Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-13 / 215. szám

u

5

1953

NAPLÓ

2 ab'ak <*s 2 szekrény elkészítése miatt húzódik egy év óta a szekszárdi kórház tüdőseb 'szeli osztályának elkészítése

Az ötéves terv számos egészség- ügyi létesítménnyel gazdagította Tolna megyét: bölcsődék, napköziott honok, szülőotthomak, egészségházak mellett az idén készült el az új, 80 ágyas pincehelyi kórház. De gazdagodott a szekszárdi megyei kórház is, kibővült a gyermekosztály, a bőrosz tály, üzemi napköziotthont és bölcsődé* kapott a kórház s készül a kórház modernizálásának egyik rendkí vül jelentős állomása, a tüdősebészeti osztály. Itt azonban álljunk meg egy pillanatra és nézzük meg, hogyan is készül a szekszárdi tüdősebészet. Mert, hogy készül, az minden vitán felül áll, erről tanúskodik az az aktahalmaz, mely közel egy esztendeje gyűlik a megyei tanács egészségügyi osztályán, azonban éppen az a baj, hogy csak készül a tüdősebészet és nem készül el végre.

Az események szálai 1952-be vezetnek vissza. Október volt, amikor a megyei tanács egészségügyi osztálya átadta a munkát a Tatarozó Vállalatnak, amely szerződésileg kötelezte magét, hogy december 31-re befejezi s a kórház új osztályán meg indulhat a gyógyítás. A tatarozó építkezett, a kórház emeletén jöttek- mentek a kőművesek, bontottak és falaztak, persze csak úgy módjával, nehogy határidő előtt elkészüljön az építkezés. 2 müszerátadó ablak és 2 szekrény elkészítését azonban kiadták a Kórházellátó Vállalatnak, miután a tatarozó ezeket még akkor sem tudta volna megcsinálni, ha akarja. A Kórházellátó Vállalathoz el is ment a levél tavaly októberben s mindenki úgy vélekedett, hogy a 2 ablak és 2 szekrény egyszer csak megérkezik. A hiú reményeket azonban szétoszlatta a kórházellátónak egy hónap múlva, november 17-én feladott levele, melyben közli, hogy az ablakokat és a szekrényeket nem tudja elkészíteni.

Sebaj, gondolta a tatarozó, decemberig vígan elkészül a tüdősebészet, mivel van egy orvosi műszerkereskedelmi vállalat, ki készítené el az ablakokat és szekrényeket, ha nem e vállalat? Csak december 8-án érkezett meg a válasz a műszerkereskedelmitől, hogy 6 sem készíti el a kért felszerelést, mert ez olyan mun ka, amivel nem foglalkoznak.

összerándultak a szemöldökök a tatarozónál is, de az egészségügyi osztálynál is, amely már kezdett nyugtalankodni, hogy lejár a határidő. Végre valakinek eszébe jutott, hogy beszél a szekszárdi Épületkarbantartó ktsz lakatosrészlegével, talán itt akad olyan ügyeskezű ember, aki a megadott méretek után végre elkészíti a szekrényeket is, meg az ablakokat is.

— Miért nem szóltak előbb az elv társak? — kiáltottak fel a ktsz-nél, — mi sem egyszerűbb. Meglesz, elvtársak, megcsináljuk mi.

A kedélyek ezután megnyugodtak, a határidő azonban eltolódott, december 31-ről áttették március 31-re.

Közben pedig egyre érdeklődtek a szekszárdi ktsz-nél: hogyan is áll vég eredményben a szerencsétlen ablakok és szekrények ügye.

— Meglesz, elvtársak, miért ne lenne meg? — hangzott az optimista válasz, azonban kitavaszodott, a határidőt is elvitte a tavaszi szél, de a tüdősebészet körül minden állt a régiben. Pedig ekkor már vagy egy fél éve tüdősebész szakorvosa is volt a kórháznak, csak éppen az a két fránya szekrény és ablak hiányzott.

Az új határidő eltelte után a tatarozó óvatosabb lett, nem mondott határnapot, csak annyit, hogy július végére azért mindenképpen elkészül a tüdősebészet. Májusban azonban a ktsz megváltoztatta eddigi bizakodó hangulatát s kerek-perec kijelentette, hogy mégsem lesz meg a két szekrény és ablak.

— Elment az a szakemberünk, aki meg tudta volna csinálni, — mondta a ktsz vezetője, s széttárta kezét, mintha ezzel is jelezni akarta volna, hogy ő igazán nem tehet semmiről.

Ekkor már május volt, nyíltak az orgonák s a tüdősebészet, amelynek

befejezését télre ígérték, ugyanott volt, ahol decemberben. A megyei tanács egészségügyi osztálya azonban nem adta fel a reményt. Kutatni kezdtek, hátha egy olyan vállalat is elvállalná az ablakok és szekrények készítését, amely meg is csinálná? Aki keres, az talál, tartja a közmondás, amely ezúttal is igaznak bizonyult, mert a tamási ktsz nemcsak vállalta a munkát, hanem hozzá is fogott, sőt már jelentette is, hogy a két műszeres szekrény elkészült s rövidesen készen lesznek az ablakok is.

Közben azonban egy év múlt el. Ezalatt többszáz beteget kellett Szek- szárdról és a megyéből a pécsi klinikára, vagy még messzebb szállítani, akiket itt nem tudtak megfelelő kezelésben részesíteni. Néhány vállalat és néhány ember hanyagságát többszázan az egészségükkel fizették meg s az alig néhány ezer forintba kerülő 2 ablak és szekrény késlekedése az ötéves terv egyik jelentős egészségügyi beruházását, is pontosan egy évvel késleltette.

(y)

Már megint a Patyolatról

E levelemmel egy nem minden- j napi hibára mutatok rá, melyet a Szekszárdi Patyolat, mosoda és kelmefestő Vállalat követett el. Ezév február 28-án bevittem a vállalathoz 11 motring, házilag font, finom gyapjúfonalat azzal, hogy eb. bői 5 motringot galambszürkére, 6 motringot pedig sötétkékre fessenek meg. Az anyagról szabályszerű átve teli jegyet is kaptam azzal, hogy két hét múlva mehetek érte, el is mentem két hét múlva, három hét múlva is, sőt hónapok múlva is jár tarn érte. Szeptember 1-én már 6 hó napja is elmúlt annak, hogy a fonál után járok Zombáról Szekszárdra.

Ez az utazásom pontosan a tizen- halódik. utazásom volt,, Jy az, nem teljesen potyára, mert a hat motringot április 1-re elkészítették, azt át is vettem, de még 5 motring hiányzik. Lehet, hogy a festőüstben

rohadt el. Erről az öt motringról mindezxdeig csak annyit tudok, hotgy nincs meg. A vállalat részéről, pedig csak sajnálatukat fejezik ki és aszal az egyszerű megjegyzéssel küldenek, szíveskedjék későbbi időpontban bejönni, majd utánanézünk valamelyik fiókunknál■ nem-c keveredett oda. Ezzel vigasztal a vállalat megbízottja, ahelyett, hogy az ügyben valamit intézkedett volna. Csak mellékesen kívánom megjegyezni, hogy az utazások 16-szor 16.20 forintba kerültek, összesen 259-20 forintba. Ideje volna már, ha a vállalat előkerítené a fonalaimat, mert nekem már annyiba került a fonalaimért kifizetett utazás, hogy azon a fővárosba utazhattam volna, sőt az anyagot is megvehettem volna.

PESTI JANOS Zomba,

Jugosz'ávinban állandóan emelkednek

az árak

Jugoszláviában szüntelenül emelkednek az árak. Az állami és „szövetkezeti“ kereskedelem versengve hajtja fel az árakat a magánkereskedelemmel. Az elmúlt évi árakhoz viszonyítva Zágrábban átlag 22 százalékkal emelték a közszükségleti cikkek árát. Mint ahogyan a „Na- rodni liszt“ című újság írja a zágrábi „Na-Na“ kereskedelmi vállalat az

áremelések révén az év első negyedében 4,436.000 dinár, a „Krona“ vállalat 3,040.000 dinár, az „Opste trgovacska produzetye“ (Általános Kereskedelmi Vállalat) 9,629.000 dinár haszontöbbletet vágott zsebre. A zombori járásban a különböző közve títő vállalatok az áremelés révén a múlt évben 200 millió dinár külön hasznot számoltak el.

Mit kapott megyénk az ötéves tervtől

1953-ban?

Megyénkben a felszabadulás előtt a sportoló ifjúságnak nem volt lehetősége sportolni, alig néhány helyein volt sportegyesület és ezeken a helyeken sem volt kielégítő a felszerelés, nem minden sportolni vágyó fiatal sportolhatott. Az ötéves terv lehetővé tette, hogy ma már megyénk minden üzemében a fiatalok és az idősebbek sportolhatnak, edzhetik testüket. Üzemekben sportfelszerelés All a dolgozók rendelkezésére, új sportpályák épültek, kisebb-nagyobb beruházással. Szekszárdon épül megyénk egyik legnagyobb sportpályája ebben az évben 192.000 forintot fordítanak rá.

Sokezer forintra rúg az az összeg, melyet népi államunk a dolgozó anyák munkájának megkönnyítésere fordít. Szekszárdon a megyei gyermekotthon 136.000 forinttal létesül. A szekszárdi bölcsőde befejezésére

40.000 forintot fordítanak. Tenge’icen

60.000 forintos költséggel létesítettek idény bölcsődét. Alsónánán 57.000 forintot fordítottak idénybölcsőde építésére. A pincehelyi kórház bővítésére 525.000 forintot fordítottak. Bonyhádon szülőotthon létesült és a felszerelés összesen 112.000 forintba került. Zornbán 77.000 forintos idény bölcsödé létesült.

Ebben az évben az iskolák tatarozására is nagy összeget fordított államunk. Sárpilisen 99.000, Várdombon 53.000, Alsónánán 138.000 forintot fordítanak az iskolák átalakítására. Szekszárdon a leány-diákotthon felszerelésére 118.000 forintot fordítottak. Ugyancsak 20.000 forintos költséggel iskolafogászati felszerelést kapott Szekszárd. Nakon az általános iskola bővítése 117.000 forintba került, Dombóváron 622.000 forintot fordítanak a tanítóképző átalakítására. A dombóvári fiú diákotthon korszerűsítésére 79.000 forintot biztosított államunk. Tamásiban 212 090 forintot fordítottak a fiú-diákotthon átalakítására.

Megyénk dolgozói mind nagyobb érdeklődéssel fordulnak a kultúrhá- zak és kultúrotthonok felé. ötéves tervünkben nagy létesítmények lát* tak napvilágot. 1953-ban tovább feji lődöft a kultúrotthonok berendezése és új kultúrotthonok létesültek. A tolnamegyei kultúrházak felszerelésé- re 145.000 forintot fordítottak. Ér* tényben 10.000 forintot fordítottak A kultúrház átalakítására.

Apró f urcsaságok . . .

Egy felirat adta hírül a bonyhádi MÉH telep dolgozóinak, hogy szeptember 5-én 12 órától 12.30-ig útiét- napot tartanak. Készültek erre a doj gozók. Pontosan meg is jelentek e kiszabott keretek közé szorított ötletnapon. Azonban mégsem lett ez az ötletnap megtartva, — mint Később kiderült — azért maradt el, mert a telep vezetőjének, Farkas e!v társnak „sürgős“ dolga akadt, és nem volt ideje egy ilyen „hosszú“ értekezlet megtartására. Ugyanis pingpongoznia kellett. Félrerúgta saját határozatát és nem tartotta meg az ötletnapot. Pedig csak félórára hir-» dette, de úgylátszik éppen ezért nem, Nem akart szabadidejéből elrabolni egy rövid félórát. Lehet az is, hogy úgy gondolta: „nem érdemes félórás ötletnapot tartani.“ Mi is úgy gondoljuk, hogy nem elég félóra egy ötletnap megtartására, ennyi idő esetleg csak arra elég, hogy értekezlet helyett az ember egy jót pingpongozzon. Kiváncsiak vagyunk mi a véleménye erről Farkas elvtársnak.

Beszélgetés egy kétjelvényes sztahanovistával

Kilométerekről lehet látni, hogy a messze, »égben hatalmas gyárkémény ontja magából a fekete füstöt. Amint közelebb érünk, akkor is csak nehezen lehet megkülön. böstetni a gyárépületet a hatalmas kender kazlaktól. Ott, ahol « Sió és a Kapós egyesül tolnanémedi határban, ott építették a kendergyárai több évtizeddel ezelőtt. A tőkések építette üzem nem volt korszerű, csak éppen annak a célnak felelt meg, hogy busás hasznot biztosítson a lökéseknek. A ,,Sió menti Kendergyár RT" részvényesei a kulákok és papok, busás hasznot zsebeltek be ebben az üzemben is. Az államosítás óta eltűntek a részvényesek, részvényeikkel együtt, a dolgozók vették tulajdonukba az üzemet, munkásigazgató került a telep élére. A kormány hatalmas beruházásokat hajtott végre. Mindinkább érezhetővé vált a dolgozókról való gondos, kodás. Tökéletesítették a porelszívást. Üzemi konyhát, kultúr, termet kaptak a dolgozók, a munkáslakásokat tatarozták, és többszázezer forintot fordítottak a gépek karbantartására és új gépek üzembeállítására. Most ezekben a napokban is szüntelenül épül a kendergyár, a régi alacsony mennyezetű munkatermeket emelik magasabbra, hogy korszerűbb legyen, köny- nyebben és jobb kedvvel tudjanak a diósok és torosok dói. gozni.

Ahogy fejlődött a kendergyár épületekben és berendezésekben, úgy fejlődtek a dolgozók is öntudatban. Nem is csoda ez, a pártszervezet és a szakszervezet kezébe vette a dolgozók nevelésének ügyit. Ma már több mint húsz jelvényes és oklevéllel kitüntetett szahanovista van az üzemben.

Szilágyi Aladár jelvényes sztahanovistával beszélgettünk az üzem problémáiról és Szilágyi elvtárs életé, ről. Tőle tudtuk meg mindezt, ö mondta el azt is, hogy a Dunántúli Rostkikészítő Vállalat több üzeméből a legjobb tíló. sok most Tolnanémediben vannak, és párosversenybe léptek a Tolnanémedi Kendergyár tilosaival.

— Milyen verseny van az üzemben?

— Hosszú története van a Tolnanémedi Kendergyárban a munkaversenynek. Az elmúlt években minden versenyszakasz idején a dolgozók szocialista kötelezettséget vállaltak. És e kötelességüket teljesítették is. Méltóképpen ünnepelték meg mindig nagy nemzeti ünnepeinket. Az üzemi szakszervezeti bizottság és a pártszervezet szervező és mozgósító munkája eredményeképpen minden dolgozó részt vesz a munkaversenyben.

— És az elvtárs részt vesz-e a munkaversenyben?

— Igen, 1950. óta tnió'a a kendergyárban dolgozom. Az első évben azonban éz a munkaverseny, amit én csináltam nem a legjobb volt, csak a közepes teljesítményű tilósok között szerepelt a nevem. Ekkor jött üzemünkbe. Csurgóról Farkas elvtárs művezetőnk, Ö új munkamódszert javasolt nekem a tilolásban. Megfogadtam tanácsát és azóta emelkedik állandóan teljesítményem. Két év óta mindig a legjobb tilósok kö. zött szerepeltem. Több mint 10 oklevelet kaptam munkám elismer étéképpen, 3.500 forint pénzjutalmat. 1951. április 4-én a sztahanovista oklevelet, 1951. augusztus 20-án pedig a szta. hanovista jelvényt kaptam meg.

Uj szint vitt a munkaversenybe az hogy

egy kiváló tilos jött üzemünkbe dolgozni. Topán János, akivel már hosszú idő óta párosversenyben állok. A versenyben hol én, hol ő vem dől, ő kétjelvényes sztahanovista, én pedig ebben az évben kaptam meg a átisodik jelvényt. A Könnyűionr kiváló dolgozója jelvényt is megkaptam. A szakma legjobb címéért folyó versenyben is részt vettem, és már háromszor értem el második helyezést.

— A keresete hogy alakul1 — kérdezem.

— Az már természetes, ha többet termelünk, akkor többet is keresünk, jobbam is élünk. Ahogy emelkedett a termelésem, úgy nőtt a keresetem is. Ebben az évben átlagosan 1.500 forintot kerestem havonta. Jut mindere, családomat is gondtalanul

d tudom tartani ebből az összegből.

— Mi a véleménye a nagy építkezésekről, mely it', a? üzemben folyik?

— Alaposan ráfért már erre az üzemre is, hogy újjátervezzék. Megkönnyíti nagyon a munkát az új gépek beállítása. Különösen az segíti a termelést, hogy minden munkagép külön villanymotorral lesz meghajtva. Kaptunk egy szárító- berendezést is Ennek különösen majd a téli hónapokban vesz. szük nagy hasznát, üe megjegyzem azt, hogy a tervező egy kicsit túlméretezte a szárítócsilléket. Több, mint 600 kilósak ezek a csillék és csak 100 kiló nedves kóró fér rá. Úgy gondolom, felesleges vaspocsékolás ez.

— Mi a véleménye a Szeptember 6-i árleszállításról?

— Nagyon meglepett bennünket ez az intézkedés Szómba. ton este az üzemben hallgattuk a rádióból, hogy népköztársaságunk kormánya, a Magyar Dolgozók Pártja milyen nagy- jelentőségű határozatot hozott, felcsillant mindenkinek a szeme, örömet, megelégedést keltett üzemünk dolgozói között e határozat. Nekem is segített ez a határozat a télire való felkészülésre. Családomnak és magamnak előbb tudom beszerezni a téli ruhát, A háztartási szükségletnél havonta az árleszállítás, sál több, mint 200 forintot tudunk megtakarítani. Ez a kétszáz forint, pedig elég arra, hogy két gyermekemnek cipőt vegytfe.

— Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

— Sok mindent terveztem, de elsősorban azt, hogy úgy fogok dolgozni, hogy egy kormánykitüntetést is kiérdemeljék munkámmal, megvan erre minden lehetőség hazánkban. Bizo. nyitók erre már a két sztahanovista jelvényem. És azt is terveztem, hogy még jobban fellendítem üzemünkben a munkaversenyt. ugyanis szakszervezeti elnök is vagyok. Még azt is elhatároztam, hogy úgy fogok dolgozni, hogy munkánk nyo_ mán még jobban emelkedjen életszínvonalunk, még boldogabb és szebb legyen életünk.