Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-14 / 163. szám

2 1953 JÜLIUS 14 NAPLÓ 99A békéért, a% amerikai uralom ellen66 A londoni dolgozók tüntetései és gyűlései NEMZETKÖZE SZEMLE A nyugati külügyminiszterek washingtoni tanácskozása London (TASZSZ) Július 12-én Londonban tömegtüntetés volt, ame­lyet Nagybritannia Kommunista Pártjának londoni kerületi bizottsá­ga szervezett. A kedvezőtlen időjá­rás ellenére több, mint nyolcezer londoni vett részt a tüntetésen, amelynek jelszavai követelték Nagy­britannia felszabadítását az amerikai uralom alól, a békeharc fokozását, a vitás nemzetközi kérdések békés rendezését, a szabad kereskedelmet, a Szovjetunióval, Kínával és a népi demokratikus országokkal való ba­rátságot. A gyűlés részvevői viharos éljen­zéssel fogadták Harry Pollittnak,. Nagybritannia Kommunista Pártja főtitkárának megjelenését az emel­vényen. Polliit bírálta az Egyesült Álla­mok politikáját. Mint mondotta. Amerika „nem akar beleegyezni a Szovjetunióval való találkozóba, el­veti a tárgyalásokat, elhúzza a ko­reai háborút. Most nem olyan idők járnak, amikor Anglia kormányát vesztett hajóként úszhat az árral. Most határozott vezetésre van szük­ség.“ Polliit kijelentette: „A gondolkozó emberek kétségtelen kapcsolatot lát­nak az amerikai parancsra cselek­vő Li Szin-Man taktikája és a kelet­németországi események között.“ „Mindkettő szándékos kísérlet, amellyel az utolsó pillanatban meg akarják akadályozni a nagyhatal­mak vezetőinek találkozását...“ Polliit a Béke Világtanács buda­pesti ülésének felhívására hivatkoz­va követelte, hogy a négy nagyha­talom képviselői üljenek össze a vitás kérdések megtárgyalására, Anglia lépjen ki az amerikai kato­nai szövetségből, tartsák be a pots­dami egyezmény Németországra vo­natkozó megállapodásait, hagyjanak fel a gyarmati háborúkkal, vonják ki az angol csapatokat Egyiptom­ból, tiltsák be az atombombát, csök­kentsék a fegyverkezést, az öt nagy­hatalom kössön békeegyezményt és hárítsanak el minden akadályt a Kelet és Nyugat közötti kereskede­lem útjából. Híre vezet a szuverenitás elvesztése? Moszkva (TASZSZ) D. Kraminov a Pravda-ban arról ír, hogy a hol­land uralkodókörök olyan változta­tásokat akarnak eszközölni az alkot­mányon, amelyek az ország szuveré- nításának elvesztésére vezetnek. A holland kormány buzgón he­lyesli az európai hadsereg megterem tését, amelynek magva az újjáterem­tett hitleri Wehrmacht lenne, az a Wehrmacht, amely alig több, mint egy évtizeddel ezelőtt tűzzel-vassal pusztította a holland városokat és falvakat1. A holland zúgpolitikusok saját hadseregüket is készek a hitle­rista revansiszta tábornokok kezére adni. Épp ebből a célból akarják ke­resztülerőszakolni a parlamentben az európai hadseregről szóló szerződést és ratifikálni, még mielőtt Francia- ország ratifikálja. Amint Kraminov kiemeli, a hol­E hónap végén hazánkon mintegy 20.000 — a bukaresti Világifjúsági Találkozóra igyekvő — külföldi fia­tal utazik át. A,, küldöttek vonata több állomáson megáll, ahol a ma­gyar fiatalok közvetlenül átadják üzeneteiket, ajándékaikat. Fiatal­jaink lelkesen készülnek ezekre a Azokban a megyék­■land sajtó a kormány memorandu­mát taglalva rámutatott, hogy Hol­landia, akárcsak Belgium, kénytelen külföldi nyomásra siettetni az euró­pai hadseregről szóló szerződés rati­fikálását. Ez a nyílt beismerés azt bizonyítja, hogy Hollandia kormá­nya amerikai parancsnak engedel­meskedik és nem gazda már saját házában. Az amerikai gazdák pedig nem törődnek sem az ország méltó­ságával, sem érdekeivel. Az euróupai hadseregről szóló szer ződés ratifikálása elleni mind erő­teljesebb tiltakozások a parlament­ben és az egész országban meggyő­zően bizonyítják, hogy a holland nép nem nyugszik bele az amerikai mo­nopóliumok néma kiszolgálójának és az Európa lángbaborításáról álmo­dozó revansiszta német militaristák kényszerű segítőtársának szerepébe — fejezi be Kraminov. ható, fogadóbizottságok alakulnak a DISZ, MNDSZ, MSZT, SZOT, Béke­tanács és a megyei tanács képvise­lőiből. Előreláthatólag Győr, Pest, Szolnok, Komárom, Békés' és Hajdú megyéket érintve utaznak át hazán­kon a béke ifjú küldöttei. A fogadó­bizottságok már több helyen meg­alakultak. Kik voltak a június 17-i berlini fasiszta provokáció résztvevői ? Becs (TASZSZ). A Grácban megje­lenő „Die Wahrheit" közölte a ra- oensbrücki hitlerista koncentrációs tábor két oolt foglyának levelét Erna Dorn háborús bűnösről, akit a június 17-i fasiszta proookáció szervezői ki­szabadítottak a hallei börtönből és aki tevékenyen résztoett a provoká­torok gaztetteiben. Az osztrák jobboldali szocialisták nőszervezetének sa jtója széleskörű kampányt indított, amelynek során Erna Dornt „hősnőként" és „szabad, ságharcoskénl“ tüntették fel — ál­lapítja meg a gráci lap, majd ismer­teti a két volt fogoly levelét, A levél kiemeli, hogy Erna Dorn, aki fel- ügyelőnő volt a ravmsbrücki koncent­rációs táborban, legalább kilencven nő meggyilkolásáért felelős. Erna Dorn tevékenyen résztoett a haláltá­bor foglyainak megkínzásában, el­vette a fogoly nőktől ruháikat és kényszerítette őket, hogy gyerme­keikkel együtt a fagyban álljanak, korbáccsal verte őket, kutyákat uszí­tott rájuk, stb. A hallei kerületi bíróság — mint ismeretes — Erna Dornt június 22-én halálra ítélte. Fo^adóbizottsáarok alakulnak a hazánkon átutazó VLT külföldi küldöttek üdvözlésére ben, ahol a küldöttek átutazása vár­A KENYÉRÉRT I ekatyerina Halosina «I még az éjszakát is a mezei szálláson töltötte. Még egyszer körülnézte a kombájnt, mielőtt el­indul vele győzelmes út­jára. Késő estig vizsgál- gatta kifogástalanul mű­ködik-e minden alkatré­sze. A traktoi’ista lám­pással a kezében állt Jekatyerina mellett és mi tagadás, ugyancsak meg­unta már ezt a foglalko­zást. — Hagyjuk már abba, elvtársnő, — szólt a köp­cös traktorista. — Nincs ennek a gépnek semmi hibája, úgy fog dolgozni holnap, ahogy még új ko­rában sem! A körülállók nevettek: — De biztos vagy ben­ne! Ahelyett, hogy örül­nél neki, hogy a kombájn vezető még egyszer ellen­őrzi rendben vannak-e a gépek, még le akarod beszélni róla. — O, te álomszuszék! — szólt az egyik élesnyel- vü menyecske, — menj csak aludni, majd mi vi­lágítunk Katyjának. ... Ezen az éjszakán nemcsak Jekatyerina, ha­nem az egész kolhoz láz­ban volt. Hiszen holnap kezdik az aratást. Dél­után termelési értekezlet volt a mezei szálláson. Aztán még az este körül­kaszáltak az egész be­gyűjtésre váró területet, hogy a kombájn reggel rögtön rámehessen a föld re. Most készen áll min­den a . nagy munkára. Szekerek, gépkocsik is érkeztek a szállásra. A szelelőrosták körül a zsá­kok és ponyvák, halmai fekszenek. Közben odajött a kol­hozelnök és a brigádveze­tő is. Mindenki izgatott, türelmetlen, aludni sem tud, mint a gyerek, aki tudja, hogy a holnapi nap pal valami csodálatos él­ményben lesz része. IVI ásnap alig hogy elő *•" bukkant a nap, s felszállt a harmat, mind ott álltak . a gabonaföld végénél. Beindították a motorokat. Kusdar Asz- kerov brigádvezető most intett vörös zászlójával és a gépek méltóságteljes lassúsággal megindultak a búzatábla felé. Jekatyerina állt a kom­bájnkerék mellett és vé­gignézett a végeláthatat­lan búzatenger felett. A traktorvezető hátrafordult és Halusinát figyelte. A vágószerkezet nehezen birkózott meg a búzával. Igen sűrűn nőttek a szá­lak. ömleni kezdett a ponyvára a kalászok fo­lyama. a tartályba pedig aranyos búzaszemek hul­lottak. Halusina most át­adta a kormányt segéd­jének és így szólt: — Tartsd alacsonyan a vágószerkezetet, el kell kaonia a lehajló kalá­szokat is. Most szekerek jönnek a gépcsoport mögé. Jeka­tyerina felemeli a rekeszt és a gabona beleömlik a szekérre szerelt faládák­ba. A tartály kiürítése miatt nem áll meg a kombájn, menetközben végzik el ezt a munkát. Aszkerov felméri a le­aratott területet, majd odafut a mérlegkezelők­höz és izgatottan figyeli a mérés eredményeit, — Nos ménnvi’’ , A mérlegkezelő büszkén válaszol; — Nagyon jó! 140 púd (22.5 mázsa) egy hektár­ról. Aszkerov örül az ered­ménynek. — Az ő brigád­jára bízott területen nőtt legsűrűbben a búza az egész kolhozban. Node meg is dolgoztak érte ala­posan. Sietve újságolja Aszkerov a kombájn veze­tőnek is az örömhírt. Je­katyerina mosolyogva vá­laszol: — Az ilyen termést öröm betakarítani! Valóban. Ez az öi’ömhíi szinte szárnyakat adott az emberek munkakedvé­nek. Nótára gyújtottak és dalolva még gyorsabban haladt a munka. okán vannak a szé­^ rűn is. Szüntelenül dolgoznak a gabonatisztí­tók. Két pózna között ha­talmas feliratokat lenget a szél: mint dagadó vi­torlákba belékapaszkodik: ..Csak tisztított gabonát adunk az államnak!“ meg „Erőnk és boldogságunk a kenyér!“ A szekerek egymás után telnek meg a duzzadt bú­zás-zsákokkal. — Ki vezeti az első vörös szállítmányt a be­adási helyre — kérdezi Halos'na a kolhozelnöktől — Kusdar Aszkerov — feleli a kolhozelnök. — Az ő brigádja kezejte meg elsőnek az aratást s a bú­zája is olyan, hogy gyö­nyörűség nézni. Ebben a percben vidá­man daloló gyermekcsa­pat tűnt fel az útszéli fák alól. Ök is segíteni jöt­tek. Arra vállalkoztak, hogy összeszedik az elhul­lott kalászokat a kombájn mögött. Mindenfelé faládákat helyeznek el a mezőn s belerakják az összegyűj­tött kalászokat. De nem­csak a gyerekek gondol­nak erre, mert egyetlen kolhozparaszt sem megy el úgy a faládák mellett, hogy bele ne dobjon pár szál kalászt, amelyet jár- tában-keltében talált a tarlón. A brigádszálláshoz lo- vas közeledik, Isi Velijev brigádvezető érke­zett a szomszédos gabo­natábláról. Barátjához, Kusdar Aszkerovhoz. A két brigádvezető ugyanis munkaversenyben áll, kí­váncsiak egymás eredmé­nyeire. — Mennyit arattatok eddig egy hektárról, Kus­dar? — kérdi Isi Velijev. — Az eddigiek szerint átlag 140 pudot. — A mi brigádunkban sem rosszabb az ered­mény. Velijev zsebébe nyúl s kivesz egy marék búzát, majd a másik kezébe is vesz egy maroknyit Asz- kerovék ponyvájából. Fi­gyelmesen vizsgálgatják, melyik marék búza na- gyobbszertiű és jobb. — Egyforma — mond­ja ki végre Aszkerov. — De természetes is. Egyfor­ma a földünk, ugyan­olyan gépekkel dolgozunk, egyszerre végeztük el a szántást is. Az érdekeink is azonosak és egyforma lelkesedéssel dolgoztunk. Mindkét brigádnak gaz­dag termése van. A brigádvezetők bemen nek a búza közé. Válluk- ig érnek a gabonaszálak. Ott. állnak az aranyló búzatenger közepén, s be­szívják az érett, kalászok lelket melengető illatát... K, Hromov Washingtonban pénteken megkez­dődött Amerika, Anglia és Francia- ország külügyminiszterének tanács­kozása. Erre a megbeszélésre azután került sor, hogy több alkalommal elhalasztották Eisenhower. Churchill és a francia miniszterelnök a Ber­mudákra tervezett értekezletét és a nyugati hatalmak kormányai úgy vélték: addig is a külügyminiszte­rek folytassanak eszmecseréi a mind három kormányt közösen érintő kér­désekről. Bár a nyugati sajtó erősen hangsúlyozza, hogy a washingtoni külügyminiszteri tanácskozás nem helyettesíti a tervbevett bermudai értekezletet, mégis világosan utal a kettő kapcsolatára: Dulles. Salis­bury és Bidault megbeszélését „Kis Bermudának“ nevezi. Ebből már következetetni is lehet a külügyminiszteri tanácskozás jel­legére és céljára. Nem arról van szó, hogy nagyhorderejű, a mai nem­zetközi helyzetet befolyásoló javasla­tokat tegyenek, vagy határozatokat hozzanak, mindössze egybe akarják hangolni a Nyugat álláspontját és tisztázni a három hatalom közötti vitás kérdéseket — mint lapjaik megállapítják. A washingtoni tanács kozás ilyen célja mellett még figye­lemreméltóbb az a körülmény, hogy mindhárom külügyminiszter szinte más-más szándékkal ült le a tár­gyaló asztalhoz. Érdemes kiilön-kü- lön megvizsgálni ezeket a szándé­kokat. Lord Salisbury — aki a beteg Eden angol külügyminisztert helyettesíti — Washingtonba érkezésekor a kö­vetkező nyilatkozatot tette: „...az angol kormány cs az angol közvéle­mény a Szovjetunióval való tárgya­lásokat kívánja... Reméljük ennek az ideje belátható időn belül elér­kezik.“ Ez a vonal megfelel Chur­chill ismeretes alsóházi beszédének, amelyet a „Pravda“ „A jelenlegi nemzetközi helyzetről“ szóló vezér­cikkében bár több oldalról megbí­rált, egyes részeit azonban pozití­vumként üdvözölt, mint alkalmasat arra. hogy utat nyisson a vitás kér­dések tárgyalások útján való megol­dása felé. Az angol kormánynak ez a szándéka, amelyet Washingtonban Salisbury képvisel, a közvélemény nyomásának eredménye. Naponként érkeznek jelentések Londonból, hogy munkáspárti befolyás alatt álló szak szervezetek konferenciái sürgetik a Szovjetunióval való tárgyalásokat, sőt befolyásos burzsoá körök is ezen az állásponton vannak. Ezt tükrözi a „The Times“ vezércikke is. amely egyenesen kijelenti, hogy a négyha­talmi találkozóhoz ------a népek nagy r eményeket fűznek.“ A munkáspárti Daily Herald pedig beismeri .......az a ngol közvélemény nem csupán kí­vánja a Szovjetunióval való tárgya­lásokat. de azonnal kívánja“. Franciaországban talán más lenne a helyzet? Ott sincsen másként, mert mint a Reuter párisi jelentéséből ki­tűnik „ ... a francia közvélemény.... teljes mértékben támogatja az oro­szokkal folytatandó mielőbbi megbe­szélés tervet,“ A Laniel-félc új, koreai amely ezekben a napokban sokkal inkább a figyelem előterében áll, mint bármikor ezelőtt. Ismeretes az a hallatlan provoká­ció, amelyet közel egy hónapja kö­vetett el a délkoreai Li Szin-Man- klikk a már-már megegyezéssel ke­csegtető fegyverszüneti tárgyalások ellen. A hadifoglyok úgynevezett szabadonbocsátása után —• amelyben az Egyesült Államok kormánykörei, mint hallgatólagos beleegyezők bűn­részesek voltak — azt lehetett volna várni, hogy az amerikaiak legalább valamit tesznek a fegyvrszünet ér­dekében, ha másért nem. a látszat kedvéért. De éppen azért, — mert a hadifogoly „szabadonbocsátás" su- galmazói a Wall Street voltak — egészen más lépésekhez folyamod­tak. Szöulba — Li Szin-Man szék­helyére — küldték Robertson kül­ügyi államtitkárt, Eisenhower cs Dulles személyes küldöttet és a vi­lág előtt azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy Robertson valamiféle „hivatást" teljesít, „meg akarja győzni" az „engedetlen“ délkorcai bábot. Az amerikai sajtótudósítók azonban kikotyogták, hogy egészen másról van szó. Jelentések láttak napvilágot arról, hogy Robertson cs Li Szin-Man között „szívélyes esz­mecsere" folyik, ezeknek tárgya pe­dig nem más. mint hogy az ame­rikaiak felajánlották Li Szín Man­nák: hajlandók vele „kölcsönös biz­tonsági szerződést" kötni. Másszóval ez azt jelenti, hogy — noha Mark Clark az „ENSZ-csapatok'' főpa­rancsnoka azt állította, aláírja a fegyverszünetet Dél-Korca nélkül is- a háttérben tovább bátorítják a Li Szin-Man-klikkct az agresszív háború továbbfolytatására cs bizto­sítják róla: az amerikai támogatás­ban ezután sem lesz hiány, Érthető gaulleistakkal erősen teletűzdelt kor mány azonban nem ezen a vélemé­nyen van. Ezt a kormányt — mint nchánynapos műkökcséböl is már látható — elsősorban nem a nem­zetközi feszültség csökkentése fog­lalkoztatja, hanem az a kérdés, ho­gyan mentheti meg a csődbejutott francia uralkodóköröket a teljes bukástól. Ezért külügyminiszterét Bidault-ot azzal a céllal küldte Wa­shingtonba, hogy a vietnami szeny- nyes háború folytatásához szüksé­ges 109 millárd frank egy részét „se­gélyképpen" kikönyörögje az amerikai kormánytól. Nem alaptalan tehát a fleuter-nak az a feltevése, hogy Bidault" igen óvatos magatartást tanúsít majd a megbeszéléseken cs csaknem biztos, liogv nem támogat­ja majd fenntartás nélkül az ango­loknak a négyhatalmi találkozó rö­vid időn belül történő összehívására vonatkozó kívánságát... A Lantéi kormány ugyanis vonakodik nyílt konfliktusba kerülni Eisenhower el­nökkel olyan időpontban, amikor na­gyobb amerikai segélyt igyekszik biztosítani az indokínai háború cél­jaira.“ Ami Dullest illeti, az ő szándékai teljesen egyértelműek. Az amerikai kormány szempont jából „a nyugati vélemények egybehangolása" a hi­degháború folytatását és fokozását jelenti. Dulles a washingtoni külügy­miniszteri tanácskozást arra akarja felhasználni, hogy minden eszközzel nyomást gyakoroljon Angliára: ejtse el az amerikai vezető körök által ..időszerűtlennek“ ítélt négyhatalmi tárgyalások tervet. Eisenhower és Dulles kormányának hivatalos kül­politikájává vált a bckellenes provo­kációk, dfverziók támogatása, sőt kezdeményezése és ezt a törekvést teszi diplomáciája céljává is. Ennek alátámasztására elegendő idézni a svájci „National Zeitungénak a washingtoni külügyminiszteri tanács­kozással kapcsolatos cikkét, amely ezt írja: „Amennyiben Bonnból, az amerikai főbiztosság köreiből szár­mazó értesülések alapján meg lehet ítélni, az amerikaiak elhatározták, hogy a nyugatnémet szövetségi gyű­lési választások előtt scmmicsctrc sem tárgyalnak az oroszokkal a né­met kérdéséről, mert attól tartanak, hogy ezek a tárgyalások gyengíthetik Adenauer helyzetét a választási had­járatban.“ Íme ezek a szándékok találkoznak a nyugati külügyminiszterek wa­shingtoni tanácskozásán. Ilyen kö­rülmények között nem csodálható, ha maguk a nyugatiak sem fűznek túl sok reményt ezekhez a megbe­szélésekhez és sajtójuk az értekez­letet egyszerűen „úriemberek esz­mecseréjének'' nevezi, amelyen ..egyik résztvevő fél sem hajlandó kötelezettségeket vállalni." Noha a tanácskozásra ez üti rá a bélyegét, korántsem jelenti azt, hogy nem kerülnek szóba nagyje­lentőségű. az egész nemzetközi hely­zetet uraló fontos kérdések. Ilyen a jelenlegi helvzet tehát ha Li Szin-Man „a Jaluig való előnyomulásról", a .hadifoglyok ha- zatelepítésére alakítandó semleges bizottság „fegyveres megtámadásá­ról'', a demilitarizált övezet „sem­mibevételéről" rikoltozik. A koreai-kínai tárgyalófél mind­ezek ellenére nem hagy fel arra irányuló törekvéseivel, hogy a világ békeszerető milliói óhajának megfe­lelően — létrehozza a fegyverszünetet Koreában. Ékesszólóan tanúskodik er­ről Kim ír Szén marsallnak és Peng Teh-huai tábornoknak Mark Clarkhoz intézett július 7-i levele, amely hangsúlyozza: a koreai-kínai fél „...mivel önök utaltak a fegy­verszünet létrejöttére irányuló tö­rekvésükre és tekintettel az önök által adott biztosításokra — hozzá­járul ahhoz, hogy a két fél küldött­ségei megállapított időpontban ösz- szeüljenek és megvitassák a fegy­verszüneti egyezmény gyakorlati megvalósításával kapcsolatos kérdé­seket, valamint a fegyverszüneti egyezmény aláírásának különböző előkészületeit." Panmindzsonban tehát ismét ülé­seket tartanak a két fel tárgyaló­küldöttségei. A fegyverszünet létre­jöttéhez azonban az szükséges, hogy az amerikaiak tettekkel adjanak biztosítékokat »-.rránézve: határozott lépéseket tesznek, hogy Li Szin-Man betartsa a. létrehozandó fegyverszü­neti megállapodást, biztosítsák, hogy a fegyvernyugvás teljes legyen és visszavonják a fegyveres erőket a demilitarizált övezetből: garantál­ják a hadifoglyok hazatelepítóséré alakítandó semleges bizottság és a hadifoglyok között felvilágosító mun­kát végző koreai-kínai küldöttek biz­tonságát. Kizárólag ezek a reális biztosítékok arr.inézve, íiogy a ko­reai fegyverszünetet hamat osan a koreai béke is követheti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom