva a mezőgazdaság tűrhetetlen sablonos vezetésével, terjesszék el ezeket a módszereket. Mindezek az intézkedések: a trágyázás, a helyes vetésforgó alkalmazása, a talaj adottságainak megfelelő művelési mód, a talaj védelme —- termelékenyebbé teszik mezőgazdaságunkat, gazdagabbá, termőbbé szántóföldjeinket. Ez a mezőgazdasági termelés általános fellendítésének alapkérdése, ez az együk legfontosabb feltétele annak, hogv a mezőgazdaság ki tudja elégíteni a lakosság egyre növekvő igénveit élelmiszerekben és növelni tudja a könnyű- és éle Imi- szeripar nyersanyagbázisát. III. A kenyérgabona« termelés fejlessteséről . A mezőgazdasági, termelés előtt áL1ó feladatok között a legalapvetőbb az ország lakosságának maradéktalan és zavartalan ellátása a legfontosabb élelmiszerrel, kenyérrel, liszttel és túsztafélékkel, hogy soha többé ne ford u Ihasson elő zavar dolgozóiak kenyérellátásában, és ne ismétlődhessék meg olyan helyzet, mint amilyen ez év első félévében volt. E oél érdekében nemcsak az évi rendes szükségletet kei! biztosítani, hanem jelentős tartalékokat is kell gyűjteni, hogy az ország lakosságát mindenféle körülmények között el tudják látni kenyérrel. E feladat megoldásához évente legkevesebb 50—30 millió múzsa kenyér- gabonát, búzát és rozsot kell termelnünk. Hogy tudjuk biztosítani ezt? A kmv é rga bon a félék vetésterülete az abn Ilii években csőikként s a felszabadulás előtti tiz év átlagánál többszázezer holddal kevesebb. Ez. évben az előzetes jelentés szerint közel 5.4 millió holdat vetettünk be őszi búzával és rozzsal, azaz több, mint 300.000 holddal többet, mint áz elmúlt évben. Ahhoz, hogy ekkora területen elegendő mennyiségű kenyérgabonát tudjunk termelni, kát holdanként legkevesebb kilenc má zsa termésátlagot keli elérni. Megoldottnak a keuvérgabonakérdést m mi viszonyaink között csak akkor tekinthetjük, ha a jelenlegi vetésterü ■ letet fenntartva kenyérgabonából elérjük a kát. holdanfcéhti kilenc mázsa termést, azaz akkor, ha az elmúlt hat év átlagához képest kát holdamként egy-másfél mázsával emeljük a termésátlagot. Lehetséges-e ilyen termésátlagra vekedés két-három év alatt? A legjobb állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok tízezreinek termésátlagai azt mutatják, hogv igen: ilyen termésnövekedés elérhető. önmagától, erőfeszítés nélkül természetesen ilven eredményt nem lehet elérni, de ha a párt ezt célul tűzd ki és ka a mezőgazdaság általános fellendítésére irányuló intézkedéseken belül erre összpontosítjuk az erőket akkor ezt a célt fel tétlenül elérjük és két-három év alatt a kenyérgabona terméshozama növekedésének eredményeként a ke- nvergabenaikérdést hazánkban megnyugtatóan oldjuk meg. Az erők összpontosítása azt jelenti, hogy a kenyérgabona számára kell biztosítani a legjobb területeket, azaz a legjobb e.Iőveteményt és nem szabad megtűrni többek között például azt hogy ahol csak elkerülhető, kalászos után kalászost vés senek. Minden termelőnek mindent el keli követnie azért, hogy jó magágyat készítsen és arra kell törekednie, hogy a magágy a vetéskor mindenképpen beéredett legyen. Az őszi vetések határidejét feltétlenül előbbre keli hozni, sokévtizedes tapasztalatok szerint az ország legtöbb megyéjében az október második felében való vetés kevesebb termést ad, mint a szeptembervégi vetés, (Folytatás a 3. oldalon.)
