Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-20 / 221. szám

rrűbpROtaikjm ecmOumtrt TOLNAI NA Megkezdődött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak III. országos tanácskozása J AZ MDP TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTT5ÄCANAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 321. SZÁM ARA 50 FILLER VASARNAP, 1953 SZEPTEMBER 30 A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a termelőszövetkezetek megszilárdítása és a termelőszövetkezeti tagok anyagi jólétének növelése .érdekében nyújtott további kedvezményekről A termelőszövetkezetek további megerősítése, gazdálkodásuk szilárd megalapozása, valamint a termelő- szövetkezetek tagjai jövedelmének, különösen pedig pénzjövedelmének lényeges emelése érdekében a Ma­gyar Népköztársaság Minisztertaná­csa a következőket határozta: 1. Mindazoknak a termelőszövet­kezeteknek, amelyek a jövő gazdasá­gi évben is közösen gazdálkodnak, el kell engedni a részükre eddig folyósított és az 1953. évben esedé­kes összes rövidlejáratu hiteltarto­zásaikat — a szerződéses növényter­melési és állathizlalási hitelek kivé­telével mintegy kétszázmillió forint összegben. A termelőszövetke­zetekből esetleg kilépő tagok az el­engedett hitel rájuk eső arányos ré­szét tartoznak még ebben az évben az államnak visszafizetni. 3. Az önhibájukon kívül (pl. elemi kár, túlzott beruházás, stb.) különö­sen rossz anyagi helyzetben lévő termelőszövetkezetek tagjai munka­egység készpénz-részesedésének nö­velésére középlejáratú hitelt Igényel­hetnek. Erre a célra a miniszterta­nács a földművelésügyi miniszter­nek mintegy százmillió forintot bo­csát rendelkezésére. 3. Annak érdekében, hogy a következő években meg­valósításra kerülő beruházások a termelőszövetkezeti tagok pénzjöve­delmét ne csökkentsék, a beruházá­sok anyagi szükségleteinek fedezésé­re — ideértve azok munkaegység ráfordítását is — az összes közép- és hosszúlejáratú hitelek 1954. és 1955. években esedékes visszafizeté­sét további két évre, 1956. január hó 1-ig, fel kell függeszteni.A meghosszab bított hiteleket 1956 január hó 1-től, hosszúlejáratú hiteleknél 17 év alatt, középlejáratú hiteleknél öt év alatt kell visszafizetni, 4. Azon termelőszövetkezetek ré­szére, amelyek a bevitt állatok és felszerelés értékét saját pénzbevéte­lükből kifizetni nem tudják, a pénz­ügyminiszter az erre a célra rendel­kezésre álló zárolt középlejáratú hi­telből — a szükséglethez képest — mintegy 40—50 millió forintot bo­csásson rendelkezésre. 5. A begyűjtési miniszter vizsgálja meg hogy az állat- és állati termékek beadási kötelezettség megállapítása­kor mely termelőszövetkezeteknél és termelőszövetkezeti csoportoknál tör tént igazságtalan, vagy túlzott nagy megterhelést jelentő kivetés és ahol Ilyen előfordult, a beadási kötele­zettséget megfelelő mértékben csök­kentse. A beadási kötelezettségnek helyesbítését 1953. október 1-ig be kell fejezni. 6. Az I. II. és III. típusú termelő­szövetkezeti csoportok, valamint az önálló termelőszövetkezetek a keze­lésükben lévő összes állami területek (tartalékterületek) után 1954. január 1-től kezdve mentesek a búzaföld­adó fizetése alól. 7. A termelőszövetkezeteket foko­zott állami támogatásban kell része­síteni a termelésüket fejlesztő be­ruházások létesítésénél. Ennek érde­kében: a) öntözőtelep és halastó építé n®l ha azt a termelőszövetke: tagsága maga építi — a tervez a műtárgyak megépítésének, va mint a műszaki irányítás költség az állam viseli, továbbá a terme szövetkezet az elvégzett földműn minden köbmétere után a munl egység részesedés növelésére egyéb kiadásokra 3.75 Ft állami mngatást kap, visszafizetési köte zettség nélkül. Azoknak a termelőszövetkezete nck, amelyek nem rendelkeznek e gendő munkaerővel és ezért öntös telepüket, vagy halastavukat álla vállalat építi, a teljes vállalati kivi­telezés költségeire hosszúlejáratú hi­telt kell folyósítani. Az öntözőtelep, illetve halastó épí­téséhez az állam által biztositett gépi munka költségeit az állam vi­seli. b) A kiöregedett szőlők felújításá­nak és az új szőlők telepítésének nagyobbarányú fejlesztése érdekében az oltványszőlőknél a telepítéshez szükséges oltványokat, az egyéb sző­lő telepítéseknél a szükséges sima vesszőt, illetve hazai gyökeres vesz- szőt az állam ingyen bocsátja a ter­melőszövetkezetek rendelkezésére. Az új telepítésű szőlők és a nagy karóhiányú szőlők karószükségleté­nek megvásárlására az állam hosszú lejáratú hitelt biztosít. Ezenkívül, amennyiben a telepítést a termelő- szövetkezet tagsága kézierővel végzi, az állam kötött talajokon kat-ként 3.500 Ft., homokos laza talajokon pedig kat-ként 3.500 Ft támogatást ad visszatérítési kötelezettség nélkül. A telepítéshez az állam által bizto­sított gépi munka költségeit az ál­lam viseli. c) Üzemi gyümölcsösök telepítésé­hez az állam ingyen bocsátja a ter­melőszövetkezetek rendelkezésére a szükséges gyümölcsfa-oltványokat és gyökeres dugványokat. d) Mezővédő erdősávok létesítésé­nél és legelőfásításoknál kéziforga­tás esetén kt. holdanként hatszáz Ft, — gépi munka esetén a géni munka költségeire hosszúlejáratú hi­telt kell biztosítani. A telepítést kö­vető öt évben — ha a gondos ápo­lás eredményeként az állomány ere- dése és fejlődése megfelelő — az ercő telepítő állomás javaslata alap­ján a vetőmag, illetve csemete és suháng árára folyósított kölcsönt törölni kell. e) Magasépítésnél a nagy munka­igényű férőhelyek — sertésfiaztatók tehénistállók, 150 férőhelynél na­gyobb juhhodályok és dohánypai- ták — építésénél a hosszúlejáratú beruházási hitelek mértékét úgy kell megállapítani, hogy az az anyagköltségek mellett az építésnél teljesített munka díjazására is tar­talmazzon megfelelő összeget. Ezt a hitelt a termelőszövetkezetek tény leges szükségleteiknek megfelelően anyag vásárlására és házi előállítá­sára, valamint a munkaegység-része sedés növelésére fordíthatják. Az egyéb állati férőhelyek és épületek építésénél az anyagbeszerzés költ­ségeire — beleértve az idegen fu­vart is, — kell hosszúlejáratú beru­házási hitelt folyósítani. f) Azoknál a beruházásoknál, ame lyeket a műszaki követelmények miatt a termelőszövetkezetek ki­zárólag vállalati kivitelezéssel tud­nak megvalósítani (pl. villamosítás, fúrott kút létesítése, stb.) a teljes v állalati kivitelezés költségeire hosz- szúlejáratú hitelt kell folyósítani. g) A termelőszövetkezetek a jö­vőben folyósításra kerülő beruhá­zási kölcsönök törlesztését a beru­házást követő eddigi első év he­lyett magasépítéseknél az 5. évben öntözőtelep és halastó építésénél, valamint talajjavításnál a 2. évben kell. hogy megkezdjék. Szőlő-, vagy gyümölcstelepítésre és fásításra adott kölcsön törlesztését továbbra is a beruházást követő 6. évben: gép-, műszer- és egyéb felszerelés beszerzésére adott kölcsönöknél pe­dig az 1. évben kell megkezdeni, 8. Növelni kell a termelőszövet­kezetek közös állattartásából szár­mazó bevételeket. Ezért a minisz­tertanács javasolja a termelőszövet­kezeteknek, hogy közös állatállomá­nyukból a megyei állatsűrűség át­lagán felüli állatállományukat, ille­tőleg, amennyiben állatállományuk a megyei átlagsűrűségnél alacso- nyabb, az állatszaporulatnak mint­egy 2/3-át, a szabadpiacon értéke­sítsék. Természetesen beadási köte­lezettségüknek tartoznak pontosan és időben eleget tenni. Engedélyezni kell, hogy a termelőszövetkezetek a tenyésztésre alkalmatlan, gyenge mi­nőségű teheneket kiselejtezzék és helyettük mintegy 10 ezer db te- nyészüsző vásárlására középlejára­tú hitelt kell biztosítani. 9. A termelőszövetkezeti tagok 1953 október 1-től a háztáji gazda­ságukban lévő tehén, továbbá az 1953 október 1 után a háztáji gaz­daságban beállításra kerülő saját nevelésű, vagy vásárolt üszőborjú­ból nevelt tehén után mentesek a tejbeadás alól. A háztáji tehénállomány fejlesz­tése érdekében a tehénnel nem rendelkező termelőszövetkezeti ta­gok számára 1953. október 1-től üszővásárlás céljára egy alkalommal kétezer forint, öt év alatt visszafize­tendő hitelt kell folyósítani. A termelőszövetkezetekbe bevitt állatállomány és felszerelés után 1953 október 1-től a termelőszövet­kezeti tagoknak kifizetett összegek mentesek a jövedelemadó alól. 10. Növelni kell a termelőszövet­kezeti tagok, különösen a nők, szo­ciális és egészségügyi ellátását. En­nek érdekében: a) az önálló termelőszövetkezetek és a III. típusú termelőszövetkezeti csoportok tagjainak 1953. október 1-től szülés esetén az első gyermek után 500 Ft. a második és minden további gyermek után 400 Ft anya­sági segélyt kell folyósítani. A szük­séges pénzügyi fedezetet a pénzügy­miniszter a tanácsok költségvetésé­ben biztosítsa. Az anyasági segély­re azok a termelőszövetkezeti tagok jogosultak, akik az előző évben 120 — kisgyermekes anyák pedig 80 — munkaegységet teljesítettek. Az újonnan belépő termelőszövetkezeti tagoknak a kötelező számú munka­egység elérésekor úgy az anyasági segélyt, mint a családi pótlékot azonnal folyósítani kell. Ha a tag a kötelező számú munkaegységet saját hibájából nem teljesíti, a jo­gosultság megszűnik. b) 1953 október 1-től a termelő­szövetkezeti tagok betegszállítását ingyenessé kell tenni. Az ehhez szükséges pénzügyi fedezetet a pénz ügyminiszter biztosítsa. c) Az egészségügyi miniszter a földművelésügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben egy hónapon belül dolgozza ki a termelőszövetkezeti tagoknak nyúj­tott egészségügyi szolgáltatások to­vábbi megjavításához szükséges in­tézkedéseket. 11. Azok a termelőszövetkezeti tagok, akik a kötelező munkaegység minimumot teljesítették, 1954. ja­nuár 1-től kezdve kislakásépítésre kölcsönt — a szükség esetén házhe­lyet kaphatnak. 1954. évre erre a célra a pénzügyminiszter 30 millió forint hitelt, az Országos Tervhiva­tal elnöke a megfelelő építési anya­gokat biztosítsa. A kölcsön folyósí­tásának feltételeit és elosztásának módját a pénzügyminiszter a föld­művelésügyi miniszterrel egyetértés­ben október 31-ig szabályozza. 12. A földművelésügyi miniszter egy hónapon belül dolgozzon ki megfelelő intézkedéseket annak ér­dekében, hogy a termelőszövetke­zetek termelésük és pénzjövedel­mük fokozása útján tagjaiknak el­végzett munkaegységeik arányában évközben havonta, vagy hatheten­ként, folyamatosan a termelőszövet kezetek anyagi helyzetétől függően a bevételükből megfelelő pénzelőle- Sef — ahol lehetséges, természetbeni előleget is — juttathassanak. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének a mezőgazdasági termékek új begyűjtési rendszeréről és a beadás mértékének csökkentéséről szóló határozatával kapcsolatban A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa megtárgyalta a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének a mezőgazdasági ter­mékek új begyűjtési rendszeréről és a beadás mértékének csökkentésé­ről szóló, a gazdasági termelés fejlesztését, a parasztság életszín­vonalának. s az ország lakossága el­látásának további emelését elősegítő nagyjelentőségű hVározatát és az abban foglalt irányelveket teljes egészében magáévá tette. A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa utasítja a begyűjtési minisztert, hogy az MDP Központi Vezetőségének határozatában foglal­tak alapján haladéktalanul dolgozza ki az elkövetkező három évre — 1954 január 1-től 1956 december 31- ig szóló részletes új begyűjtési rend szert és az erre vonatkozó törvény- erejű rendelettervezetet 1953. októ­ber 2-ig terjessze a minisztertanács elé, hogy ílymódon a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa a begyűjtésről szóló új törvényerejű rendeletet megalkothassa, s hogy az legkésőbb 1953. október 15-ig közzétételre ke­rüljön. Megkezdődött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak III. országos tanácskozása Szombaton délelőtt Budapesten az Építők Szakszervezetének szék­házában megkezdődött a termelőszövetkezetek és gépállomások élen­járó dolgozóinak III. országos tanács kozása, hogy megtárgyalja a terme­lőszövetkezeti gazdálkodás további tejleszitésének kérdéseit. Közel 1300 küldött gyűlt egybe: élenjáró termelőszövetkezeti elnökök és brigádve­zetők, termelőszövetkezeti párttitká tok, a növénytermelésben és állat- tenyésztésben kitűnt termelőszövetkezeti dolgozók kiváló traktorosok és gépállomási igazgatók, A tanácskozáson megjelent Dobi lstván elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának ehlöki, Farkas M ihálv és Ács Lajos elvtársak, az MDP Politikai Bizottságának tagjai* a Központi Vezetőség titkárai He­gedűs András elvtárs, az MDP Poli tikai Bizottságának tagja, íöldmüve- lésügyi miniszter, a minisztertanács első elnökhelyettese. Rónai Sándor elvtárs az országgyűlés elnöke, valnmint a minisztertanács és az MDP Központi Vezetőségének több más tagja. A tanácskozást Dobi István elv társ, a Népköztársaság Elnöki Tanár osánatk elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke nyitotta meg. Dobi István elvtárs megnyitó beszéde — A jelen tanácskozást azért hívtuk össze, és tudom, minden egyes résztvevőt az a szilárd elha­tározás hozott ide, hogy mélyreható változást, gyökeres javulást készít­sünk elő a termelőszövetkezetek gazdálkodásában, a gépállomások munkájában és ezen keresztül ter­melőszövetkezeti parasztságunk éle­tében. — Éljünk gondos, körültekintő gazda módjára azokkal a lehetősé­gekkel, amelyeket a párt és a kor­mány által nyújtott kedvezmények a termelőszövetkezetek részére biz­tosítanak. Ezekben az egymással szorosan összefüggő célkitűzésekben lehetne kifejezni tanácskozásunk alapvető célját: a termelőszövetke­zeti tagság életmódja és a termelő­szövetkezeti gazdálkodás gyökeres megjavításának előkészítését. — A termelőszövetkezeti tagok életszínvonalának emelésére, anyagi és kulturális körülményeinek gyö­keres megjavítására irányuló szán­dék vezette a termelőszövetkezeti tanács tagjait a tanácskozás elé ter­jesztett határozati javaslat-tervezet és alapszabály elkészítése során. A szövetkezeti tagság életszínvonalá­nak emelését azzal kell megkezde­ni, hogy minden egyes termelőszö­vetkezeti tag számára az eddiginél lényegesen magasabb jövedelmet biztosítsunk természetben és pénz­ben egyaránt. A szövetkezeti tagok jövedelme két forrásból adódik. Az egyik, .a főforrás: a közös gazda­ság. A másik, ennek kiegészítője: a háztáji gazdaság. — A közös gazdaság jövedelme­zőségének növelésére kell elsősor­ban figyelmünket ráirányítani. — Ha sikerül megvalósítanunk a közös gazdaság magas jövedelme­zőségét és növelni tudjuk a háztáji gazdaságból származó jövedelmet, akkor a közeljövőben olyan magas természetbeni és pénzbeni jövedel­met biztosíthatunk termelőszövet­kezeti tagjaink számára, amire ha­zánkban dolgozó parasztember éle­iében még nem akadt példa. Külö­nösen nem akadt példa egyénileg dolgozó parasztember életében. Azok a javaslatok, amelyeket a határozati javaslattervezetben a tanácskozás elé terjesztünk, ha megvalósulásra kerülnek — tüzetes, de sokkal in­kább szerény, mint túlzó számítá­sok szerint — mintegy másfél mil­liárd forint jövedeleminövekedést eredményeznek termelőszövetkeze­teink számára. A háztáji gazdálko­dás alapszabály által nyújtott lehe­tőségének kihasználása az állam és a termelőszövetkezet részéről meg­nyilvánuló segítséget is figyelembe- véve egyedül évente hat-hétezer fo­rint jövedelmet jelenthet minden egyes gondos termelőszövetkezeti családnak. Másfélmilliárd többlet- bevétel a szövetkezeti tagság szá­mára és ezen felül külön a háztáj­ból családonként hat-hétezer forint bevétel. Amikor jövedelmező gazdaságról beszélünk, akkor azalatt fejlett, ma­gasszínvonalú növénytermelést és állattenyésztést folytató gazdaságot értünk. A növénytermelés és az állatte­nyésztés fejlesztése megkívánja ter­melőszövetkezeteink szakmai irá­nyításának megjavítását. Tanácskozásunknak foglalkozni kell azokkal a teendőkkel is, ame­lyeket a termelőszövetkezetek alap­szabályszerű működése, demokrati­kus vezetése tűz napirendre. Azt hiszem — hangsúlyozta Dobi István, — hogy minden egyes kül­dött elvtárs azon lesz, hogy meg­feleljen annak a várakozásnak, ame lyet tanácskozásunk elé egész ter­melőszövetkezet! tagságunk, sőt egész dolgozó parasztságunk, vala­mint pártunk és kormányunk ál­lít. A tanácskozások minden egyes részvevője azon legyen, hogy tanács­kozásunk az élenjáró dolgozók ta­pasztalatcseréjévé, a hibák kiküszö­(Folytatás a 2. oldzJon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom