Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-05 / 156. szám

1958 JTTLITTS 5 NAPLÓ 3 Az országgyűlés szombati ülése Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnökének beszéde (Folytatás az 1. oldalról) demokrácia útján, a szocialista ipa­rosítás útján úgy kell előrehalad­nunk a szocializmus felé, hogy az a dolgozó nép, elsősorban a szocialista építés derék hada, a munkásosztály életszínvonalának, szociális és kul­turális helyzetének szüntelen javulá­sával járjon. Ebből világosan kiraj­zolódik a kormány gazdaságpolitiká­jának egyik legfontosabb feladata: népgazdaságunk fejlesztése ütemé­nek és a beruházásoknak általános és jelentős csökkentése az ország teherbíróképességének megfelelően. Ebből a szempontból a kormány mind a termelés, mind a beruházá­sok terén felülvizsgálja a népgazda­sági tervet és javaslatot fog tenni megfelelő csökkentésére. Módosítani kell 3 népgazdaság fejlesztésének irányát is. Semmi sem indokolja a túlzott iparosítást és ipari autarchiára való törekvést, különösen, ha nem rendelkezünk hozzá a szükséges alapanyagbázissal. Az' autarchia amellett, hogy gazda­sági elzárkózást jelent és túlzottan igénybeveszi az ország teljesítőké­pességét, eleve lemondást jelent olyan kedvező lehetőségekről, ame­lyek a nemzetközi áruforgalomba való fokozottabb bekapcsolódásból, a kapitalista országokkal való keres kedelmi forgalomból, de mindenek­előtt és főképpen a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal, valamint a népi Kínával fennálló kölcsönös gazdasági segítségből és együttműködésből adódnak. Ezzel az erőforrással a kormány fokozottab­ban számolni fog gazdaságpolitikájá­ban, amivel tehermentesíteni kíván­ja népgazdaságunkat. Gazdaságpolitikánkban irányt kell változtatni abban a tekintetben is, hogy a termelési eszközöket gyártó nehézipar fejlesztésének ütemét je­lentősen lassítva, az eddiginél lénye­gesen nagyobb súlyt kell helyezni a szükségleti cikkeket gyártó könnyű­iparra és élelmiszeriparra, amivel lehetővé kell tenni a lakosság nö­vekvő szükségleteinek mind nagyobb mérvű kielégítését. Meg kell változtatni a gazdaság politika irányát, a népgazdaság két alapvető ága, — az ipar és a mező- gazdaság — tekintetében is. A túl­zott iparosítás, főképpen a nehézipar túlgyors fejlesztése és a velejáró nagyarányú beruházások mellett, az ország anyagi erőforrásaiból nem futotta a mezőgazdaság fejlesztésére. Ennek következtében az ipar, de elsősorban, sőt csaknem kizárólag a nehézipar túlzottan gyorsütemű fejlődése mellett, a mezőgazdasági termelés megrekedt, nem tudta biz­tosítani sem az ipar rohamos fejlődé sének nyersanyagszükségletét, sem a gyorsan növekvő ipari munkásság ós általában a lakosság növekvő élelmiszer szükségletének kielégíté­sét. A kormány egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy az ipari beruházások csökkentésével egyide­jűleg lényegesen emelje a mezőgaz­dasági beruházásokat, a termelés mi­nél gyorsabb és nagyobbarányú fel­lendítése érdekében. Népgazdasági terveinkben végre­hajtandó gyökeres változásokkal, amr alapjában a szocialista iparosí­tás túlzott ütemének csökkentésében és a mezőgazdaság fokozottabb fej­lesztésében domborodik ki, kirajzo­lódik a kormány gazdaságpolitikájá­nak célkitűzése: a dolgozó nép, első­sorban a munkásosztály életszínvo­nalának állandó emelése. Az ipari termelés és a vele kap­csolatos beruházások átütemezése és átcsoportosítása, az új termelési és Beruházási tervek kidolgozása na­gyon körültekintő, alapos munkát igényel. Az Országos Tervhivatal központi feladata, a kormány által megadott irányelvek alapján ezt a munkát minél előbb úgy elvégezni, hogy népgazdaságunkat és elsősor­ban iparunkat zökkenő nélkül átál­líthassuk és a termelés folyamatos­ságát, a tervek teljesítését öntudatos, fegyelmezett munkával addig is biz­tosíthassuk. Iparunk termelési terveinek tel­jesítése ugyanis nélkülözhetetlen teltétele mindazoknak a rendszabá­lyoknak. amelyeket a kormány a gazdasagpolitikai és az életszínvonal emelése terén megvalósítani kíván. A mezőgazdasági termelés fejleszté­se sem lehetséges az ipari termelési tervek hiánytalan teljesítése nélkül. A kormány célkitűzései sikeres meg valósításának kulcsa tehát munkás- osztályunk kezében van. Ez kétféle kötelezettséget jelent, egyrészt arra kötelezi a kormányt, hogy a rend­szabályok kidolgozásánál a lehető legnagyobb figyelmet fordítsa a mun kásosztály életszínvonala emelésé­nek, továbbá anyagi, szociális és knlturális szükségletei maximális kielégítésének. A kormány ezt vál­lalja és végre is fogja hajtani. Más­részt arra kötelezi a munkásosztályt, hogy a munkafegyelem megszilárdí­tásával határidőre biztosítsa a ter­melési tervek végrehajtását. Ezt ipari munkásságunknak kell vállal­nia és betartania. Meg vagyok róla győződve, hogy meg is fogja tenni becsülettel, odaadással. — Tisztelt Országgyűlés! — Népgazdaságunk másik fő ága, amelynek terén a kormány előtt új feladatok állanak, a mezőgazdaság. A már említett alacsony és az ösz- szes beruházásokhoz képest az utób­bi években viszonylag csökkent be­ruházások miatt, az egyéni gazdál­kodók megsegítésének elhanyagolá­sa miatt a tsz-ek sem gazdasá­gilag, sem politikailag eléggé alá nem támasztott, túlgyors fejlesztése miatt, ami a parasztság gazdálkodá­sát bizonytalanná tette, a mezőgaz­dasági termelés fejlődése megakadt s az utóbbi években lényegében egy­helyben állt. Ebben nagy része volt a gyakori és nagyarányú tagosítá­soknak is, amelyek során sok visz- szaélés, erőszakoskodás fordult elő, ami joggal sértette parasztságunk igazságérzetét, amellett, hogy ko­moly gazdasági károkat is okozott neki. Ismeretes, hogy mezőgazdasági termelésünk döntően az egyéni gaz­daságokon nyugszik, melyeknek ter­melését az ország nemcsak, hogy nem nélkülözheti, ellenkezőleg: or­szágos érdek termelésük fejlesztése úgy a földművelés, mint az állatte­nyésztés terén. A kormány elsőren­dű feladatának tekinti az egyéni gazdaságok termelésének felkarolá­sát, termelési és munkaeszközökkel, felszereléssel, műtrágyával, neme­sített vetőmaggal és az agrotechnika más eszközeivel való megsegítését. — A kormány minden eszközzel meg kívánja szilárdítani a paraszti termelés és tulajdon biztonságát. En­nek érdekében már az idén meg­tiltja a szokásos őszi tagosítást, mely az önkényes földbirtokcserével aka­dályozta a föld gondos művelését és csökkentette a gazdák termelési kedvét. — A mezőgazdasági termelés ked­vezőtlen alakulásához kétségtelenül hozzájárult a túlhajtott termelőszö­vetkezeti mozgalom, a termelőszö­vetkezetek számszerű fejlesztésének elsietett üteme, ami odavezetett, hogy a megalakult termelőszövetke­zetek egy része, a szükséges felté­telek hiánya miatt, nem tudott gaz­daságilag és szervezetileg megerő­södni. A termelőszövetkezeti moz­galom elsietett kifejlesztésének leg­súlyosabb következménye azonban az volt, hogy a dolgozó parasztság körében különösen az előfordult túl­kapások, az önkéntesség elvének megsértése komoly nyugtalanságot keltett, zavarta a nyugodt termelő- munkát és a gazdálkodás fejleszté­séhez szükséges befektetések nagy­arányú csökkenéséhez vezetett. A kulákok ellen általánossá vált túlzó rendszabályok is elősegítették, hogy az államnak óvről-évre mind nagyobb gondot okozott az úgyneve­zett tartalékföldek hasznosítása, me­lyek a gazdálkodás bizonytalansága és a nehéz termelési viszonyok kö­vetkeztében műveletlenül maradtak — Mindezek alapián a kormány elsőrendű és sürgős feladatának te­kinti a mezőgazdasági termelés biz­tonságának megteremtését. Annak érdekében, hogy dolgozó parasztsá­gunk számára biztosítsa a nyugodt munka minden lehetőségét, hogy el­oszlassa kételyeit a parasztgazdasá­goknak termelőszövetkezetekbe való kényszerítése tekintetében, a kor­mány helyesnek és szükségesnek tartja a termelőszövetkezeti mozga­lom lassítását és az önkéntesség szi­gorú betartása érdekében lehetővé fogja tenni, hogy azok a termelőszö­vetkezeti tagok, akik vissza akarnak térni az egyéni gazdálkodáshoz, mert ott vélik megtalálni boldogulá­sukat ,a gazdasági év végén kilép­hessenek a termelőszövetkezetből Ezen túlmenően engedélyezni fogja olyan termelőszövetkezetek felosz­lását, ahol a tagság többsége azt kí­vánja. Ugyanakkor a kormány to­vábbra is messzemenő támogatás­ban részesíti a termelőszövetkezete­ket, kölcsönökkel és beruházásokkal hozzájárul gazdálkodásuk fejleszté­séhez, tagjainak boldogulásához, mert meggyőződése, hogy a paraszt­ság felemelkedésének ez a legjár­hatóbb útja. A kormány engedélyezni kívánja a földek szabad bérbeadását és bér­bevételét is. Azok pedig, akik az államnak korábban felajánlott és most tartalékföldként kezelt ingat­lanaikat művelésre saját kezelésbe ki vánják venni, földjüket visszakap­hatják és megműveléséhez vetőmag- kölcsönt és gépi munkát is biztosít az állam. Azoknak, akik tartalék­földet kívánnak bérelni, kedvezmé­nyes feltételek mellett, a mostani egy év helyett ötévi időtartamra ad­ja haszonbérbe az állam. A kormány tervezett intézkedései alkalmasak arra, hogy sikeresen megvalósítsuk gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb célkitűzését, me­zőgazdasági termelésünk felvirágoz­tatását. Meggyőződésem, hogy őszin­te törekvésünk a parasztság legmesz szebbmenő helyeslésével ós támoga­tásával találkozik. A kormány, amely nem habozik levonni a múlt hibái­nak tanulságait és bátran felszámol­ja azokat, messzemenően felkarolva parasztságunk ügyét, erre joggal számít is. Gazdasági életünk más területén is szüksége mutatkozik annak, hogy a kormány változtasson az eddigi gazdaságpolitikán. Az utóbbi évek során az állam olyan területekre is kiterjesztette a maga gazdasági te­vékenységét, ahol a magánkezde­ményezésnek és vállalkozásnak még komoly szerepe lehet és elősegítheti a lakosság szükségleteinek fokozot­tabb kielégítését. Ez a terület a kis­kereskedelem és a kisipar. Bár a kisipari szövetkezetek komoly fejlő­désről tesznek tanúságot, mégsem tudja pótolni a kisipari termelés te­rén mutatkozó hiányt. Ez arra kész­teti a kormányt, hogy helyt adjon a magánvállalkozásnak és lehetővé tegye az arra jogosultaknak a tör­vényes előírások alapján iparenge­délyek kiadását, ugyanakkor bizto­sítsa számukra az iparűzéshez szük­séges feltételeket, az áruellátást, hi­telt, stb. Feltétlenül fejleszteni, élén kíteni kell a falu és a város közötti áruforgalmat, amihez egyrészt nagy- mennyiségű iparcikk, másrészt a bő termés következtében jelentékeny terményfeleslegek állnak majd ren­delkezésre. Tisztelt Országgyűlés! Uj gazdaságpolitikánk alapelve: a lakosság életszínvonalának állandó emelése. Népgazdaságunk fejlesztésének, terveink teljesítésének ez a legfőbb, a legmagasztosabb célja. A szocializ­mus építésének egyetlen helyes, a dolgozó nép számára elfogadható és járható útja, — a lakosság, elsősor­ban az ipari munkásság életszínvo­nalának emelése, anyagi, kulturális és szociális helyzetének állandó ja­vítása. Ezt kell tennünk egész nép- gazdasági tervezésünk és fejlesztésé- sünk központi kérdésévé. E téren komoly mulasztásokat kell pótolni, elsősorban az ipari munkásság te­kintetében. Ezt célozzák a tervezeti rendszabályok, amelyek a kormány számára biztosítják azokat az esz­közöket, amelyek segítségével gon­doskodni lehet arról, hogy a mun­kásosztály és a lakosság fogyasztá­sa elsőrendű élelmiszerekben és ipar­cikkekben emelkedjék. A bő termés nagyszerű kilátásai messzemenően elősegítik ezt és a kormány számá­ra megkönnyítik a feladat megva­lósítását, a bőségesebb élelmiszerel­látást és rajta keresztül a munká­sok és alkalmazottak, általában a bérből és fizetésből élők reálbérének emelését. — A kormány elhatározott szán­déka. hogy leküzdi a drágaságot. A gazdag termés betakarításával. az ’pari termelési tervek maradéktalan teljesítése révén, az árukészletek növekedésével, lehetősége nyílik majd az egyes élelmezési és ipar­cikkek ma még magas árai csök­kentésének E téren a kormányzói nem késlekedik Számos idénycikk árát máris az 1951 évi árszint alá szorítottuk. Biztosítottuk, hogy a legfontosabb élelmiszerekből, liszt­ből. cukorból, húsból, zsírból az Uj termés betakarításáig is nagyobb mennyiségek kerüljenek forgalomba A nagyobbmérvű javulás és árcsök­kenés a termés betakarítása nyomán az őszi hónapokban fog bekövetkez­ni. De számos iparcikk árát. mint ismeretes, már július 1-ével 15—30 százalékkal csökkentettük és gondos kodtunk róla, hogy nagy választék­ban, bőségesen álljanak a lakosság rendelkezésére. — Ezek és hasonló intézkedések mutatják, hogy a kormány a la­kosság ellátásának megjavítására határozta ei magát és hogy nem áll meg az ígéretnél, hisz máris hozzá­fogott azok megvalósításához. Fo­kozni fogjuk a lakosság fogyasztását szolgáló ipari termékek és éleim’- «zerek gyártását is. Az év hátralévő részében 60 millió forinttal fogjuk növelni az üzemi élelmezési, vala­mint egészségügyi feltételek megja­vítására fordított összeget. Felül fogjuk vizsgálni a munka törvény- könyvének egyes intézkedéseit, el kell törölni a pénzbüntetést, mint a munkásokkal és alkalmazottakkal szemben használt fegyelmezési esz­közt. — Feltétlenül érvényt szerzünk a munka törvénykönyv munkavéde­lemre vonatkozó előírásainak, a tör­vényesen előírt védőberendezések biztosításának és a védőételek, védő­ruházat feltétlen kiszolgáltatásának. Felelősségre kell vonni és szi­gorúan büntetni. kell azokat, akik a dolgozók egészségvédel­mére előirányzott összegeket nem a rendeltetésüknek megfelelően hasz nálják fel. A dolgozók munkaerejének foko­zottabb megóvása érdekében csök­kenteni fogjuk az indokolatlan és helytelen túlóráztatást, valamint a vasárnapi munkát. A rendszeres he­ti pihenőnap mellett megfelelő intéz­kedéssekkel biztosítani fogjuk a dol­gozók száméra munka utáni szabad­idejük kihasználását. Jelentékeny beruházásokkal lénye­gesen javítani kívánjuk a városok és falvak kommunális szolgáltatá­sát. Jelentős állami eszközökkel, részben állami támogatással 1954- ben az 1953. évi 23.000 új lakással szemben 40.000 új lakást fogunk épí­teni. Állami támogatással fejleszteni fogjuk a bányász sajátház és a kis­lakásépítési akciót. Budapesten, első­sorban a munkáskerületekben, két év alatt ki kell tatarozni valamennyi közületi lakóházat és gondoskodni kell a házak folyamatos karbantartásáról. A lakó házak és lakások tataro­zásának meggyorsítása érdekében a lakbérekből befolyt összegnek 40 százalékát kell felhasználni. ami kétszerannyi, mint 1952-ben volt. — Folytathatnám a megvalósítandó in­tézkedések hosszú sorát, amik a vá­rosi lakosság, elsősorban az ipari munkásság élet- és munkaviszonyai­nak megjavítását eredményezik. A falusi lakosság életviszonyain is messzemenően könnyíteni fogunk. A már említett nagyarányú terme­lési segítségen túlmenően az állat- egészségügy megjavítására ingye­nessé tesszük az állatorvosi szolgál­tatást, ami a jelentékeny anyagi megtakarítás mellett —, amit ez a parasztságnak jelent, — az állat- tenyésztés fejlesztésére is serkentő­leg hat. Nem is kétséges, hogy ezt az intézkedést parasztságunk öröm­mel üdvözli. Megszüntetjük a szer­ződéses. termeltetés kötelező vagy kényszer jellegét és jelentős kedvez­ményekkel, nagyobb mennyiségű ipari termék juttatásával olyan fel­tételeket állapítunk meg, amelyek parasztságunk számára vonzóvá és előnyössé teszik a szerződéses ter­meltetést. A falu áruellátásának, a növekvő szükségletek minél jobb ki­elégítésének biztosítása érdekében a SZÖVOSZ-nak jelentősen növelni kell a földművesszövetkezetek áru­ellátását. a parasztság ízlésének és igényeinek megfelelő választékban és minőségben. — Felül fogjuk vizsgálni a terme­lőszövetkezeteknek az állammal szemben fennálló lejárt tartozását és annak jelentős részét, valamint a beadási kötelezettség nemtel.jesítése miatt az egyéni gazdálkodókra és termelőszövetkezetekre nem mindig igazságosan kivetett kártérítés ösz- szegét, együttesen mintegy hatszáz millió forintot el fogjuk engedni. A begyűjtési rendszert egyszerűsí­teni fogjuk. Amit a Magyar Függet­lenségi Népfront választási felhívása megígért, valóra váltjuk. Az új be­gyűjtési rendszerben, amely a jövő évtől lép majd hatályba, a kiveté­seket több évre állapítjuk meg, nogy a dolgozó parasztság biztonsá­gosan gazdálkodhasson, pontosan és jó előre ismerje kötelezettségét, fe­leslegét pedig szabadon értékesít­hesse. Egyéni parasztságunk és termelő- szövetkezeteink hathatós megsegíté­se, valamint a tavalyi súlyos aszály okozta nehézségek mielőbbi sikeres leküzdése érdekében a kormány tö­rölni fogja azoknak a begyűjtési hátralékát, akik folyó évi kenyér- és takarmánygabona beadási kötelezett­ségüknek határidőre eleget tesznek. — Tisztelt Országgyűlés! Az említett intézkedések világosan bizonyítják, hogy a kormány nem szűkkeblű, hogy segítőkészsége a legmesszebbmenőbb. Ahhoz sem fér kétség, hogy mindez nem marad üres szó, hanem az ország színe előtt vállalt feladatokat pontosan és maradéktalanul végrehajtjuk, ígé­reteinket valóra váltjuk, amixűl a magyar nép az elmúlt évek során annyiszor meggyőződhetett. Ez a tiszta lelkiismeret jogosítja fel a kormányt arra. hogy a parasztságtól, egyéni és szövekezeti termelőktől egyaránt elvárja, sőt megkövetelje, hogy az állammal szemben fennálló begyűjtési és adókötelezettségeiknek pontosan és teljes mértékben eleget tegyenek. Ennek tudatában kell egyéni gazdáknak és termelőszövet­kezeteknek állampolgári kötelessé­güket teljesíteni. Erre kötelezi őket a törvény is, amelynek betartásán a kormány őrködni fog. Magára ves­sen az. aki a kormány jóakaratára és messzemenő segítségére az állam, az ország érdekének semmibevevé­sével, a törvények megszegesevel válaszolna. A törvényesség betartása. ■ amire a kormány hatékony intézke­déseket foganatosít, nemcsak azt je­lenti, hogy az állam éberen őrköd­jön azon, hogy csorba ne essen a parasztság jogain, hanem azt is, hogy a parasztság is teljesítse az állammal szemben fennálló kötele­zettségeit úgy a begyűjtés, mim az adófizetés terén. Aki viszont beadási kötelezettségének becsülettel eleget tett, semmiféle pótkivetéssel nem terhelhető. Ez törvény és aki ez ellen vét, aki a parasztságra tör­vényes kötelezettségein túlmenő ter­heket ró, a legszigorúbban büntet­ni fogjuk. Tisztelt Országgyűlés! Népgazdaságunk két fő termelési ága. az ipar és a mezőgazdaság mel­lé, amely az ország két nagy. egy­mással szorosan együttműködő osz­tályának, a munkásságnak és a pa­rasztságnak tevékenységi területe, csatlakozik értelmiségünk, az ország szellemi és kulturális életében be­töltött nagy szerepével. Sajnos még mindig előfordul, de a kormány el­határozása ezen gyökeresen változ­tatni, hogy a szellemi munka és ál­talában az értelmiség, különösen a régi értelmiség nem részesül kellő megbecsülésben. Gyakran a bizalmat lanság légköre veszi körül, aminek azután mellőzés a vége ugyanakkor, amikor gazdasági, kulturális és tudo­mányos életünk majd minden terü­letén hiány van tapasztalt, felkészült értelmiségiekben. Népgazdaságunk szocialista fejlődése tevékenységünk­nek rendkívül széles lehetőségeit te­remtette meg. Ennek ellenére bizal­matlanság alapján, vagy indokolat­lan tisztogatások során, nem egyszer a népi demokráciához méltatlan mó­don bánnak jószándékú értelmisé­giekkel, megfosztják őket annak le­hetőségétől, hogy tudásukat a ma­guk szakterületén hasznosítsák az ország javára. A kormány erős kéz­zel végetvet az ilyenfajta helytelen és megengedhetetlen eljárásnak es eltökélt szándéka a jogos sérelmeket orvosolni. Az értelmiségieknek népi demokráciánk megbecsült tagjainaK kell lenniök és el kell foglalniok képességeiknek megfelelő megtiszte­lő helyüket tevékenységük területén, — legyenek tanárok, mérnökök, jo­gászok, orvosok, agronómusok, vagy mások. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a népi demokráciáDan a képzettségnek, a tudásnak na­gyobb megbecsülés jár ki, mint bar­mikor a régi úri világban. Ennek a megbecsülésnek széles munkalehető­ségben és anyagi elismerésben is kuejezésre kell jutni. A fiatal, új értelmiség kép/&* se terén oktatási rendszerünkben is megtalálható a túlzás Óriást, ál­dozatokkal valósággal erőszakoltuk a főiskolai oktatást. Most ezen a té­ren is sokkal szerényebbeknek kell lennünk Ne építsünk légvárakat. Ugyanakkor az eddiginél jóval na­gyobb gondot kell fordítani a nép­iskolákra. fokozni kell Deruhá/á- saikat, szaporítani kell az iskolák, tantermek és tanerők számát, hogy minél jobb feltételeket biztosítsunk a jövő reménysége, a kis magtárok elemi oktatásának, amit eddig, — meg kell mondani — a főiskolai ok­tatás eltúlzása miatt, nagyon elha­nyagoltunk Több figyelmet, több gondot és több anyagi eszközt a ta­nyai, falusi, a munkásnegyedek is­koláinak Ez sokkal demokratiku­sabb iskolapolitika les-» Nagyobb turelmességet kell tanú­sítani vallási kérdésekben. Megen­gedhetetlen e téren adminisztratív eszközök alkalmazása, ami eddig bi­zony néha előfordult. A kormány ebben a kérdésben a Hí relmesség alapján áll, melynek a felvilágosí­tás és a meggyőzés az eszköze Ad­minisztratív vagy más kényszerítő eszközök alkalmazását a kormány elítéli és nem fogja törni. Tisztelt Országgyűlés! A kormány egész tevékenységé­ben az alkotmányban lerögzített jogrend és törvényesség alapján áll. Népi demokratikus állami Be­rendezkedésünk, gazdasági és tár­sadalmi életünk alapja a szocialista törvényesség, az alkotmányban le­fektetett állampolgári jogoknak és kötelességeknek, népköztársaságunk törvényeinek szigorú betartása. A kormányra a múltban elkövetett sú­lyos hibák helyrehozása, a jogrend megszilárdítása és a törvén vesség biztosítása terén is nagy és felelős­ségteljes feladatok várnak Állam- hatalmi szerveink feladata és köte­lessége őrködni dolgozó népünk jo­gainak biztosításán és sérthetetlen­ségén Ezekre a szervekre nemcsak az a feladat hárul, hogv biztosítsák a dolgozó nép kötelezettségeinek teljesítését, hanem az ii. hogv a haza minden polgára szabadon él­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom