Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-15 / 268. szám

6 NAPLÓ »SS. TfOTEMMEK IS A hőgyészi kuitúrcsoportok készüknek a járási versenyre A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő T ársulat megyei szervezetének megalakulása elé A járási kultúrversenyre szóló fel­hívás híre eljutott Hőgyész községbe is és nem talált süket fülekre. A fel­hívás nyomán komoly tanácskozá­sok kezdődtek az AMEK-otthonban, az állami gazdaságban, az iskolák­ban, hogy milyen műsorszámmal is nevezzenek a járási versenyre. Ta­nácsadókban, vezetőkben nem volt és most sincs hiány. A község peda­gógusai kezükbe vették a verseny előkészítésének ügyét. Az AMEK-otthon dolgozóiból ala­kult tánccsopovt élére Bőd a Zsu­zsanna tanárnő állt és a táncegyüt­tes már nagy buzgalommal tanul és próbál esténként. Az otthon tánc­csoportja mellett a színjátszó cso­port is készül a versenyre, Kisfa­ludy „Három egyszerre" című víg­játékét tanulja. A színjátszó csoport tagjai művészi alakításra töreked­nek, Paul Edit és Göbler Viktó­ria tanárnők irányítása mellett. Az állami gazdaság tánccsoportját Z e k e Ilona óvónő patronálja. Késő estig világos a kultúrotthon ablaka, ahol Martin Ferenc népizenekara és a kultúrotthon úttörőzenekara ké­szül a versenyre. Hosszú Vilma és Makó Pál harmónikaszólóval öreg­bítik a hőgyészi kultúnmunkások hír­nevét. A diákok sem akarnak szégyent vallani a verseny során és az álta­lános iskola énekkara komoly mun­kához látott már Mezei édihály tanító irányítása mellett. De a ta­nulókból álló tánccsoport és színját­szó csoport is' készül a járási ver­senyre. Az óvónőképző növendékei szavalattal, felolvasással és egyéni énekszámmal jelentették be részvé­telüket. Mindemellett vannak hiányossá­gok a kultúrmunka területén. A szé­kely tánccsoport megszervezésével eddig még nem foglalkozott senki, pedig erre a fontos feladatra leghi- vatottabb Dávid Andrásné, az MNBSZ vezetője lenne, aki már számtalanszor bebizonyította, hogy kiváló szervező. A DISZ fiatalok sem mozgolódnak eléggé a községi szervezeten belül, pedig ha Tusa Rózsa DISZ titkár lelkesen kezébe- veszi a szervezés dolgát, munkája nem marad eredmény nélkül. Major Mátyás Eddigi gazdasági és kulturális eredményeink mindinkább köteles­ségünkké teszik dolgozó népünk kultúrájának, szakismeretének nagy­arányú fejlesztését. A szocializmus építése mind magasabb politikai és általános művelséget, mind széle­sebb szakmai tájékozottságot kíván a dolgozók millióitól. Dolgozóink egyre növekvő tudásszomjjal fordul­nak a tudományok és az emberiség évezredes története folyamán kiala­kult kulturális értékek felé. Népünk érdeklődik a tudományos ismeretek iránt. Ennek az igénynek a kielégítése, az erre irányuló mun­ka megszervezése értelmiségünk találkozni a munkásokkal, parasz­tokkal. A társulat célja a társadalmi és természettudományos ismeretek ter­jesztése következetes harc a tudo­mányellenes és áltudományos néze­tek ellen, a magyar tudomány és művészet haladó hagyományainak ápolása a dolgozók között. A társulat az ismeretterjesztő munkában részt- venni akaró értelmiséget szervezeti­leg tömöríti és elősegíti továbbkép­zésüket. Ez a társulat képes lesz megfele­lően fejleszteni, magas eszmei szín­vonalra emelni a szocializmust épí­tő, népünk között folyó politikai, tudományos, és művészeti ismeret- terjesztő munkát. Az új társulatnak nemcsak az lesz a feladata, hogy is­meretterjesztést folytasson, hanem VILLÁM! A bogyiszlói postahivatalnál — állítólag órákat kell várakozni, hogy valaki befizethesse adóját, vagy egyéb más ügyét elintézze, A postavezető csak akitor hajlandó kinyitni a kis ablakot, ha már leg­alább húszán állnak sorban. De akkor is csak abban az esetben, ha a ceruzája megfelelően ki van he­gyezve. Az elmúlt héten azért vá­rakoztatta a dolgozó parasztokat tovább, mint egy óráig, mert a ce­ruzáját a földművesszövetkezetbe küldte el hegyeztetni. Ezzel kapcso­latban csak annyi a megjegyzé­sünk: ilyen alkalommal, mikor ce­ruzát óhajt hegyezni, akkor a köz­ségben tegye közhírré, mert senki­nek sincs annyi elpocsékolni való ideje, hogy a postahivatal zöldre- festett kis ablaka alatt órákhosszat álldogáljon. Szakadatén ez év november 9-én a dolgozó parasztok tanácsülésre jöttek össze, hogy megbeszéljék az őszi mélvs/ántásokkal kapcsolatos tennivalókat. De mire a tanácsülés elkezdődött, a szakadáti dolgozó parasztoknak sokkal „égetőbb" pro­bléma is eszükbe jutott a mély­szántásnál. Az. hogy' Szakadatén a földmüvesszövetkezeti boltban, ha paprikát kémek, ecetet ígérnek, ha sót kérnek, akkor gyapjnzoknit ajánlanak, ha élesztőt kérnek .ak­kor alsónadrágot ajánlanak. Persze zokra Is szükség van, de mit ér az. ha valaki fe'bűzza a gyapjúzoknit, fiz ai'tációs és propaganda bizottság újjáalakuló ütéséről A megyei TSB helyiségében tar-, tóttá az agn. ptop. bizottság újjá­alakuló ülését. A megjeleli telket Lé­pő László MTSB elnök üdvözölte, majd Ismertette az ágit. prop. bizott­ság célját, feladatát, szervezeti, fel­építését és működését. A továbbiakban részletesen ismer­tette a bizottság újjászervezésének célját és azokat a fontos feladatokat, melyet a bizottságnak a jövőben munkája során el kel] végeznie. Lé­pő elvtárs kifejtette, hogy nagyban hátráltatja a megyei TSB munkáját, hogy az ágit. prop. bizottság csak papíron dolgozott és nem tudta meg­adni azt a támogatást a megyei TSB- nek, melyre szükség lett volna. Ez főleg meglátszott a sportolók szak­mai és általános nevelés terén, de és só, paprika nélkül kell neki meg­enni a levest. Vagy szerencsésebb esetben, mivel gyapjúzoknija van, nyugodt lehet, hogy nem fázik meg, elgyalogolhat Gyünkre, mert ott a fent említettekből bőségesen lehet vásárolni. Ha már a szakadáti föld­művesszövetkezet vezetősége és ki­szolgálói ilyen leleményesek, leg­alább annak érdekében is tenné­nek lépéseket, hogy az élesztőt, sót és paprikát vásárló dolgozók a ki- lóméterpénzt is megkapnák. * Szabályban a községi tanács me­zőgazdasági előadójának, Takács Gyulának rossz ébresztőórája van. Arról szó sincs, hogy emiatt elkés­ne munkahetéről. Nem. ö mindig pontosan megjelenik, csak az ön­tudata nem ébredezik. Mint köz­ségi vezetőségi tag, ^elfelejtette" teljesíteni tojás és baromfi beadási kötelezettségét. Pedig most arra sem hivatkozhat, hogy nem tojnak a tyúkok, mert bizony a község többi vezetői eleget tudtak tenni hazafias kötelezettségüknek, telje­sítették tojásbeadási kötelezettsé­güket. Már pedig az ő tyúkjaik is éppen olyanok, mint Takács Gyu­láé. De ha már így áll a dolog. Takács Gyulánál: javasoljuk, hogy azon a tojáson, melyet a tyúkok beadásra tojtak és ő szabadpiacon értékesített, vegyen még egy ébresz tőórát, ébredjen fel benne is a pél­damutatásra való vágyakozás. , erősen érezhető volt a megyei sport­sajtó munkájában is. $ ezek a hiá­nyosságok melyek az ágit. prop. bi­zottság munkájában fennállottak, vonták maguk után azt, hogy egyes versenyek .rendezvények, bemutatók és a fejlesztési terv