Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-13 / 215. szám
4 NAPLÓ 1953 SZEPTEMBER 13 Jgyeinek és dolgoznak a kujbisevi vizierőmű dolgozói Irta: ALEKSZEJ SZTYEPANOV A szovjet páncélosok napja Irta: V. GRIGORJEV páncélos vezérőrnagy Alig egy évvel ezelőtt a kujbisevi táj térképére új város került, Zsiguljevszk. A Volga partján, a környező hegyek központjában terül el a város, ahol immár három esztendeje folynak a kujbisevi vizierőmű építkezései. Ma még a Volga partjától a városig majdnem három kilométer a távolság. De még két év és a kujbisevi vizierőmű gátja elrekeszti Európa legnagyobb folyóját. Akkor majd az újonnan épített víztárolóban 25 méternyire emelkedik a víz színe és a Zsiguli tenger — ahogy itt nevezik — a szép emeletes házakból álló új utcáig ér. Ebben az utcában most még alig 20 ház van, azonban máris tengerpartinak hívják. Az építkezésnél találkoztam Szer- gej Karcev Sztálin-díjas mérnökkel, a jobbparti kerület ipari és polgári építkezéseinek vezetőjével. A mérnök irodájában a faiakon rajzok, tervezetek, vázlatok voltak kifüggesztve. — Az új lakóházak összterülete meghaladja a 100 ezer négyzetmétert. Ez itt az új középiskola épületének tervezete, 800 férőhely lesz benne az erőmű építői gyermekei számára, — mutatott rá Karcev az egyik tervrajzra. — Zsiguljevszkben már ösz- szesen 12 iskola van, amelyekben közel 5 ezer gyermek tanul. Egyik rajztól a másikhoz megyünk. A mérnök megnevezi az új város épülő, vagy már kész épületeit. A Pólevaja-utcán például éppen két hatalmas kétemeletes épület készül, az egyik épület földszintjén nagy áruház nyílik, a másikban gyógyszer tár. Most fejeződik be a kultúrház építése. Lesz benne egy 500 férőhelyes előadóterem, könyvtár és, több tanulószoba. Zsiguljevszkben valóságos kis kórházváros is keletkezett, amelynek egyes osztályai a legkitűnőbb gyógyászati berendezésekkel rendelkeznek. Szergej Karcev tanácsára meglátogattam a kujbisevi vizierőmű néhány építőjét. Kétemeletes házba tértem be. Egy fiatalasszony fogadott, karján egy kis leányka ült. Amikor megtudta, hogy a férjét, Vlagyilen Mjacsev exkavátorkezelőt keresem, kedvesen beinvitált lakásukba. ... Vlagyilen Mjacsewel már mint régi ismerősök találkoztunk. Már jónéhányszor láttuk egymást az épít kezésnél. — Nagyon örülök, hogy otthonomban üdvözölhetem, — mondta — éppen ebédhez készülődünk .., Míg az asztalt megterítették, a termelési ügyekről beszélgettünk. A fiatal brigádvezető nagyon meg volt elégedve az erőmű alapgödrében folyó munkálatokkal. Ez az építkezés legfontosabb mozzanata. Itt emelked nek majd az erőmű épületei, Az exkavátorkezelők előtt a következő feladat állt: annyira kellett fokozatok az exkavátorok termelékenységét. hogy a 24 óránkénti 10—13 ezer köbméter föld helyett mindegyik 20 ezer köbmétert termeljen ki. — Nem volt könnyű feladat — mondta Mjacsev. — Eddig 6 millió köbméter földet emeltünk ki az alap gödörből. Most minden 24 órában már nem az előírt 20 ezer köbmétert, hanem 25 ezer köbmétert termelünk ki. Az exkavátorkezelők már azt is felvetették, hogy 30 ezer köbméterre kell fokozni a napi teljesítményt. Őszre az alapgödörben minden földmunkát be kell fejezni, aztán széles fronton megindulnak a betonozó munkálatok, hogy a jövő nyáron felszerelhessük a vizierőmű első hat gépcsoportját. — Megbirkózunk az előttünk álló feladatokkal — jegyezte meg mosolyogva Mjacsev. Mjacsev volt az aki az építkezésnél versenyt kezdeményezett a kitermelt föld minden egyes kö.bmétere önköltségének csökken-: téséért. A kujbisevi vizierőmű építkezésénél 150 millió köbméter földet kell megmozgatni. Könnyű kiszámítani, milyen hatalmas eredményt adhat, ha csak néhány kopeket is megtakarítanak minden köbméter földnél. Fél év alatt egyedül Mjacsev brigádja 117 ezer rubelt takarított meg. Zsiguljevszk fölött már leszállt az alkony, de mégis úgy döntöttem, hogy még meglátogatom Alekszej Uleszov » villanyhegesztőt, aki a Volga-Don csatornától került ide. Kíváncsi voltam, hogy a volga- doni munkásokat hogyan fogadták a tujbisevi építkezésnél. Alekszej Uleszov egész családját együtt találtam: a családfő feleségével, fiával és leányával együtt a rádiókészüléknél ült és hangversenyt hallgattak Moszkvából. Alekszej Uleszov mesélt életéről. — Lám csak, milyen a lakásom. Nagyon meg vagyok vele elégedve. Három szoba, összkomfort, nemsokára bevezetik a gázt... Mit is mondhatnék. Jól fogadott bennünket, Vo Iga-doniakat itt mindenki. Többre nem is számítottunk. Tudja — itt az embert aszerint ítélik meg, hogyan dolgozik. Ami Uleszov munkáját illeti, ő már a Május 1-i ünnep előtt befejezte évi munkaelőirányzatát és most már az ötödik ötéves terv negyedik évének tervén dolgozik. Nagyon büszke arra a bizalomra és kitüntetésre, hogy a világ legnagyobb vizierőművének építésében résztvehet. A szovjet haza biztonsága felett őrködő szovjet fegyveres erők közt fontos helyet foglalnak el a páncélos és gépesített csapatok. A páncélosok a szocialista haza becsületéért és függetlenségéért vívott harcokban hősiesen megállták helyüket. A Szov jcíunió Legfelső Tanácsának Elnöksége 1946-ban a páncélos és gépesített csapatoknak a Nagy Honvédő Háborúban tanúsított kimagasló érdemei, valamint a Szovjet Hadsereget páncélos technikával ellátó harckocsigyártók érdemei elismerése ként elrendelte, hogy minden évben meg kell ünnepelni a páncélosok napját. A szovjet nép nagyszerű fiait, a páncélos katonákat ünnepli ezen a napon, akik sok dicsőséges oldalt írtak be a szovjet haza hős történelmébe. A szovjet páncélosoknak és gépesített alakulatoknak dicsőséges harci hagyományaik vannak. Történetük elválaszthatatlanul kapcsolódik a Szovjet Hadsereg történetéhez. A szovjet páncélos és gépesített alakulatok, az őket fegyverrel ellátó iparral együtt, a fiatal szovjet állam történetének hajnalán, közvetlenül az Októberi Forradalom győzelme után születtek meg. A Kommunista Párt és a szovjet kormány az Októberi Forradalom győzelme után mindent megtett annak érdekében, hogy meg szervezze a hazai harckocsigyártást és megteremtse a páncélos és gépesített csapatokat. Az első páncélos egységek 1918 februárjában alakultak meg és tevékenyen résztvettek a német intervenciósok szétzúzásában Pszkov és Narva alatt. A szovjet páncélos egységeknek fontos szerepük volt Cáricin hős védelmében is. Az 1930—39-es években a szovjet tervezők és harckocsigyártók elkészítették a világ legjobb közepes és nehéz harckocsijait, a „T—34‘‘, „I", .,KY" harckocsikat, amelyek sikeresen kiállták a kemény próbát a Nagy Honvédő Háborúban és tartósan biztosították a Szovjetunió elsőbbségét a harckocsigyártásban. A párt és a kormány a hadsereg technikai felszerelésével egyidejűleg hatalmas munkát fejtett ki a páncélos és gépesített csapatok kádereinek megteremtésére és nevelésére. Páncélos iskolákat és tanintézeteket szerveztek, 1932-ben pedig megnyílt a páncélos és gépesített csapatok J. V. Sztálinról elnevezett hadi- akadémiája. A Szovjetunió a Nagy Honvédő Háború kezdetén már erős páncélos és gépesített