Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-15 / 268. szám

4 NAPLÓ 1953. NOVEMBER 15 HEMZETKÖZi SZEML E Miért tartják meg mégis a bermudai találkozót? Az elmúlt heten a nyugati sajtó­ban közlemény jelent meg arról, hogy a három nyugati nagyhata­lom \ezető államférfin: Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, Chur­chill Nngy-Britannia miniszterelnö­ke és Ennie', francia miniszterelnök december 4-én a Bermudákon ta­nácskozást kezd. A bermudai talál­kozó kérdése nem első ízben vető­dik fc‘. Ismeretes, hogy az idén ta- ' assz.al ugyancsak szó volt Eisen­hower, Churchill és az akkori fran­cia miniszterelnök találkozójáról, azonban többszöri huzavona után erre a megbeszé'ésre mégsem ke­rült sor. A december 4-i bermudai talál­kozónak nem az a célja, amit ko­rábban tervbevettek. Akkoriban a nemzetközi feszültség enyhítését kö­vetelő erők arra kényszerítették a nyugati államok vezetőit, hogy leg­alább is szavakban állást fog'al iá­nak a négy nagyhatalom tanácsko­zása mellett a vitás kérdések ren­dezése érdekében és Washington, l.ondon és Páris ehhez „előjátékul" szánta Bermudát. Ez a találkozó sem szolgálta vo'na a feszültség enyhítését — hiszen itt akartak ..előzetes feltételeket szabni" a Szovjetunióval való tárgya’ásokhoz — a mostani találkozónak a célja Azonban még ettől is sokkal távo­labb áll. A washingtoni hadügyminisztéri­um bizonyos „menetrendet" dolgo­zott ki a háborús készülődések vég­rehajtására. Ebben a ..menetrend­ben" nem kis szerepet tölt be a pá­risi egyezmény néven ismert „euró­pai védelmi közösségiről szóló sz«”'ődés ratifikálása. Mostanáig minden azt a képet mutatta, hogy a ..menetrend" betartása körül nem lesz hiba. Adenauer — Washing­tont tudva a háta mögött — ma már nem is titkolja célkitűzéseit és el­sőszámú provokátorrá tépett elő Nvu gat-EUrópában, létrejött az Egye­sült Álam ok egyezménye Franco- val és a görögökkel. Ugyanakkor te'iesen más a he'yzet Franciaor­szágban. A nyugati „szövetségesek" har­madik országában szélesedik az a front, amely főcéljául tűzte ki az „európai védelmi közösségiről szó­ló szerződés ratifikálásának meg­akadályozását. Nehéz lenne felso- ro’ni mindazokat a jelentős francia közéleti személyiségeket, akik ebbe a táborba tartoznak, iellemzőiil elég annyi, hogy megtalálhatjuk benne a harc vezetőitől, a francia kommn- ni-fáktól kezdve a legtekintélve- sebb po'gári politikusokat is, sőt legutóbb a szélső-jobboldali de Gaulle tábornok is az „európai vé­delmi közösség" ellen foglalt ál'ást. A háborús szerződés ratifikálásá­nak meghiúsítása nemzeti ügy lett és ebből a szempontból a ie'én pil'analkan teljesen mellékes, hogy egyes rétegeket miiven törekvések késztetik ennek az ügynek a támo­gatására. Ilyen körülmények között a nyu­gati sajtó egyáltalán nem rejti vé­ka a'á, hogy a december 4-i ber­mudai tanácskozásnak az. a fő és középponti célia. hogy nyomást gyakoroljanak Franciaországra: a kormány minden áron biztosítsa a nárisi szerződés ratifikálását. Jel­lemző a DPA nyugatnémet hírügy­nökség egvik je'entése. amely nvil- ‘ • megírja, hogy ha Bonn közvet­lenül nem is képviselteti magát a bermudai értekezleten, a dip'omá- oiai előkészítésben mindenesetre jelentős szerepe van AdenauernaV. Eaniel kormánya tehát két tűz közé került. Mintán ez a kormány teljesen Washingtontól függ, kény­telen számbavenni a tengerenfú'i nyomási, ugyanakkor viszont ha szolgaian engedelmeskedik, nem hagyhatja figyelmen kívü'. nmivel a polgári sajtó is fenyegeti: a bu­kást. A francia nén hangnlatát elég­gé egyértelműen feiezte ki a „Coin bnt“-ban Michel Debré szenátor, amikor ezt írta: „A szalonokban az előszobákban lehet játszani az európai hadsereg gondolatával, de n nén között nem és mindinkább nem." A nemzetközi feszültség enyhíté­sé* akadá'yozó erök nemcsak Euró­pában. hanem a Távol-Ke’eten is a koreai kérdésben alkalmat keresnek céljaik megvaló­sítására. Az Amerikai Egyesült Ál- amok küldöttsége az ENSZ közgvű lés napirendjére vétette, hogy vizs­gálják ki azokat a „kegyetlenke­déseket". amelyeket állítólag a ko­reai néphadsereg és a kínai néni önkéntesek követtek el az „ENSZ- haderők“ fogsá«bnes“tt katonáival. Az Egyesült Államok kü'döttsége azt igyekszik bizonygatni, hogy az amerikai katonák vallomásai a bak- tériumhábnrűról — e vallomáste­vők között magasrangú tisztek is találhatók — „kínzások" következ­ni én ve. Miért van szükségük az ameri­kaiaknak az ilyesfaita komédiákra? Panmindzsonban aláírták a fegyver szünetet és a tömegek nyomása szerte a vi'ágon most arra irányul. 1 hogy mielőbb végleg rendezzék a koreai béke kérdését, tartsák meg es eredményesen fejezzék he a po­étikai értekezletet. Nyilvánvaló, hogy ez nem vág össze a feszült­ség fenntartásában érdekelt körök elgondolásaival és ezért, ha nines konfliktus, hát provoká'ni kell ilyet Mire alapozzák „vádjaikat" az amerikai imperialisták? Nvi'atkoza- tokat tesznek közzé a hazatelepített hadifoglyoktól arról, hogy koráb­ban a baktériumliáború leleplezé­séről tett va'lomásaikat „kényszer rel“ csikarták ki tő'dik. A vallomásukat „visszavonó" volt hadifoglyok nyilatkozatait maga az amerikai sajtó sem tartja meggyö- zőeknek. A lapok megírják, hogy nem kisebb személyiségek, mint Wilson hadügyminiszter és Stevens hadseregügyi miniszter egyenesen megfenyegették a hazatelepített ha- difog'yokat. hogy korábbi val'omá- saikért hadbíróság elé kerülhetnek. Azok a „tények", amelyekkel az Egyesült Államok uralkodó körei alá akarták támasztani az ENSZ elé terjesztett koholmányokat, erősen sántítanak. E „tények“ meggyőző voltát a legtekintélyesebb vezető amerikai reakciós lapok is kétségbe vonják olyannyira, hogy az „I. F. Stone" című hetilap legutóbbi szá­mát teljesen ennek a ténynek szen­telte és cikkeiben alaposan befűt a rágalmakat szállító hadiigyminiszté rinmnak. A lan mesríria, hogv matta „a hadügyminisztérium háborús bűntetteket nyomozó ©sztá'ya (amely az adatokat közzétette) a Voirvetleckc^tések 57.000 esetének közel a felét... nem tartja valószí­nűnek. Ez azt jelenti, hogy a had­ügyminisztérium saját nyomozói maguk sem hisznek abban, hogy ezek a kegvctlenkedések valaha is megtörténtek". Az amerikai ’apók kétkedésén túl azonban sokkal meggyőzőbb doku­mentumok azok a val’omások, ame­lyeket most az amerikai rágalom visszaverésére az „Uj Kína" hin'igy nökség ezekben a napokban közzé­tesz. Ilyenformán ismét csak érvé­nyesül az a közismert és mélyen igazságos közmondás, hogy a hazúg embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. A tanulság pedig mindebből az, hogy a béke erőinek világszerte fo- kozniok ke’l nyomásukat annak érdekében, hogy végkép rendeződ­jék minden o'van kérdés, amely alkalmas a feszültség fenntartására és különösképpen fokozni kell a nvomást. hogy létrejöjjön a koreai béke. 1539 1949 19 S3 Míg az. Egyesült Államok dolgo­zóinak helyzete egyre súlyosabb lesz, az amerikai monopóliumok nyeresé­ge szakadatlanul és gyorsan nő, fő­ként az amerikai imperializmus ko­reai agresszív háborújának és a fék­telen fegyverkezési hajsza követkéz tében. Az amerikai burzsoá újságok bevallása szerint a hadiipari mono­póliumok nyeresége soha sem volt olyan magas, mint a múlt évben. (A diagrammban feltüntetett 1953. évi nyereség az Egyesült Államok hí valalos szerveinek előzetes számítá­saiban kimutatott összeget tünteti fel. Nyugat-Európa 115 kapitalista orszá­gában a hivatalos nyilvántartás sze­rint 1948-ban 2,959.000 teljes mun­kanélküli volt; ez a szám 1953. áp­rilisában 4,300.000-re (45 százalékkal) emelkedett. Ezt „eredményezte” az. amerikai monopóliumok támadása. Az Egyesült Államokban 1952-ben 3 millió teljes és 10 millió részleges munkanélkülit tartottak nyilván. Eh­hez még hozzá kell fűzni, hogy n amerikai statisztika nem tükrözi a valóságot, mivel a vállalkozók gyak­ran nem bocsátják el a felesleges munkásokat, hanem az összes mun­kások munkahetét rövidítik meg, a munkabér megfelelő csökkentése mellett. Rövid külföldi hírek TEHERAN A „Donia Emruz" című lap jelen­tése szerint Makki, az iráni állami olajbizottság tagja a sajtó képviselői előtt felolvasta a sahhoz, intézett titkos levelét. A levélben érinti a kő olaj és a Moszadik elleni per kér­dését. Makkinak az a véleménye, a ka­tonai bíróság nem illetékes arra, hogy Moszadik ügyében Ítélkezzék és hogy Moszadik csak a medzslisz en­gedélyével állítható bíróság elé. Makki még kijelentette, hogy to­vábbra is ellenzéki álláspontot fog­lal el Irán mostani kormányával szemben. BEIRUT ,A libanoni „Akbar Annas" című1 lap jeruzsálemi tudósítója jelenti, hogy amint az izraeli hadügyminisz­tériumhoz közelálló köröktől értesült, az Egyesült Államok a Truman- programm 4. pontja alapján nyúj­tott „technikai segítség" ürügyével bővíteni akarja az izraeli hadüjpart. „A közeljövőben — írja többek kö zött a lap — Izraeliben két amerikai aknavetőket előállító gyár építéséhez szükséges felszerelést szállítanak. BERLIN Berlinben megnyílt a Szabad Né­met Szakszervezetek Szövetsége el­nökségének XV. teljes ülése, amely három napig tart. A teljes ülés meg­nyitásán megjelentek a Szovjetunió, Franciaország, Brazília és Knba szak szervezeteinek képviselői. A Vatikán és a Schuman-terv Egyes emberek csak akkor éb redtek igazán a második világháború szörnyűségeinek tudatára, amikor 1945. áprilisában elült a csatazaj és a poi-ráégett városok romjairól el- szá'ló füsttel együtt fellebbent a fá­tyol a rombolás borzalmas képéről. A „szakemberek" felállították a há­ború mér’egét és kiderült, hogy míg az első háborúban „csak" 36 állam üzent egymásnak hadat, addig a má sodik világháborúban már 61 volt a hadviselő felek száma. Az első há­ború 200 milliárd dollárba került, a második már 1000 milliárd dollárt emésztett fel. Az első háború „csak" 10 millió emberáldozatot követelt, a. második már 50 millió ember életé­be került. Az amerikai monopóliumok azon­ban busás haszonra tettek szert. Er­re derített fényt az Amerikai Kémiai Konszernek a General Motors urai a Du Pont család ellen indított pere Megállapították, hogy ez a monopol- kapitalista család évi 1 milliárd dol­lár tiszta nyereséget vágott zsebre, ami lényegesen meghaladja például Be’gium évi összes állami bevételét. Érthető tehát, ha a háborúnak ezek a hiénái, az amerikai imperialisták rövidesen egy újabb világháborút kezdtek előkészíteni. Diplomáciai és gazdasági síkon megkezdődött: a „hideg" vagy „ideg- háború". Fegyvere a megvesztegetés a csillogó arany, a dollár. Az USA kormánya ennek segitségvel szervez te be a nyugateurópai államokat a szovjet és békeellenes blokkba. Az első lépést maga a volt elnök. Truman tette, aki az amerikai sze nátustól 1947. március 12-én Görög­ország és Törökország „megsegítésé­re" 460 millió dollárnyi segítség meg szavazását kérte. Egyben bejelentet­te. hogy az USA katonai szakértői „ellenőrizni" fogják a segély fellhasz nálásának módozatait. Ez pedig any- nyit tesz. hogy a két segélyben ré­szesített ország. Görögország és Tö­rökország az USA katonai ellenőr­zése alá kerül és Amerika csatlósál­lamává válik. Marshall külügy­miniszter tovább ment és 1947. jú­nius 5-én a Harward egyetemen tar­tott beszédében nagyszabású nemzet­közi gazdasági tervet jelentett be Európa „újjáépítésére". valójában pedig a világpiac meghódítására és a Szovjetunió elleni háború előkészí lésére. A nyugatéurópai államok ve­zetői lenre mentek, elfogadták a Mairshall-segélyt és ezzel kiszolgál­tatták országaikat az amerikai nagy­tőkének. Az események gyors egy­másutánban követték egvmást: 1948. március 17-én megalakult Brüsszel­ben a Nvugati Unió (Anglia. Francia 'rszág. Belgium. Hol'andia és Luxem burg öíven évre szó'ó paktuma'. '949. április 4-én oed;g 12 állaim alá- ;rta az Atlanti S-^rrödést. A Az Atlanti Svövetséq londoni konferenciájának e'ö°sté1én. 19(j0. május 9-én S c h u m á n francia kül- ügvminiszter az általa összehívott saitóértekezleten bejelentette, hogy a francia minisztertanács elfogadott tóle egv guzdneáíri l érvét, amely sze- rimt a francia és német acél és szén­ipari egy államfeletti szervezet iaaz. '!oitósa alatt egyesítik és más áilta. moknit is fe'szóliónnak a osati'ialkozás- i'a. Tv/, a terv. a.me'v a moinonóltőke további koncentrációját és a Szovjet, unió eiení fegyverkezés kószétosíitését ' centet'te, Schumann .terv néven ke. -iik bele a v-i!áigf;i-t.éne!íe|mbe. * Az, Hogy Schuman a Vatikán embere é* Uasjv politikáját a kleviká- ’!* reakció mindenbe belemanko'ó keze ■ránvítja,, tvisik később váftt közismert, 'é. A terv nvilvánosságTáiho'Z'afaltylkoT Schuman külügyminiszter múltját még i-ea.k kevesen ismerték. — Róbert Schuman Luxemburgban *zü>vt*. Luxemburg már akkor i«, részben a klerikális reakció, részben a hatwNin.s Lancia, néme* és be’ga érdctkúlteéce. ket egy es í lő A BRED nevű aeélfiröszt kezében vo’.l. Schuman szinte befenött abba a szélűé ni be amely a néptől1, a 'züiöföldtöl e’mvkadva az egyházban a'álja meg hazá ját és beleol vad a klerikális nemre ek felettiségébe, melynek édesteslrére az amerikai cé 'okát szolgáló kozmopobtizrnus. Hvv*z •vés korában élt a luxemburgi törvé­nyek adta jogával és hazát oseré't. Uj hazájának Németországot válasz, tóttá és a hírhedt II, Vilmos császár hűséges alattvalója lett. A klerikális szellemről a müncheni, bonná és bér. liiii egyetemen sem feledkezett meg. Ez azonban nem akadályozta őt ab­ban. hogy a világháborút II. Váltam badseregében „harcolja“ végig. A há­ború után Lotharingia apjának szülő földje visszakerült Franoiaorsgáigthoz és Scljüman francia áftlaímpoilgár irt1* Nem oeekéliy ,frugalrmjóságra“ wa.'t hogy a k’erikáik sürgetésnek enged­ve képviselőnek jelöltette miagát (1919). A francia par'amentlbein a ha­talma« aoélmágnás Guy de Wended pártfogolt ja volt. akii a RotschikMok- kal és a von Papén által képviselt maTnmutvá’IIailaitokk'aí! ártott összeköt, tetősben. Segített a németiektől vtesza vett területeken zár afá vett üzemek és birtokok körül kitört botrányt el- s'jtns'Hiami és Hitűért haitatomra juttat­ni. Érthető, hogy a müncheni egyez­ménynek is híve volt. Franciaország összeomlása után a viohy-i kormány­ban tárcát vállalt és aktív részt vetít n. haizaáruió Pótain gyászos poMitiilká. jábam. Közreműködött abban, hogy az újból Nemetorszaghoiz csatolt El- tizász-Lot.hariingia fiait besorolták a német hadseregbe. Ennek „köszön, hető“. hogy negyvenezer fiatal lotha. riinglaii katona éleiét veszítette. Hábo­rús bűneit a negyedik köztársaság egyházi, kapitalista. és amerikai nyo­másra elengedte. Hatómas pártfogói uegitségéveű ismét képviselő lett, majd megkapta a külügyi tárcát. Mint francia külügyminiszter a Vatikán politikai vonalát követte és teljes oda adással szolgálta az amerikai nagy. tőke érdekeit. Adenauerrel Konrad a bonni egye lemen ismerkedett meg. Közös gyónta tójuk volt. Egyazon eszméért: az egyház világuralmáért rajongtak. Később a politikában is egymásra találtak. Adenauer, a pápaság és az amerikai nagytőke fanatikus ki­szolgálója egyébként az amerikaiak nyugatnémetországi főbiztosával is rokonságban volt és szoros kapcso­latban állott az amerikai monopól- tőke néhány vezető képviselőjével. Az olasz De G a s p e r i fiatal ko­rában a bécsi parlamentben kép­viselte a Vatikán érdekeit. Később a Vatikán könyvtárában dolgozott és így készült fel arra, hogy átve­gye a kleriko-reakciós keresztény­demokrata párt vezetését. Mint kor­mányelnök, gyászos szerepet játszott Olaszország közéletében. Ő szabadí­totta a rendőrséget a munkásokra és 5 akadályozta meg csendőreivel s délolasz parasztok kezdeményezte földosztást. De Gasperi híven kö­vette Schuman és Adenauer példa- iát. * A Vatikán a XX. században Igen ügyes pénzpolitikát folytatott és a világ elismerten legnagyobb ka­pitalista vállalatává fejlődött. Érde­ke természetesen a kapitalista vi- léghatalom, az USA felé hajtotta. Közeli kapcsolatba akkor került vele, amikor a harmincas években kitört forradalom komolyan veszé­lyeztette Spanyolországban érdeke’t. Ekkor Pacelli (jelenleg XII. Pius pá­pa) Washingtonba ment és tárgya­lásokat kezdett a USA kormányá­val. Sikerült megegyezniük a spa­nyol nép szabadságharca leverésé­nek módozatában. A Vatikán Musso­linit és a neki elkötelezett kormá­nyokat mozgósította a spanyol nép ellen, Washington pedig az inter­venciós háború költségeihez szük­séges tőkét szerezte meg. Ettől kezd­ve egyre növekedett az amerikai befolyás a Vatikánban: amerikai fő­papok kerültek a bíborost székek­be. jutottak fontos pozíciókba. így például Münch Alajos amerikai ér­sek lett a Vatikán nyugaitnémetor- szági nunciusa. Ez a főpap ugyan­akkor az ott állomásozó amerikai csapatok tábori püspökének tiszttséi- ?ét is megkapta. Az amerikai nagy­tőke hivatalos képviselője, a wash­ingtoni kormány nagyon komolyan vette vatikáni, kapcsolatait. A köz­ben XII. Pius néven trónra emelt Pacellihez a Morgan tröszt legki­válóbb pénzemberét, Myron C. Taylort rendelte ki nagykövetnek. Ezzel megindult az a fináncpolitikai és diplomáciai akció, melynek kere­tében az amerikai segítséggel anya­gilag egyre erősödő Vatikán egész .hadseregét" mozgósította az impe­rialista államok szégyenletes hábo­rús politikájának és kiszipolyozó rendszerének támogatására. Ez egyébként teljesen megfelelt az 1948 április 16-án formálisan megkötött titkos egyezménynek, mellyel a pápaság végleg elkötelez­te magát az imperialista háborús po­litika mellé. A Vatikán tehát szerte a világon mozgósította a „fekete par­tizánokat“, papjait, szerzeteseit, misz- szionáriusait, sajtóját, egyetemeit, stb. hogy vallásos mezbe bujtatott mperialísta eszmékkel fertőzze meg a közvéleményt. Nyílt és titkos kép­viselői mindenütt jelen voltai? és vannak: bent ülnek a nyugati par­lamentekben, a kormányokban. a nemzetközi bizottságokban és ér­vényre juttatják a pápa akaratát. — Papjain kívül világi politikusait is a világra szabadítja: az egyes or­szágokban újra szervezte a politi­kai pártokat, beavatkozott a válasz­tásokba (példa erre többek között De Gasperi pártja, az új olasz vá­lasztási reform és a legutóbbi vá­lasztások Olaszországban) és szen­tesíti . az általános nagy profittal já­ró háborús fegyverkezést. Nyíltan támogatta a Marshall-tervet, a Schú- man-itervet, kiállott az Atlanti Szö­vetség mellett, jóváhagyta a gyar­mati hatalmak háborúit Koreában és Vietnamban és ma is azon van. hogy segítsen a nemzeteket az ame­rikai fennhatóság alatt álló Atlaníi Tömbbe tömöríteni. A gyarmati és félgyarmati népekhez ú. n. hittérí­tőket küldött. Ezek feladata a ki­zsákmányolt és eltiport tömegek fé- kentartása, a bennszülöttek zsírján meggazdagodó gyarmatosító hatalom támogatása és nem utolsó sorban és nem érdek nélkül, a tőkés rendszer megerősítése a gvarmatokon. * A Va fi kant és a zsíros üzleteket lebonyolító pápát kapitalista érdé- keik a háborús gyújtogalók, az im­perialista hatalmak mellé állították. A Vatikán tehát imperialist a párt­fogói szekerét tolja és aktívan részt vesz a háborús gyújtogatásban, a. Szov jciunió előani szervezkedésben. A Schumanokat, Adenauerokat és De Gaspeniket pártfogoló Vatikán politikájának célja a felszabadult né­pek leigázása. A népék azonban ke" resztül húzzák a Vatikán tervulilt é* •vHjuriatjáit ügvnökeíket, ahová vtt- ■ók: a történelem lomtárába.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom