Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-24 / 250. szám

2 NAPLÓ 1953 OKTÓBER 24 „A Szakszervezetek és a Szakszervezeti Világszövetség sajtójának és propagandájának véde máért, megjavításáért és kiszélesítéséért" Jacques Duclosnak, a Francia Kmwiisla Párt tittórának beszámolója a központi bizottság ülésén a francia politika teljes irányváltoztatásán]!! szükséjességéről A III. Szakszervezeti Világkongresszus határozata Becs (TASZSZ) A III. Szakszer­viz Világkongresszus október 21- én határozatot hozott a szakszerve­zetek és a Szakszervezeti Világszö­vetség sajtójának és propagandájá­nak védelméről, megjavításáról, és kiszélesítéséről. A kongresszus, hangsúlyozva a propaganda és különösen a szakszer vezeti sajtó elsőrendű fontosságát a dolgozók széles tömegeinek mozgó­sítása. nevelése és szervezése szem­pontjából. A határozat megállapítja, hogy a reakció fokozta támadásait és cinikusan megszegi az olyan fon­tos szakszervezeti és demokratikus jogot, mint a véleménynyilvánítás joga és a sajtószabadság. A szakszer­vezeti sajtót több országban betil­tanák, más országokban pedig a kor­mányok és a vállalkozók minden úton-módon meg akarják fojtani vagy igyekszenek meghiúsítani ki­adását. Sok országban akadályokat gördítenek a Szakszervezeti Világ­szövetség kiadványainak terjesztése elé. A III. Szakszervezeti Világkon­gresszus - felszólítja a kaoitaüsta. gyarmati, félgyarmati és függő or­szágok valamennyi szakszervezetét és Newyork (TASZSZ): Október 21- én délelőtt az ENSZ politikai bizott­sága hozzákezdett a napirenden lé­vő . soronkövetkező kérdés, a tuni­szi kérdés megvitatásához. A tuni­szi kérdést tizenöt ázsiai és afrikai ország kérésére tűzték a közgyűlés nyolcadik ülésszakának napirendjére. A francia küldöttség visszautasí­totta a részvételt a tuniszi kérdés vitájában. A tuniszi kérdés vitája során el­sőnek Halil Takeddin, Libanon kép­viselője szólalt fel. Behatóan fog­lalkozott a francia-tuniszi kapcso­latok történetével és — többek kö­zött — a tuniszi francia protektorá­tus keletkezésének kérdésével, majd kijelentette, hogy küldöttségének vé­leménye szerint az ENSZ közgyűlé­sének a következő intézkedéseket kell ajánlania a tuniszi kérdés ren­dezése érdekében: Hatálytalanítsák a Tuniszban be­vezetett „rendkívüli intézkedéseket", adjanak politikai amnesztiát, léte­sítsenek demokratikus és alkotmá­nyos intézményeket, bővítsék ki a tunisziak politikai jogait, adjanak végre függetlenségei Tunisznak és folytassanak tárgyalásokat Francia- ország és Tunisz igazi képviselői, hogy végetvessenek a Tuniszban fennálló feszültségnek. dolgozóit, mozgósítsák erőiket arra, hogy kivívják a véleménynyilvánítás elemi demokratikus jogának, vala­mint annak a jognak érvényesítését, és betartását, hogy szabadon kiad­hassanak, nyomtathassanak és ter­jeszthessenek az üzemekben, a kör­zetekben vagy az országban minden olyan szakszervezeti sajtóterméket, amely síkra szál! a dolgozók létszük­ségleteiért, a szabadságért és a béke védelméért. A határozat felhívia a szakszervezeteket és a dolgozókat, tegyék harcosabbakká propaganda- eszközeiket, tegyék még erősebbé a szakszervezeti sajtó befolyását, első­sorban az üzemekben olyan, — akár kisebb — szakszervezeti lapok meg­indításával. amelyeket maguk a dol­gozók adnak ki és terjesztenek. A kongresszus felhívja az összes országos szakszervezeti központok és szakszervezetek figyelmét arra, hogy széleskörű hadjárat során minden eszközzel népszerűsíteniük kell a dolgozók körében — különösen a szakszervezeti és demokratikus saj­tó révén — a III. Szakszervezeti Világkongresszus munkáját és hatá­rozatait. Elsőrendű feladatként ja­Ausztrália és Belgium képviselője a tuniszi kérdés megvitatása ellen foglalt állást. Azt állították, hogy a közgyűlés nem jogosult a tuniszi kérdés megtárgyalására, minthogy — véleményük szerint — ez a kérdés teljes egészében Franciaország bel­ső hatáskörébe tartozik. Az ülés végén szót kért Egyip­tom képviselője, aki szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy „bizonyos" küldöttségek kísérletet tesznek, ar­ra, hogy megakadályozzák a tuni­szi kérdésnek a politikai bizottság­ban történő megvitatását. Arra kér­te a bizottság elnökét, hogy adjon meg minden lehetőséget valamennyi küldöttségnek e kérdéssel kapcsola­tos álláspontja szabad kifejtésére. vasolja az országos szakszervezeti központoknak hogy rendszeresen szervezzék meg a ,.Szakszervezeti Világmozgalom" című folyóirat és a Szakszervezeti Világszövetség más kiadványai terjesztésének támoga­tását, különösen az üzemekben. Valamennyi szakszervezet és leve­lező egyik legfőbb feladata — mond­ja a határozat — a Szakszervezeti Világszövetségnek és folyóiratának rendszeres tájékoztatása a dolgozók helyzetéről, a szakszervezeti élet leg főbb eseményeiről, a dolgozók lét­érdekeikért vívott harcának formái­ról, az egység problémáiról, hogy e tapasztalatokat valamennyi ország dolgozói a magukévá tehessék s hogy még nagyobb mértékben megszilár­duljon a dolgozók nemzetközi szo­lidaritása. A kongresszus javasolja a Szak- szervezéti Világszövetségnek, vala­mennyi országos szakszervezeti köz­pontnak, az összes szakszervezetek­nek, szervezzék meg minden évben „a szakszervezeti sajtó és propagan­da hónapját". A kongresszus indít­ványozza, hogy ezt a hónapot ápri­lis 15-e és május 15-e között tart­sák meg A dán nép képviselői ellenzik hogy országukban amerikai támaszpontokat létesítsenek Berlin (MTI): A DMT nyugatné­met hírügynökség kopenhágai jelen­tése szerint Hedtoft, dán miniszter- elnök szerdán hangsúlyozta a parla­mentben, hogy a pártok vezetőinek a legutóbbi politikai vita során el­hangzott beszédei világosan meg­mutatták: a dán törvényhozók túl­nyomó többsége a leghatározottab­ban ellenzi amerikai katonai tá­maszpontok létesítését az országban. — A dán kormány osztja ezt a felfogást — mondotta a miniszterel­nök. A katonai fegyverszüneti bizottság titkárainak megállapodása a politikai értekezletet megelőző tanácskozással kapcsolatos néhány kérdésben Keszon (Uj Kína) A katonai fegy­verszüneti bizottság titkárainak csü­törtöki ülésén a két fél megbízottai elvi megállapodásra jutottak. Esze­rint megengedik mindkét fél kor­mányképviselőinek és azok segédsze­mélyzetének, hogy a koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozás számára szükséges épületek megvizs­gálása és előzetes intézkedések meg­tétele érdekében belépjenek a de- militarizált övezetbe és a katonai fegyverszüneti bizottság székhelyé­nek térségébe. A két fél az ülésen arra a meg­állapodásra jutott továbbá, hogy a katonai fegyverszüneti bizottság a fentemlitett munka elvégzése céljá­ból külön engedélyt ad a székhelyé­nek területére történő belépésre az amerikai fél húsznál nem több kép­viselője és azok segédszemélyzete számára. A koreai-kínai fél — mi­helyt errevonatkozó kérelem érkezik hozzá — közli az amerikai féllel, hogy hasonló célokból hány képvise­lője, illetve azok hány főnyi segéd- személyzete kíván a katonai fegyver szüneti bizottság székhelyének tér­ségébe belépni. A tuniszi kérdés az ENSZ politikai bizottsága m\ ülésén Paris (MTI): A Francia Kommu­nista Párt Központi Bizottsága csü­törtökön ült össze a Páris melletti Drancy-ban. Az ülésen résztvett MauricS Thorez. a párt főtitkára is. Első napirendi pontként a központi bizottság meghallgatta Jacques Duclos beszámolóját a párt felada­tairól a francia politika irányzatá­nak teljes megváltoztatására irá­nyuló harcban. Második napirendi pontként Auguste Lecoeur tartott beszámolót a párt politikai tevékeny sége fokozásának szükségességéről. Jacques Duclos beszámolójában először az indokinai háborúról be­szélt és rámutatott, hogy a francia közvélemény — pártállásra való te­kintet nélkül — e háború befejezé­sét kívánja. A bonni és párisi katonai szerző­désekkel kapcsolatban Jacques Du­clos kijelentette a következőket: — Minden erővel meg kell aka­dályoznunk, hogy Eisenhower és francia barátai Franciaországot Washington és Bonn védnökségévé változtassák. Meg vagyok győződve, hogy ha minden hazafiasán gondol­kodó francia összefog, megakadá­lyozhatjuk a bonni és párisi kato­nai szerződések ratifikálását. Hogy még jobban hangsúlyozzuk annak a kampánynak a jelentőségét, ame­lyet a nemzeti függetlenség és a bé­ke biztosítása érdekében meg kell indítani, javasoljuk a központi bi­zottságnak, hogy a legnagyobb erély- lyel juttassa kifejezésre elhatározott ságát: meg fogja hiúsítani mindazo­kat a bűnös terveket, amelyek az .európai haderő" létrehozásával meg akarják semmisíteni Franciaorszá­got, mint független országot és va­lamilyen védnökséggé akarják le­alacsonyítani, ahol a tegnap betola­kodott nácijai ismét úgy érezhetnek magukat, mintha otthon lennének. Tudatában azon szükségességnek, hogy a bonni és a párisi katonai szerződések ratifikálásának meg­akadályozására minden érdekelt or­szágban gyorsan kell cselekedni, mi, kommunisták kijelentjük, hogy ösz- szefogva minden más franciával, hangsúlyozzuk: minden más fran­ciával, akik éppúgy, mint mi, nem akarnak tudni egy új Wehrmacht- ról, készen vagvunk részt venni min­dennemű politikai akcióban, amelyet hatalmas országos méretű mozgalom má lehet és kell fejleszteni. Ehhez az ünnepélyes nyilatkozat­hoz hozzá akarjuk fűzni azt is. hogy mi, kommunisták, készek vagyunk a magunk erejével is hozzájárulni a parlamenti élet minden olyan meg­nyilvánulásához, amelynek célja ve­reséget mérni az „európai hadsereg" kezdeményezőire és védelmezőire. A francia politika irányváltozta­tása szükségességének nagy gondo­latát azonban nemcsak a kommu­nisták képviselik, hanem ez a gon­dolat meghódította és meghódítja a francia nép egyre szélesebb rétegeit. E gondolatnak adott kifejezést Ga­ston Maurice radikális-szocialista képviselő is. Elismerte, ho^y Van lehetőség a Kommunista Párttal va­ló megegyezésre annak érdekében, hogy egy pontos és határozott Pro­gramm alapján önálló francia po­litikát lehessen folytatni. Egy ilyen Programm külpolitikai vonatkozás­ban a következő lenne: a vietnami háború befejezése, Nyugat-Németor- szág újrafelfegyvérzésének ' vissza­utasítása, valamint az általános, egy idejű és nemzetközileg hatékonyan ellenőrzött leszerelés — mondotta Gaston Maurice. Erről a programmról — mondot­ta Jacques Duclos, — egyáltalában nem akarjuk azt állítani, mintha ez a mi valamennyi közvetlen kö­vetelésünket kielégítené, azonban a munkásosztály, valamint a hazafia­sán gondolkodó köztársaságiak ere­jének tömörítése e Programm meg­valósítása érdekében, felvetné az egész ország előtt annak szükséges­ségét, hogy véget kell vetni Laniel, Pinay és más reakciósok kártékony politikájának, amelytől meg kell szabadítani a francia politikai éle­tet. Éppen ezért határozottan és nyo­matékosan kijelentjük, hogy hajlan­dók vagyunk támogatni egy ilyen programmot és készek vagyunk sza­vazatainkat adni egy olyan kor­mányra, amely kötelezettséget vál­lalna arra, hogy magáévá teszi ezt a programmot és latbaveti minden erejét e Programm megvalósítása ér­dekében — mondotta Jacques Du­clos. A CGT tiltakozása a franc a reakció kísérletei ellen Páris (TASZSZ): A CGT közle­ményt adott ki, amelyben határozot­tan tiltakozik a reakció azon kísér­letei ellen, amelyekkel meg akarja fosztani Jacques Duclost és más kommunista képviselőket parla­menti mentelmi joguktól. A CGT az­zal a felhívással fordul valamennyi szakszervezethez és francia munkás­hoz, hogy fokozzák a harcot a de­mokratikus szervezetek vezetőinek üldözői ellen. A közlemény hangsú­lyozza, hogy ez a harc egyben az alkotmányban biztosított szakszerve­zeti és demokratikus szabadságjogo­kért folytatott küzdelem is. Ny ugat-Németország ban szabadonbocsát fák a háborús bűnösöket Washington (TASZSZ) Az Egye­sült Államok külügyminisztériuma közölte a sajtóval, hogy az Egyesült Államok nyugatnémetországi főbiz­tosának hivatala és az amerikai had­sereg európai főparancsnokságának vezérkari főnöksége közösen jelen­tette: bizottságot alakít a háborús bűnösök szabadonbocsátása céljából. A népárulás taktikája Lvttelton kényszerű beismerései Brit-Guyana ügyében az angol alsóház előtt London (MTI) Szerdán az angol alsóházban a brit-guyanai helyzet fe­letti vita során Reginald Sorensen munkáspárti képviselő azt a kérdést intézte Lyttelton gyarmatügyi mi­niszterhez, milyen bizonyítékot ta­lált arra, hogy bárminő érintkezés állt fenn az elmozdított guyanai mi­niszterek és valamely idegen kor­mány között. Lyttelton kénytelen volt kijelenteni, „Tudtommai erre semmi bizonyíték nincs." John McGovern munkáspárti kép­viselő arra vonatkozólag tett fel kér­dést: vajion mivel bizonyítható, hogy a Népi Haladó Párt lázadásra buj- togatott. A gyarmatügyi miniszter ismét nem tudott egyebet válaszol­ni, mint azt, hogy „ez a kérdés csak találgatás tárgyát kép^heti." Több munkáspárti képviselő, a Brit-guyanai beavatkozást megin­dokoló. fehér könyv egyes tételeit támadták és kérdéseket intéztek Lytteltonhoz arra vonatkozólag, mi­lyen indok alapján mozdították el a Népi Haladó Párt minisztereit. A gyarmatügyi miniszter kitért a vá­laszadás elől, egyfelől arra hivatkoz­va, hogy a válasz nem az ő hatás­körébe tartozik, másrészt pedig ki­jelentette, hogy nem készült fel min­den egyes részletkérdés megválaszo­lására, James Griffiths képviselő faggatására végül is Lyttelton kény­telen volt beismerni, hogy a fehér könyv a Népi Haladó Párt egyes minisztereinek olyan beszédrészle­teit tartalmazza bizonyítékként, ame lyek ki vannak szakítva a beszédek egészéből és távolról sem nyújtanak teljes, meggyőző képet. A szociáldemokrácia a burzso­ázia ügynöksége a munkásmozga­lomban. A jobboldali szocialisták elárulva a munkásosztályt, simulé- kony taktikájukkal és megtévesztő demagógiájukkal a népek nagy, szent viharának szelét meg akarják fékez­ni, s el akarják téríteni útjából, hogy egy ideig óráig a felszínen tart­sák a burzsoázia piros hajóit. Á szo­ciáldemokrácia, a jobboldali szocia­lista pártok a burzsoázia végső mentsváraivá váltak, amelyek min­dig akkor lépnek akcióba, amikor a tőkés uralmat az elsüllyedés veszé­lye fenyegeti. Míg a jobboldali szociáldemokrácia eddig általában a burzsoázia ügynök­sége volt, ma, az imperializmus ve­zető hatalmának, az Amerikai Egye­sült Államoknak hűséges ügynöksé­gévé változott. Ma a jobboldali „szo­cialista" pártoknak az amerikai há­borús terveket keli sikerre vinniök, segédkezet kell nyújtaniok a hitle­rista tábornokok vezetése alatt álló új, támadó Wehrmacht újjászületé­séhez. A szociáldemokraták lelkes támogatói e terveknek. Jelenlegi tak­tikájuknak az a lényege, hogy sza­vakban, választási programmokban hangot adnak a népek valódi érde­keinek. szembefordulnak az ameri­kai háborús tervekkel és tömbökkel, a gyakorlatban azonban elárulják a népek érdekeit és az amerikai impe­rializmus céljaiért küzdenek. Vegyünk néhány nyugateurópai példát. Nyugat-Németországban szép t.ember 6-án választásokat tartottak a szövetségi gyűlésbe. Ollenhauer, a jobboldali szociáldemokrata vezér a választási harc során szembefor­dult az „európai hadsereg" gondola­tával és a más államok ellen irányu­ló amerikai háborús tömbökhöz való csatlakozással. Ollenhauer tehát eny nyiben a német nép igazi érdekeit hirdette választási programmjában. Erre a programmra csaknem nyolc millió német szavazott Nyugat- Németországban. A nyugatnémetországi választáso­kat követő egyetlen héten belül azon ban Ollenhauer elérkezettnek látta az időt, hogy megnyugtassa ameri­kai gazdáit. Október 11-én a Szociál­demokrata Párt rajna-pfalzi párt­gyűlésén kijelentette, hogy ha az északatlanti tömb tagállamai „elfo­gadják partnerükül a német népet", a német Szociáldemokrata Párt el­vileg hajlandó ehhez hozzájárulni és az ebből adódó kötelezettségeket tel­jesíteni. Ollenhauer tehát félreért­hetetlenül kijelentette, hogy a német Szociáldemokrata Párt vezetősége pártolja Nyugat-Németország beso­rolását az amerikai háborús tömbbe, hozzájárul a nyugatnémet ifjúság vágóhídra küldéséhez. A háborús tervek és az újjáéledő nyugatnémet hadsereg által veszé­lyeztetett Franciaországban az „európai hadseregről" szóló bonni és párisi szerződések ratifikálása körül ielehtősen kiéleződött a helyzet. Az ellentétek még a kormányon belül is fellángoltak, veszélyeztetve az amerikai háborús tervek megvaló­sítását. Ebben a helyzetben álltak ki a porondra a francia jobboldali szo­ciáldemokraták, hogy megmentsék az „Európai Hadsereg" tervét. Guy Moiiet a Francia Szocialista Párt egyik vezetője a francia parlament összehívásának előestéjén váratlan kijelentette, hogy pártja bizonyos „biztosítékok" esetén hajlandó rati­fikálni az egyezményt. Hason'ó fogásokhoz folyamod­tak a dán szociáldemokraták vezérei is, akik a legutóbbi választásokon magukhoz tudták ragadni a hatal­mat. Mi volt győzelmük oka? A választási harc középpontjába ők is a nép valóságos érdekeit tükröző programmot állították, Hedtoft a szociáldemokraták vezetője a párt kopenhágai kongresszusán felszólalt az ellen, hogy az Egyesült Államok katonai támaszpontokat létesítsen Dánia területén. Tiltakozott az el­len, hogy külföldi csapatokat és légierőket helyezzenek el Dániában. A szociáldemokraták választási győ zelmet arattak. A szociáldemokrata sajtó pedig ma már világosan kije­lenti, hogy Hedtoftnak a katonai tá­maszpontokra vonatkozó szavai „nem jelentenek semmiféle változást az atlanti paktum támogatásának po­litikájában." Talán a legvilágosabb példa a nyugati „munkás"-pártök népárulá­sára az Angol Munkáspártnak, az elmúlt hetekben megtartott 52. évi konferenciája volt. A munkáspárti vezérek szónoklatai és a konferen­cia ülésein keresztül erőszakolt ha­tározati javaslatok valóságos min­tapéldányai a nép követelései álta­lános szólamokba fojtásának, — s az amerikai háborús tervek tény­leges kiszolgálásának. A párt vég­rehajtó bizottságának külpolitikai határozata például általánosságban állást foglal a nagyhatalmak ál­lamfőinek tanácskozása mellett, amint ezt az angol nép is követeli, — de a határozat az Amerikával kö­tött katonai szövetség és az észak­atlanti tömb további támogatását is kinyilatkoztatja. Atlee munkáspárti vezér felszólalásában üdvözölte Churohillnak azt a kezdeményezését, hogy a vitás kérdések megoldására tartsanak nagyhatalmi tanácskozá­sokat, — de ugyanakkor kifejtette azt a véleményét, hogy szükség van Nagy-Britannia és az Egyesült Ál­lamok „szövetségére" és az „atlanti szövetségre." Az Angol Munkáspárt szónokai és határozatai általános­ságban síkraszálltak a tárgyalások mellett, — de ugyanakkor nélkülöz­hetetlennek tartották a „hideghábo­rút", a háborús „atlanti tömböt", s az Egyesült Államok háborús uszí- tóival való szoros kapcsolatokat. Ez a kétszínű népellenes taktika, amely a nép érdekeinek vé­delméről szóló szavak mögött tet­teiben a legsötétebb népárulást kö­veti el, s amely a nyugateurópai jobboldali szociáldemokraták leg­használtabb fegvvere, — ideig-óráig meg tudja téveszteni a kevésbbé ön- tudatosabb néprétegeket. De a kőim munisták kitartó felvilágosító mun­kája és a mindennapi harc ezernyi tapasztalata mind szélesebb rétegek szemét nyitja fel: meglátják, hogy a szociáldemokrácia elárulja legele­mibb érdekeiket, s meglátják, hogy az egység oly hatalmas erő, amely elsöpri az útból az amerikai hábo­rús uszítókat és szociáldemokrata szekértolóikat is. Ez a kibontakozás útja, amelynek jelei megmutatkoztak az augusztusi francia sztrájkok tö­megjellegében, vagy a júniusi olasz választások baloldali győzeiméfcén, »

Next

/
Oldalképek
Tartalom