egységekkel rendelkezett, amelyeknek elsőrangú technikájuk és kiképzett kádereik voltait. A szovjet páncélosok és gépesített csapatok már a háború elején, amikor a hitleristák a repülőgépek és harckocsik terén mennyiségi fölénynyel rendelkeztek, mozgékonyságuk kai és taktikájukkal meghiúsították az ellenség terveit és pótolhatatlan veszteséget okoztak annak emberben és hadianyagban. Ezt már az a tény is bizonyítja, hogy a háború első tíz napja alatt az ellenség kétezerötszáz harckocsit vesztett. A Szovjetunió már a háború második évében ki tudta egyenlíteni azt a számbeli fölényt, amellyel az ellenség a harckocsik terén rendelkezett. 1943- ban a kurszki kanyarban bon takozott ki a Honvédő Háború egyik legnagyobb ütközete. E harcokban mindkét részről tízezer harckocsi vett részt. A hitleristák július 5-től augusztus 6-ig négyezer harckocsit és magajáró löveget vesztettek. Az ellenség megrendült, a Szovjet Hadseregnek pedig lehetősége nyílt arra, hogy megkezdje a döntő ellen- támadást. 1944- ben a szovjet páncélos és gépesített csapatok a többi fegyvernemek csapataival együtt kilenc megsemmisítő csapást mértek az ellenségre, s ennek révén a hitleristákat kiűzték a Szovjetunió területéről, majd megsemmisítő csapást mértek a fasiszta fencvadra saját barlangjában. A szovjet páncélosok a Szovjet Hadsereg többi alakulataival együtt rövidesen döntő csapást mértek a japán imperialistákra is. Japán kény télén volt letenni a fegyvert. A szovjet kormány értékelte a szovjet páncélosok hőstetteit és bátorságát. Ezerszáznegyvenkét páncélost tüntettek ki a „Szovjetunió Hőse" címmel. A kormány a harckocsigyártók érdemeit a Szocialista Munka Hőse cím adományozásával jutalmazta. A Szovjetunió békés alkotó munkával halad a kommunizmus útján. Békés munkájára, boldog, derűs életére a Szovjetunió fegyveres erői őrködnek. Velük együtt ott állnak a vártán a szovjet páncélosok is. Állhatatosan növelik katonai és politikai tudásukat, állandó készenlétben tartják az elsőrendű szovjet hadi- .cchnikát, amelyet a hazától kaptak. ehhez az úgynevezett szakszervezethez. 10 perccel később Gandy már mindent pontosan tud s a sérelmek ügyében semmi sem történik. Két héttel aztán, hogy a wideni bányászok sztrájkba léptek, delegációt küldtek Cbarlestonba William Blizzardkoz, a bányá'-zszervezet 17. kerületi vezetőjéhez, aki nagy nevet szerzett 1921-ben. mint az akkori nagy sztrájk vezére. A delegáció kérte, hogy a bányőszszervezet küldjön Widen be szervezőt. Ez megtörtént s a sztrájkoló bányászok közül már 400 tagja lett a bányászszervezetnek. A bányásztársaság válasza, mint Triplett előadta, az volt, hogy Obio- ból és inás. államokból öszetoborozta a légiiirbedtebb bérenceket és..törvényellenes fegyverrel látta el, azokat. Charlie Delbert bányamérnököt helyettes sheriffnek nevezték ki s az viszont helyettes sheriffé nevezte ki a társaság bérenceinek egy részét. * Triplett felajánlotta, hogv elkísér bennünket, amíg kiérünk Clay Countyból. Hamarosan megtudtam, miért. Egy piros versenyautó szógn1- dott mögöttünk, mikor hátranéztem. „Ez Charlie Delbert, a bányamérnök, aki a bérencek vezetője“, — mondta Triplett. Figyelmeztetett bennünket. Az hamarosan elszáguldott mellettünk, de mintegy 100 yardnyira lelassult, előttünk haladt, betartva a távolságot. Ugyancsak 100 yardnyira mögöttünk egy nagy, zárt fekete autó haladt.. „Csak tudomásunkra akarják adni, hogy figyelnek bennünket“, —■ mondta Triplett. „Nem kell félniük, amíg nappal van, de jobb lesz, ha az éjszaka előtt messze lesznek innen, a megye határán túl.“ Charlestonba hajtottunk, az állam fővárosába s megálltunk az állami törvényhozás épülete előtt, melynek bejáratát a latin felírás díszíti:-„Montani semper liberi", fordításban: „A hegylakók mindig szabadok.“ A kommunizmus építkezéseinél A kujbisevi vizierőmű építkezésénél függő drótkötélpályát készítettek. A drótkötélpálya vonalán húzódnak a feszítő állomások, a rakodó- és kirakodó pontok, a forduló- és irányító állomások. A pálya útvonala a Volga felett halad keresztül és összeköti a jobb- és balparti betongyárakat a Zsiguli-hegyek kőbányáival. A szerelők 138 támasztó fémvázat és több, mint négy és félezer tonna fémszerkezetet és berendezést szereltek fel. Ezen az úton rövidesen hatalmas áradatban özönlik majd a teherszállítmány az építkezési részlegekre. A képen: a drótkötélpálya egyik szakasza. Vf/' idén bányászfalu összesen 250 ” pirosfalu házikóból áll Clay Countyban, a west virginiai hegyek között. A házak a bányatársaságé. Widen bányászteleptől 16 mérföld- Byire fekszik Ivydale, egy másik bá- Byászfalu, ahol a sztrájkoló bányászok élelmiszer raktára van. Daryl Douglas, egy szélesválló. 39 éves bányász, aki egész felnőtt életét a tárnákban töltötte s aki egyike a sztrájk vezetőinek, lisztet, burgonyát, szalonnát és babot mér ki, egész heti adagot a családok számára. Az asz- szonyok kosarakba rakják az élelmi- Szereket, melyeket a bányúszszerve- zet vásárolt számukra. Elmondtam, hogy New Yorkból jöttem, egyenesen abból a célból, hogy megírjam a wideni sztrájk igaz történetét, amit egyetlen lap sem tett meg eddig. Douglas örömmel fogad: „Ha az igazságot akarja megírni, akkor igen sok mondanivalónk van, de a teljes dolgot jobban meghallhatná a sztrájkolok konyhájában, ami Widen határában fekszik. Ott történt a lövöldözés május 7-én hajnali fél ötkor. Tíz tele autóval jöttek, de már előző nap megkerülték a terepet vagy 100 autóval s kiabálva figyelmeztettek, hogy reggel 4 órakor visz- szajönnek.“ A sztrájkolok tudták, hogy mit jelent a figyelmeztetés. Egész nap delegációkat küldtek a hatóságokhoz. Figyelmeztették őket, hogy a társaság bérencei „a piketelők íegyilkolá- sára készülnek.“ Mindenütt biztosították őket: ne féljenek, a hatóság majd gondoskodik védelmükről. A támadás 4 óra 20 perckor automobilok fényszórói hasították ketté a sötétséget. A cementgarázsból konyhává átalakított helyiségben lévő emberek hallották a fegyveres bérencek kiáltozásait. (A társaság havi 1.200 dollárt fizet ezeknek a gengsztereknek, hogy elvégezzék számára a piszkos Bányászsztrájk West Virginiában (Részleteit az „Amerikai Magyar Szó'í-ban megjelent riportból) munkát.) Hamarosan fegyvergolyók száguldlak keresztül a konyha ablakán. A támadók részegek voltak. Douglas is és egy jelenlévő másik bányász is elmondta, hogy az iires pálinkás- üvegeket keresztülhajították a cementfalu konyha ablakán, Harry L. Gandytól kapták a rendeletet a támadásra, (aki egyidőben north dakotai kongresszusi képviselő volt s most J. C. Bradley, a New Jerseyben élő bányatulajdonos fő képviselője. Az emberek maguk közt Bradleyt „a királynak" Gandyt „hercegnek“ nevezik.) A raktárban lévő bányászok mindegyike bekapcsolódott, most már a beszédbe. Elmondták, hogy a bérencek vadul lövöldöztek mindenfelé s egyik golyójuk saját emberüket, Charles Framet találta el. A társaság mindjárt a sztrájkolókat vádolta gyilkossággal, holott azok még akkor sem követhették volna azt el, ha fegyverük lett volna. A konyha ugyanis az ót baloldalán áll, a golyó azonban jobboldalon fúródott a bérenc fejébe, tehát a lövés nem jöhetett a konyha felől. Egy másik bizonyíték a bányászok mellet az, hogy ha a konyhából lőttek volna rá, a bérenc nem tudta volna 560 lábnyi távolságba hajtani onnan autóját, ahol beleütközött egy hídoszlopba. A hatóság kivonul Nem múlt el egy óra sem a lövöldözés után, éppen megjelent az égen a hajnal első pírja, már a társaság 300 fegyveres embere volt a helyszínen és az állami rendőrség emberei. akik semmit sem tettek egy órával előbb, valamint, a helyettes j sheriffek egész serege. Az embereket I kiparancsolták a sztrájk-konyhából és letartóztattak mindenkit, köztük két (5 é\es gyermeket is.' „Belökdöstek mindenkit a fogd- ineg autóba és a megyéi börtönbe zártak bennünket.“ „Egész nap és egész éjszaka lábunkon kellett állni a forróságtól párolgó cellákban. Az állami rendőrök aztán reggel egyenként vallatóra fogták az embereket. Káromkodtak és mindenféle jelzőkkel illettek bennünket.“ A vád alá helyezett bányászok tárgyalását július 27-érc tűzték ki. Valami rendkívüli dolog történt azonban Clay Countyban. A vád aló helyezett bányászokat szabadlábra kellett-helyezni 125 ezer dolláros óvadék ellenében. A megye népe megmozdult, százakban vonultak fel a megyeházba és maga a nép fizette le az óvadék összegét. „Emberek jöttek, akiket soha azelőtt nem láttak“, beszélte Douglas. „Mintha egyik napról a másikra teljesen megértették volna, hogy mi történt azon az éjszakán, hogy az igazság a mi oldalunkon áll. Igen könnyen összehozhattunk volna fél millió dolláros óvadékot is, ha szükség lett volna rá.“ Az élelmiszerraktárban álló bányászok arcán valami büszkeségféle csillogott, mikor mgerősítették: „Való igazság ez." Ezeket hallottuk Ivydalen, ahonnan Douglas és a bányászok tanácsára elindultunk Widen felé, hogy Dewey Triplettei, a sztrájk egy másik vezetőjével beszéljünk. A sztrájkkonyhán Elértük a konyhát. Körülbelül negyvenen tartózkodtak benne: férfiak, nők és gyermekek. 20 férfi ült égy deszkából összetákolt hosszó asztalnál. Meghallgatták, hogy mit akarunk, egyikük felállt és elindult, hogy Triplettet hívja. Dewey Triplett 55 éves, zömök bányász, éles, tiszta szemekkel. Az emberek, csak akkor kezdtek’felmelegedni irányunkban, miután ő kezet nyújtott. Meghívtak, hogy üljünk le az asztalhoz és együnk velük a sztrájkolok ételéből. Aztán a bányászok körülvettek bennünket, míg Triplett megmutatta a lyukakat, melyeket a puskagolyók fúrtak a falakba, a padlón, miután az összes ablakokat betörték. A sztrájk története A múlt év szeptemberében kezdődött. Az emberek fellázadtak a szolgaság ellen, mely hasonlított a jobbágyok életéhez. „Gandynak mindig igaza volt“, beszélte egy 50 éves bányász, aki 22 évet töltött szolgálatban. „Gandy mindentudó s a bányásznak soha nincs igaza. Megköveteli, hogy nagyságát mindenki elismerje s valósággal térden álljon előtte. Próbáljon valaki Charlestonba menni, ő már előre tudja, hogy mit akar ott. Ha valaki Charlestonba vásárol magának ruhát ahelyett, hogy a társaság üzletében vásárolná, az elegendő ok arra, hogy menesszék a munkából. Ha az ember összezúzza az ujját a bányában, vagy a lábát, nem meri jelenteni, mert fél, hogy Gandy azonnal kiadja az útját. A „herceg“ nem akar vesződni az űrlapokkal, amiket baleseteknél ki kell tölteni. A társaság megköveteli, hogy a munkások a company unióhoz tartozzanak, amit a Wideni Bányászok Ligájának neveznek. Persze, hiába fordul valaki bármilyen sérelemmel