teljesítésére be­indított munkaversenyek. úgy a TSB-k, mint a sportkörök között el­laposodtak és nem lettek rendszere­sen értékelvé.. Tucsni László hozzászólásában ki­fejti, hogy az ágit. prop. bizottságra a jövőben komoly feladat hárul, s ezt a feladatot végrehajtani .csak úgy hídja, ha a bizottság munka terv sze­rint dolgozik s üléseit rendszeresen megtartja, mert csak így tudja meg­valósítani azokat a komoly feladato­kat, melyek rájuk hárulnak, és csak Sárközi szobát rendezne1 be a szekszárdi járás! tollúról honban A szekszárdi járási Április 4. kultúrotthon dolgozói tervibevették, hogy sárközi népművészeti szobát rendeznek be a kultúroWlhonban. amely annak legértékesebb dísze lesz. összegyűjtik benne az eredeti sárközi hímzéseket, házii szőtteseket, a falakat sárközi motívumos cserép- tányérok díszítik, majd éppen olyan lesz a szoba, mint amilyenben a sár­köziek ma is élnék. A szoba beren­dezéséhez máris tekintélyes meny- nyiségű szép és értékes anyagot gyűjtöttek össze. Űj építőipari szakkönyveli M aximov-Orlov: Fűtés Szellőzés. II. Szellőzés. A könyv második kötete az ipari és középületek szellőző be­rendezéseit tárgyalja. A szellőzőbe­rendezések tervezésére új szempon­tokat, adatokat tartalmaz. Tárgyalja a szovjet szabványokat és korszerű szovjet szerkezeteket. A könyv első kötete, amely korábban jelent meg, a fűtéssel foglalkozik és a legkorsze­rűbben dolgozza fel a fűtőberende­zések leírását, azok tervezési irány­elveit. I. kötet 360 lap ára 78.— Ft. II. kötet 388 lap ára: 65.— Ft. Építőgépkezelők könyve II. Motor­tan. A könyv az összes motorok mű­ködésével és szerkezetével, az építő­ipari munkagépek ismertetésével, az olajjal, annak kezelésével, hibafor­rásokkal és azok kijavításának mód­szerével foglalkozik. 358 lap ára: 32,— Ft. így tudnak komoly segítségét adni a megyei TSB munkájához. Németh elvtárs hozzászólásában a sportolók és a sportvezetők szakmai és politikai nevelésének mielőbbi be­indítását kívánja, mert feltétlenül szükséges, hogy a szocialista sport terén minden sportoló képezze ma­gát. Nyakas elvtárs a megyei sajtó és megyei sportíhiradó fe'Allítá savai kapcsolatban egyetért a javaslattal, majd elismeri, hogy a sportrovaton keresztül kevesebbet kell foglalkozni a labdarúgással és főleg a munka­verseny értékelésével kell foglalkoz­ni többet. Ezen keresztül a közönség figyelmét a sajtón keresztül a súly­ponti sportágak felé irányítani. megtisztelő feladata. Ennek a célnak érdekében alakult meg Budapesten ez év áprilisában a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat. Ismeretterjesztés eddig is folyt különféle, egymástól elszigetelt for­mákban. Ilyen munkát végzett a Természettudományi Társulat, a Történelmi Társulat, az Irodalomtör­téneti Társaság. Ezek keretében ren­dezett előadások nem tudtak eleget tenni a követelményeknek. Megyénk­ben is szükségessé vált az értelmi­ség új tömegszervezetének, a Társa­dalom és Természettudományi Isme­retterjesztő Társulat megyei szerve­zetének megalakítása. Az előkészületek már hónapok óta folynak. Szervezőbizottság alakult az előkészületi munkák elvégzésére. Nagy gonddal folyt az értelmiség legjobbjainak jelölése a november 22-i alakuló gyűlésre, hogy méltó keretek között induljon el megyénk­ben is a tudományos ismeretterjesz­tés szervezettebb formája. Az új társulat a haladó értelmi­ség .társulata lesz. A különböző (filo­zófiai, politikai, történelmi, irodalmi, művészeti, természettudományi) szakosztályok fogják elmélyültebben, szakszerűbben szolgálni a feladato­kat. Az egyes szakosztályokat előké­szítő csoportos megbeszélések során megyénk értelmisége megértette, hogy neki kell vállalnia' ezt a kul­turális feladatot. Ezeken a megbeszé­léseken az ismeretterjesztő munka eddigi tapasztalatait átadták egymás­nak. Ezekkel a tapasztalatokkal is emelkedik a társulat munkájának színvonala. Beszámoltak arról, hogy mennyire hasznos előadás keretében A Szekszárdi Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat cecei asztalos üzem­egységének dolgozói november 7. tiszteletére vállalták, hogy beüteme­zett munkájuk mellett elkészítenek 50 darab ruhafogast és 1 darab fali­újságtáblát. Vállalásukat november 4-re teljesítették. Ekkor újabb fel­ajánlást tettek, melyben arra tettek vállalást, hogy november 22-ig átlag­munkájuk mellett 2.5-szer 3 négyzet- méteres étkező és mosdóhelyiséget készítenek. Bakó Lajos üzemvezető az is, hogy mélyreható ideológiai ne- velőmurikát végezzen a keretében tömörülő értelmiség sorai között. A tagok továbbképzését, fejleszté­sét a társulat minden erővel támo­gatja. Lehetőség nyílik bárki szá­mára a kutatás, a tolnamegyei anyag feldolgozása. A társulat az eredmé­nyeket ismerteti, közkinccsé teszi. Cél a kutatás, az önálló munka elő­mozdítása is. Az ismeretterjesztő munkának sa­játos jellege van. Az értelmiségiek átadják tudásuk legjavát a dolgozó tömegeknek. Ez az egyik legfonto­sabb jellemzője ennek a munkának. A másik jellemzője az ,hogy eköz­ben maguk az értelmiségiek is tanul­hatnak a gyakorlati, mindennap; termelőmunkát végző dolgozóktól. Amikor pártunk és kormányunk támogatja az ismeretterjesztés kiszé­lesítésének feladatét, az értelmiség­re bízza azt, elismeri fejlődésüket. Erre az elismerésre büszke lehet a magyar értelmiség. Az eddigi meg­nyilatkozások azt mutatják, hogy értelmiségünk vállalja az aktív har­cot a maradi, idealista nézetek ellen. A november 22-i alakuló közgyű­lés a megyei értelmiség nagyarányú megnyilatkozása lesz. Ezen a napon szervezetten tesz hitet megyénk ér­telmisége amellett, hogy „az általá­nos műveltség, szaktudás, haladó nemzeti és emberi kultúra kincseit hozzáférhetővé kell tenni a dolgozó nép legszélesebb rétegei számára." (Rákosi.) ♦ TJndi Károly gimnáziumi tanár A hőgyészi Gyapjútermelő Válla­lat ürgevári telepének dolgozói vál­lalták, hogy terven felül 25 hold búza vetését és 70 hold fűvetést vé­geznek el november 7-ig. Vállalásu­kat teljesítették. Herczeg István * A kölesdi dolgozó parasztok arra tettek vállalást, hogy november 7-ig pótolják az őszi vetés terén mutat­kozó lemaradásukat. Befejezték a vetést. Honti István Ellrelt levelekből t A TANÍTÓBÁCSI... Nem elégedett meg a hatosztá-1 lyos, osztatlan egy tanítás iskoi'ú • bon szerzett tudással, többre vá­gyott. Szülei azonban nem dúskál­tak a jómódban, egyszerű körűimé, nyék között élő, adóval küzdő kö­zépparasztok voltak. így nem lehet­tek túlnagy igényei. Tanítóképzőbe ment ésJ9í9-bcn Vejkei János, mint néptanító megkezdte munkáját Nagyvejkln. Eldugott, istenhdtamögöttí sárfé­szek volt ez a Nagyvejke. Nem so­kat törődtek vele a vármegyeház urai. Tanulni nem sokat tanultak « faluban, »Nem kell a parasztnak ész, csak jó erős láb, meg kéz“ — tartották a fejesek. A fiatal tanító látta a falu népének nyomorúságát Kunyhó, olajmécs, munka éhség" — ebben az Ady által leírt négy szó­ban benne volt a zsellérek, szegény [másztok egész élete. Vejkei János rájött, hogy mi is egy néptanítónak a hivatása ilyen körülmények kö­zött. önkénytelenül Petőfi ,,Aposto. Itt' jutott az eszébe, amikor a meg­öregedett Vejkei János midtba ré- vedő arcára nézek. Az öreg népta­nító emlékezik. — ,,Lassan elértem, hogy a fel­nőttek is eljöttek hozzám érdeklőd­tek m írás tudománya iránt, akik még soha nem írták le a nevüket. , A fontos okmányokon csak egy ke­reszt jelezte például Gerei Márton keze nyomát. Nappal a gyerekeket tanítottam beiűveiésre, este pedig az idősebbek jöttek el néhányon a rossz bognár műhelybe és ott foglal­koztam velük. Ekkorra már az én gondjaim is ntvgszaporodiak, csalám dós ember lettem. Még ott Nagyvej- kén születőit két fiam. Az 1929.es esztendő már Tabódon talált bennünket. Ha van az isten- hálarhögöttihél eldugottabb hgly, hát ez az volt. Egyedül, a tanulási to­vábbképzésektől elzárva dolgoztam a gyerekekért, a népért. Nem egy­szer szembeszálltam az urasági bér­lőkkel a cselédek szörnyű lakásvi­szonyai miatt. Azért is harcolnom kellett, hogy a gyerekek ne mgra- dozzanak el az iskolából, ne lógják őket időnap előtt dologra. Eljártam a szülőkhöz, rendszeresen látogat­tam őket és elértem, hogy esőben, sárban, hét-húrom, süt négy kilómé­terről jöttek a gyerekek. Sokszor elcsúsztak a latyakban és átázva, sárosán értek az iskolába. Ilyenkor a feleségemmel összeszedtük gyere, keink holmiját és abba öltöztettük a póruljárt, örökké náthás, szipogó nebulókat, és amíg ők az iskolában tanultaik, meg szárítótűk . a kályha mellett agyonfoltozott ruháikat, úgy hogy hazafelé már ismét felvehették. Mi sem éltünk iómóriban. A kis aní. tói fizetést jórészt felemésztette a két gyerek taníttatása, akik már ek­kor középiskolában tanultak, így telt el minden változás nélkül csaknem két évtized, mert ha kint a nagyvilágban egymást követték is az események, a kistabódi iskola életére nem igen voltak hatással. A felszabadulás után sem változott meg, javult meg egycsapásra az élet. 19tőiben székely telepesek ütöttek tanyát a községben. Az isko_ Iában okop szemű, gyors észjárású székely gyerekek kerül ek és a dunántúl nyelvjárástól elüiő, ízes székely beszédet lehetett hallatni a szünetekben, vagy felelés alkalmá­val.“ Lassan a felszabadulás utáni idők zűrzavarából mindinkább kibonta­kozóit, világosodott a cél, mindin­kább érezhetővé vált, hogy a nép a maga ura. Termelőszövetkezet ala. hűlt, amelynek szervezésében orosz­lánrésze volt a megfehéredell hajit néptant ónak. Úgy érezte Vejkei Já­nos, hogy ez az, amire várt a nyo­morgó néppel együtt, hogy a saját boldogulásukért dolgozzanaJc, hogy emberi életet éljenek. Az öreg pe­dagógus fáradságot nem ismerve dolgozott ,szervezett, tanított, éjfél vetette legtöbbször ágyba, és a fel­kelő nap már ismét talpon találta. Most lesz 24 esz’ende je, hogy Vei­kéi János Kistabódon tanítóskwlik, de már nem egyedül, és nem egyet­len tanteremben. Két tágas, világos teremből áll az, iskola. Az egyikben egy tanítónőm, a másikban pedig Vejkei. János taní ja a Rákóczi ter_ melőszövethezet dolgozóinak gyere­keit (egyénileg dolgozó paraszt alig van) a tudományra, úttörő becsiM- re és szívbőljövő éneklésre. Vejkei János életének, munkásságánál: al­konyán a legnagyobb örömnek az évről-évre megtartott pedagógus napokat érzi. Ilyenkor kis tanítvá­nyai virággal kedveskednek neki. Maga a pedagógus nap, a nevelők tiszteletére rendezett ünnepi alkalom pedig azt igazolja, hogy államunk­ban tisztelet, megbecsülés övezi a nevelőket. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom