Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-14 / 267. szám

% 1953 Nu VFMliHt ff NAPtö 3 Miért kullog az utolsóelőtti helyen a szedres! gépállomás A szedres gépállomás dolgozói és vezetői nem dicsekedhetnek az- m), hogy az őszi munkák idején a rájuk váró feladatokat kifogásta­lanul ellátták. Az a helyzet, hogy a gépállomás mimikája meglehetősen sok kívánni1valót 'h agy mag;q után. Esősorban: nem adtak hatékony se­gítséget a termelőszövetkezetek ve­téseinek határidőbe való elvégzésé* hez, amit bizonyát hogy november 10 én még 360 hold vetetten búzájuk volt 2 terme'ősriőve'kezetekben. Hogv a szedres; gépállomáson hiiba van, ezt bárki m igái flap íthat,la. Ezt szám tálán esetben meg is állapították az illetékesek. Na de misem könnyebb, mint a hibák, illetve a fogyatékos- sápok tömkelegéi megállapítani. El­leniben nehezebb a megállapított hi­bákat felszámolni a mulasztásokat pótolni. Hát fjrv néz ki ez a szedrest gépállomáson is. Azért, hogy a szed nett gépállomás csak 60 százalékra teljesítette őszi idénytervét, s megyénk 15 gépállo­mása közül jelenleg „ 14-ik, nem csuoári 2 crftoálfomás vezetőit terheli a felelősség. Ugyanis az a helyzet, hogy ebben az évben a gépállomás­nak két trtfktora kiesett a termelés­ből mert a szekszárdi gépjavító vál­tetet nem volt képes eny év alatt ki­javítani. TLdig ha a kát qép évi ter­vé* az 1.740 normálboldat elvégezte volna. majd'árt másképp festene az egész kéfw Talpas elv'áirs a gépállo­más fögépésza több alkalommá1 járt ebben az ügyben a aéojavítónál, de legtöbbször azt a választ kapta: — „Perelj^ be a Vörös Csillag Traktor­gyárat mert kevés alkatrész; gvárt.“ Holott a gépállomás ezelőtt félévvel ugyanazt az aikatrésszt be tudta sze­rezni. mégpedig a Vörös Gsiílteq Trak­torgyártól. Tehát ha a Gépiavító Vá,’öntett vezetői egy kicsit i-5 többet törőditek volna a szedres» gépállomás traktoraivá,!, akkor be tudták volna szerezni az alkatrészt is, meg ki tud­ták volna javítani a gépeket is. Kovács Ferenc e'vtárs a gépállo­mási csoport megyei igazgatója ez­előtt három héttel a gépcsoport egyiilk dolgozóját, névszeriait Grimm elvtársit azzal a feladattal hízta meg» vizsgálja feliül a gépállomás munkáját, s a felülvizsgálás során megállapított hibákról vegyen fel jegyzőkönyvet, s ott a helyszínen ad­jon segítség,eit a megállapít.ott hibák kijavításáról. Grimm elvtárs, a jegy­zőkönyve; el is készítette azonban szép kevés segítséget adott, a jegy­zőkönyvben foglalt hibák megszün­tetéséhez. A szedres; gépál1!,omlásom a hibák legtöbb oka az, hogv a traktorosok legtöbbje nem dolgozik két műszak­ban. Grimm elvtárs erre azt a vá­laszt adta: ,,Meg kell nevelni a trak­torosokat“ Grimm elv társnak ebben tökéletesen igaza van, de mit sem ér a traktorosoknak arról maSyaráz- ni hogy milyen fontos felelősség bá­nd rájuk is a mezőgazdaság; termés­eredmények növelésében, ha nem biz tosílják számukra azoknak a jogok.- nak a gyakorlását, melyet a minisz­tertanács törvénybeiktatott. A szed­rest gépállomás traktorosainak ne­veléséhez pedig ez volna a legjobb módszer: minden traktorosnak biz­tosítani esökÖDenyt. Végre gondos- kodn,a a gépállomás vezetősége és a megyei gépcsoport arról, hogy ne a kukoricagóré alatt legyen a szállá­suk, a meleg étel és meleg ital ne csak papíron lenne meg hanem a valóságban is megkapnák. Ha eze­ket a gépállomás biztos,ítaná, akkor kevesebbet kellene arról beszélni, hogv milyen módszerrel lehet a trak- ‘orisitákat nevelni és kevesebbet kel­lene arról is beszélni, hogy a szed­res; gépállomás traktorosai nem áll­nak helyt a munkában. Az tagadhaitaiíian, hogy a szedresi gépáll,oimáson a traktorigiták leg" több'ét nem Igen érdekli a jövő évi termés sorsa. A tengelici Petőfi ter­melőszövetkezetben dolgozó Táncsics és Kossuth-brigád traktorosai több alkalommal megtették hogy otthagy, ták a gépet. A gépállomás vezetősé­ge és a termelőszövetkezet vezetősé­ge úgy tudta, hogy a traktoristák számtanaik éjjel, pedig ők nem szán­tottak. Elrejtették traktoraikat. ők maguk pedig nyugodtan aludtak. — Ezért peirszg a gépállomás vezetősé­gét is súlyos felelősség terheli, mert munkafegyelem megsértésért nem vonták felelősségre a traktorosokat. De semmivé; sem kevesebb feleúős- ség terheli a W vezetőségét sze- mély ezerin* Hosnyánszk; elvtársat." az 'elnököt, mert a traktoTistá'kait- mimt 1s7"laigokait nem vonták felelős­ségre. Helyette a gépállomást vádol­ják, minden felelőssége; arra hárí­tanak a vetéstervek határidőre való nemteljesítéséért és a mélyszántás késlekedéséért. A szedresi gépállomás nem kielé­gítő munkája tehát nem csupán Brr. ross Gáboron, az igazgatón, Csáki Oszkáron, a vezető agranómueon és még néhány vezetőn múlott, — s ma sem rajtuk múlik, — mint ahogy azt már olyan sokszor hangoztatták, hanem a termelőszövetkezeten is. a megyei gépcsoporton is, a gépja­vító vállalaton Is, de nem utolsósor­ban a txak'toristákon is. Ha a fent említettek összefognak, belátják végre, hogy a szavak helyett mos** már tetteikre van szükség és a gépállomás vezetősége nem ö’'betett kézzel várj.a a segítséget akkor a EZfd.resi gépállomás vezetői és dol­gozói rövid időn beliül sokkal na­gyobb tweritk™,','- a-vp,nőhetnek a megyében, mint jelenleg. Az alsóleperdi állami gazdaság és a Va«gyüitő Hónap Az alsóleperdi állami gazdaságba n mint szerte az országban egyre na­gyobb méreteket ölt a gépekkel való megmunkálása a földnek. Mi sem természetesebb tehát, hogy ebben az állami gazdaságban egyre több és több traktorra, ekére, vetőgépre stb. van szükség. Az is tudott, dolog* hogy a mezőgazdasági gépek inasból készülnek. S az sem ismeretlen ma már senki előtt sem, hogy a vasgyártáshoz fel!étlenül szükséges az öcs. kávás, mely a kohókon keresztül új alakban éled újjá, változik velőgép. pé, traktorrá vagy ekévé. Ezért folyik országszerte egész éven át folyama, tosan a vasgyüjtés és ezért rendeznek évente többször vasgyűfiő kampá­nyokat, hogy a kohók igények kielé gíteni tudják. A vasgyűjtő kampá­nyok alatt megmozdul az egész ország, és az állami gazdaságok gépészei, agronómusai és egyéb vezetői jól szétnéznek házuk táján, hogy az évköz­ben használhatatlanná vált vasanyagot átadva, a begyűjtő szerveknek, igazi rendeltetési helyükre szállítsák, a, kohókhoz. Nem ez a helyzet tzonban az alsáleperdi állami, gazdaságban. ,011, ^hála“ a bürokráciának, más fel- fogás alakult ki. Igaz ugyan, hogy elismerik saját maguk is, hogy a gazdaság területén 25 mázsa sei ejt vas fekszik a ,,vastemetőben'' — mel­lékesen megjegyezzük éppen egy traktor készülhetne belőle — mégis a gaz. dóság vezetői arra az álláspontra helyezkednek, hogy évi tervüket már teljesítették és az elfekvő vasat jövöévre tatg&Wcolják, és mikor a MÉH vállalat, teherautója kiment az anyagért, üresen kellett visszatérnie, mert az alsáleperdi állami gazdaság vezetői nem voltak hajlandók átadni az anya got. A főkönyvelő kartárs írásbeli nyilatkozatban megnyugtatta a MÉH vál­lalatot ,hogy a vállalat kárát megtéríti. (Vájjon miből?) Mit jelent ez az eljárás gyakorlatban? Például azt: ha a gazdaság igazgatója a Vörös Csillag Traktorgyár udvarán járva megkérné a gyár igazgatóját, hogy mivel a gazdaság nali szüksége van traktorra, szívesen vásárolnának egy traktort. Erre azt a választ kapná, elvtárs, sajnáljuk* bármilyen égetően szükséged van traktorra, ezekből nem adunk ki most, mert évi tervünket mér teljesítettük, ezeket a traktorokat jövőre tartalé­koljuk, heverjenek ezek csak itt az udvaron. Milyen véleménnyel lenné. nek az alsóleperdi állami gazdaság vezetői, olyan munkásról, olyan dolga, zárói, akik egy szép napon elhagynák munkahelyüket, beszüntetnék a. termelő munkát, mondván, hogy évi tervünket már befejeztük. Az alsó- , leperdi állami gazdaság vezetőinek magatartása arra mutat, hogy nem ér. tik meg a vasgyüjtés fontosságát, nem értik meg azt, hogy több ócskavas, több gépel, több gép több kenyeret biztosi' a dolgozók számára. A forradalmi műs7ak eredménye a Vas- és Fémipari Javító Vállalatnál ..Nem. lehet nálunk versenyben dolgozni, a mi dolgozóinkat nem lelhet meggyőzni, hogy tegyenek vál­lalásokat a terv túlteljesítésére.“ — Alig pár hónappal ezelőtt még ezt állították a Vas- és Fémipari Javító Vállalatnál egyesek. Azóta azonban már bebizonyosodott, hogy helytelen ez az állítás. November 1-én. ’a déli órákban történt.. A Vas- és Fémipari Javító Vállalat dolgozói is olvasták a saj­tóban a Ganz Vagon- és Gépgyár dolgozóinak felhívását, s azonnyom- ban röpgyülést tartottak, ahol fel­ajánlásokat tettek. A legtöbb dolgo­zó — mint az írógépes brigád, Hem- mert László, Kolláth András, a mér- leges brigád, — a november 1-tő! 10 ig tartandó dekád november 7-re való teljesítését vállalta. Történt fel­ajánlás egy-egy motor idöelőtti el­készítésére. a rend és a tisztaság betartására, az igazolatlan mulasz­tások megszüntetésére. A röpgyülés alatt, a felajánlások közben, 'öbb- ször lehetett hallani ezeket a sza­vakat: „Igenis; versenyben dolgo­zunk a terv túlteljesítéséért, kima­gasló eredményekkel köszöntjük no­vember 7-ét." Az ebédszünet, a röpgyülés is el­múlt. Mindenki munkahelyére sie­tett, elkezdte a munkáját, megkezd­te harcát az adott szó valóravál fá­sáért. A hét minden napján minden­ki pontosan megjelent munkahelyén, s a legjobban végezte el feladatát. Több teherautó, motorbicikli, írógép, óra javítását végezték el a dolgozók, mint az előző hetekben. A • vállalatvezetőség, de a dolgozók nagy érdeklődésére is, héttőn reg­gel megtörtént az értékelés, ami­ből kitűnik, hogy a legtöbb dolgo­zó túl is teljesítette felajánlását. MajJdán János szerelő egy gépkocsi kiiávítását végezte el a forradalmi műszakon“ s felajánlását 110 szá­zalékra teljesítette. Az ifi-brigád 100 százalékban, Nagy Mihály József 1(18, Losonczi Sándor 105, Kilián Já­nos 115. Paksi József fényező 10R Kaiser Ferenc órás 150 százalékos vállalásával szemben 201 százalék­I'óv ■ r: A laiiiícis elmiózle «íz Ei* wpbet-utcaiaV kérelmét — december 1i-re lesz víz! Az Erzsébet-utcai lakosok már régóta kérték e községi tanácsot, hogy biztosítson részükre a közel­ben iható vizet. A kérelem sokáig „aludt." A dolgozóknak továbbra is — ugyanúgy, mint a Sztálin-téri, a Jókai-utcai. vágy a szuhajdombi lakosoknak is — messziről kellett hordani az iható ár'.ézi vizet. Ez az állapot már nem sokáig tart. A községi tanács, figyelembe- véve a párt. és a kormány határo­zatát, mely a dolgozókról való foko­zottabb gondoskodást tűzte céljául, gondoskodott e régi kérelem orvos­lásáról. A munkálatokat már el­kezdték és december 1-én, a terv szerint már folyik a víz az Erzsébet- utcában. A vezetéket a volt zárdá­ból vezetik egészen a Flórián szo­borig, vagyis az utca feléig. Lassú János levelező, Dombóvár. KiiU'öldi hírek KOPENHAGA A „Land Og Folk" rejkjaviki jelen lésében arról számol be. hogy az iz­landi diákszervezetek egyezményt kő töltek arra. hogy együttesen harcol­nak az amerikai megszállás ellen, va lám int az Egyesült Államok és Iz- •and között létrejött, katonai támasz lmotokra vonatkozó szerződés meg­semmisítéséért. KESZON A koreai-politikai értekezletet megelőző tanácskozásokon résztvevő « reai-kínai küldöttség november ■ 1-én a következő hivatalos közle­ményt adta ki: A két fél tanácsadói november li­án ismét zárt ülést tartottak, hogy megvitassák a politikai értekezlettel kapcsolatos kérdéseket. ra' teljesítették november 7 tiszte­letére tett ígéretüket. Hemmert László brigádja november hónap el­ső dekádtervét 155 százalékra, az írógépjavító brigád 146 (százalék­ra, a mérleges brigád pedig 110 százalékra teljesítették dekádtervü- ket. Ma már mindenki tudja, milyen eredményt ért el a „forradalmi mű­szakon." Örömmel vette tudomásul a jó hírt Hemmert László, Paksy József, s a vállalat minden egyes dolgozója, aki nemcsak, hogy telje­sítette, de túl is szárnyalta vállalá­sát. Az éve« terv sikeréért! A Tatarozó Vállalat dolgozói újabb vállalásokat tettek Vállalatunk dolgozói a november 7-i munkaversenyben megálltak he­lyüket. Az építésvezetőségeken kima gasló eredmények születtek. A „for­radalmi műszak", még jobban emelte a teljesítményeket az előző dekádok- hoz viszonyítva. A dombóvári építés- vezetőségen a „Villáim"-brigád vál­lalta, hogy 2200 munkaóra alatt 3200 munkaórának megfelelő 54.395 fo­rint értékű munkát készít el. Válla­lásukat 106 százalékra teljesítették, mert 57.464 forint értékű munkát vé geztek el. Jó eredményt értek el Feiszt Jakab és Rettinger Jakab kő­művesek, akik november 7-én szta­hanovista jelvényt kaptak jó mun­kájuk elismeréseképpen. Ki kell még emelnünk Guid József sztahanovista bríeádiát is, melv az utóbbi dekádban 74 százalékkal emelte tel­jesítményét. November 7-e elmúlt, de a válla­latnál a versenylendület tovább fo­lyik, ezután is versenyben harcolnak a dolgozók az éves terv túlteljesítésé ért. A brigádok — mintegy 83 szá­zalékban — már megtették újkbb vállalásaikat, melyek mind-mind a több és a minőségileg is jobb mun­kát segítik elő. A tamási építésve­zetőségen a Rákóczi-brigád felaján­lást tett a Gazda-mozgalomban; a lehullott habarcsot újból felhasznál­ják. Külön vállalást tettek a munka­helyen lévő. anyagok tárolására is,. Valamint, hogy megtakarított anyag­ból 5 órát dolgoznak havonta. Ter­vüket pedig november hónapban 140 százalékra teljesitik. A festő üzem­nél a Dózsa brigád vállalása említés- reméitó, mert ígéretet tettek arra, hogy a szekszárdi leány diákotthon meszelés! és mázolási munkáit két nappal a határidő előtt befejezik. A vállalat műszaki dolgozói no­vember 9-én műszaki értekezletet tartottak, ahol a IV. negyedév túl­teljesítése érdekében anyagtakarékos sági vállalásokat tettek. Az építésve­zetők megtett anyagtakarékossági vállalása a már bevezetett, vagy a jövőben bevezetésre kerülő újítások­ból ered. Farkas István dombóvári, építésvezető az alsóleperdi 50 férő­helyes munkásszállás építésénél mu­tatkozó anyaghiányt észszerűsítéssel — általa egyébként már készített és bevált módszerrel — készíti el, így körülbelül 200 négyzetméter zsaluzó anyagot takarít meg. Hasonló válla­lásokat teltek a többi építésvezetők is, hogy ezzel is sikerre vigyék ezévi tervfe’adataikat. I,ászló István levelező. MEGJEGYZÉSEK Hafsza az újítási díj után Megyénk mezőgazdasági szakem­berei és egyszerű dolgozói a felsza­badulás óta sok értékes újítást kí­sérleteztek ki és alkalmaztak gya­korlatban. melynek nyomán sok ér­tékes forintot takarítottak meg nép­gazdaságunknak. Az utóbbi időben, különösen 1953-ban azonban a me­zőgazdaságban ezen a vonalon baj van. Azt mondhatná erre bárki: Igen, ebben is van valami igazság. Az újítási mozgalom ella.posodásá- nak azonban egész más okai vannak. Mégpedig: az erre illetékes megyei funkcionáriusoknak ment el a „ked ve" az újítással, vagy helyesebben az újítókkal való foglalkozástól. • De had bizonyítsam ezt Tóth Istvánnak, a mözsi gépállomás egyik szerelőjé­nek újításával. Ez a szóbanforgó Tóth István már hosszabb idő óta kísérletezett az ara­tógép kaszakéseinek helyszíni köszö­rülésén. Ebben az évben újítását el­készítette. 1953. május 16-án — az erre illetékes szakemberek — a hely színen kipróbálták. Abban az időben — de különösen az aratásban — min denki örült az újításnak, mert hi­szen ezen keresztül egy aratógép napi teljesítményét két hóiddal lehe­tett növelni, s ezenfelül naponta 108 forintot lehetett megtakarítani. A me gyei tanács mezőgazdasági osztályá­nak gépállomási csoportja az újítás alkalmazását június 18-án a megye összes gépállomásain elrendelte. Ne tessék azonban azt hinni, hogy a me­zőgazdasági osztály ezenfelül bármit is tett volna az újítással kapcsolat­ban. Pedig még az újító hátra van. Igen. Az újítóról mindenki megfeled kezelt. Tóth elvtárs még abban az idő­ben valamely csekély összeget kapott „ötletdíj" címén, amit a gépállomás üzemi bizottsága, illetve vezetősége folyósított számára. De az újításért semmit. Persze Tóth elvtárs ebbe nem nyugodott bele. Minden lehetőt „megmozgatottt", hogy megkapja azt az összeget, mely az újításért megil­leti. Mivel a megyei szervek erre il­letékes funkcionáriusai nem „szán­dékoztak" újításával foglalkozni, a legiiletékesebbhez, a földművelés­ügyi minisztériumhoz fordult. 1953. október 13-án a földművelés­ügyi minisztériumból érkezett egy ’évéi. Bankházi Gyulának, a fö'dmű velésügyi minisztérium igazgatójá­nak aláírásával. Bankházi Gyula megkü’dte Tóth elvtársnak annak a levélnek a másolatát, melyet a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályve­zetőjének küldött az újítási díj ki­fizetésével kapcsolatban. A levél ik­tatószáma: „VIII—224—T—16". A fent említett műszaki igazgató uta­sította a megyei tanács mezőgazda- sági osztályvezetőjét, hogv „ameny- nyiben az újítás alka’mazását me­gyei viszonylatban elrendelték, a 411953 VH-hó 31/MT számú rende­let 8. §-nak 5. bekezdése alapján az újításért járó összeget számára azon­nal utalják ki." Ennek már éppen egy hónapja, de a megyei tanács mezőgazdasági ősz-1 tálya ebben az ügyben még a mai napig sem tett semmit. Pinke István elvtárs, a megyei tanács mezőgazda­sági osztályának újítási felelőse kurtán-furcsán kifizette Tóth eflvtár- sat, mikor a fent említett levélre hi­vatkozva az ötét megillető összeget kérte. Azt mondotta: „Én azt a le­velet nem is láttam." S ami ennél is „siralmasabb". Vadai Mihály elv­társ, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezető helyettese sem tud a levélről, holott az ő nevére küldték. Ekkor már Tóth elvtárs majdcsaknem úgy volt: Most már csak az istenhez mehet panaszra. De mégse. Még egy illetékes a MEDOSZ megyebizottsága hátra volt. Tóth elv társ még itt is megkísérelte ügyének elintézését. Kiss elvtárssal, a ME­DOSZ erre illetékes munkatársával beszélt. Az említett elvtárs felhábo­rodott, s készségesen vállalta az ügy elintézését. De úgylátszik ő is elfelej­tette, mert még a mai napig sincs pozitív eredmény. Tóth elvtárs újításával való foglal­kozás a napnál is fényesebben iga­zolja, hogy a megyei tanács erre il­letékes embereit mennyire nem ér­dekli az önköltségcsökkentés, a dol­gozók kezdeményezésének felkarolá­sa, azok kezdeményezőkészségének fokozása. Tóth elvtárs esete félre­érthetetlenül igazolja azt is, hogy a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyán még ma is vannak halhatat­lan" bürokraták!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom