Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-05 / 156. szám
2 NAPLÓ 1953 JÚLIUS 5 A dunaszentgyörgyi gépállomás kommunistái mutassanak példát... Ha má« nem i®, de a párttiitíkár, Dömötör József elvtárs elégedett a dunaszentgyörgyi gépállomás kommunistáinak példamutatásával. Elégedetten beszél tevélaenykedésükröl *— nemigen lehetne kifogást találni • párttagok munkájában — mondja. Az ilyen állításhoz azonban nagyon nagy merészség kell. Hogy miért? Azt mondják el a tények: Az egyik aratógép az idén jóformán még semmit sem dolgozott. Mintegy 2 héttel ezelőtt kihúzatták a gerjeni Vörös Nap tszcs-be, a körzeti mezőgazdász. Bittér János elvtárs jelentette, hogy mehet aratni. Amikor a gép megérkezett, kiderült, hogy Bitter elvtárs meg sem nézte a területet, ahol aratni kell. mert akkor észrevette volna, hogy a gabona nagyon megdőlt és ot<- nem tehet géppel aratni. A gépet munkába állították ugyan — ha már egyszer ott van —, de csak kin- íódni tudott, dolgozni nem. Néhány nap múlva eihúziatták a gépet a né' me'.lkéri Ságvári tsz-be, mert az o-ttlévő aratógép elromlott. A gépet ezért mintegy 40 kilométer távolságra keltett húzatni. Amikor odaért a Ságvári tsz-be, végre munkába akart állni, de kiderült, hogy a gép vezetője, Dömötör Ferenc elvtárs felelőtlensége miatt nem volt biztonság; meghajtó szerkezet. Mire a gépállomásról kivitték volna ezt az alkatrészt. a másik gépet kijavították és az el is végezte az árpa aratását. Az aralógépet most vissza ke’l hú- aatni a gerjeni Vörös Nap tszcs-be. Ez másik 40 kilométert je’ent. ösz- szesen 80 kilométer potya utazgalís 3—4 nap kiesés a munkábó' ás ez jórészt Dömötör Ferenc elvtárs felelőtlenségéből adódott. Másrészt oe- dig a körzeti mezőgazdász Vtter József elvtárséból, aki olyan hulvre irányította már az első nap a gépet, ahol nem tudott aralni. A gápszemlénél egy párttagot éit az a szégyen, hogy nem vettek át tőle több gépet. Kiderült, hogy Hajdú Sándor elvtárs a gépeket még csa^ szét sem szedte, nemhogy kijavította volna. Hajdú Sándor elvtársi- azóta eltávolították’ a gépállomásról. Tóth György elvtárs körasti mechanikus állandóan azon panaszkodik. hogy neki nem kényelmes sokszor még este 8 órakor is területen lennie. Ebbő! a túlzott kényelemke. resésbő! sem valami jó példát meríthetnek a dolgozók. A! hasonló dolgokat sorolhatnánk tovább. Azt azonban könnyen meg lehet mondani, hogy a rossz példa: mutató párttagok közül kit vont felelősségre a pártvezetőség: — senkit sem Ez természetesen a párttit- káron, Dömötör József elvtárson múlott, Az pedig „érthető“ bizonyos mértékben, hogy Dömötör elvtárs miért nem foglalkozik ilyen kérdésekkel: azért, mert akkor saját magán keltené kezdenie. Ez siralmas dol-og, <je sájnos így van. Két heti például Dömötör elvtárs minden szó nélkül elhagyta munkahelyét egy egész délutánra. Később kiderült, hogy a főgépésszel, a szántén párt tag Horváth János elvtárssal együtt elmentek bort ^eresni, és alaposan leitták magukat. A munkafegyelmet ilyen nagymértékben már többször is megsértette Dömötör eivtárs. és szégyenszemre már pénzbüntetésben is részesült. Ha munkáját nézzük, ott sem valamj megnyugtató az ered" mény. Június 7-ig például a csáp- léshez készen kellett volna állni ok a gépeknek. Az asztalosmühely azonban ahol a párttitkár dolgozik néhánv társával, még csak a múlt napokban készítette hozzá a létrákat. A párttitkár pártszerűtlen maga" tartásáról természetesen a dolgozóknak . is megvan a véleményük. A pártonkávüli Fritz János elvtárs, a gépállomás harmadik legjobb trak- toristája ezt mondotta róla: ,,A párt- tijkárról kellene példát venni köz" ben olyan dolgokat tesz, hogy munkaidő alatt mulatni jár. Ilyen példát pedig nem veszünk róla.“ Molnár Sándor elvtárs tagijélöltneík az a véleménye, hogy ez a viselkedés nem egyeztethető össze a párttagság" gal és főleg a párttitkári funkcióval, mert ha ilyen dolgokat tesz a párttitkár, mit várjon az ember a többi dolgozótól. A dunaszentgyörgyj gépállomás párttagjainak egy rész€ nem mutat jó példát a pártonkivülieknsk. Ennek meg is van az .eredménye“. A pártonikívüli dolgozók között gyakran akad olyan, aki különféle forrná" ban megsérti a munkafegyelmet', nem hajtja végre felettesei utasításait, felelőtlenül bániik a reá bízott gépekkel, szerszámokkal, Ebből pedig az következik hogy a gépállomás nem tudja megfelelően segíteni a hozzá beosztott term°1 öcsoportok és egyéni dolgozó parasztok munkáját. Ébredfen fel a gyöuki tanács! A versenymozgalom kiszélesítésének egyik legfontosabb feltétele az is, hogy az eredményeket megfelelőképpen nyilvánosságra is hozzuk. Ennek megértését azonban nem tapasztaltuk Gyünk község tanácsának munkájában. A község központjában gyönyörű versenytábla áll, csak az a baj, hogy teljesen üresen. Nem volna mit kiírni, nincsenek élenjáró dolgozó parasztok, akiknek példamutatását népszerűsíteni lehetne? Nagy tévedés volna ezt hinni. Csak egy kicsit kell érdeklődni, s megtudjuk, hogy mintegy 130 dolgozó paraszt kötött például békevédclmi szerződést a Béke-Világtanács ülése tiszteletére, melyekben nemcsak a növényápolás határidő előtti elvégzésére tettek ígéretet, hanem vállalták, hogy az aratás, cséplés begyűjtés munkáiban is élenjárnak. Hatvan dolgozó paraszt áll párosversenyben egymással, melyek jórészét éppen tanácsüléseken kötötték meg. Farkas Henrik elvtárs például Prindalkó Gézával, Bölcsföldi József elvtárs Szegletes Józseffel áll párosversenyben. De van egy Béke-utca is Gyönkön, amelyben valameny- nyi dolgozó paraszt élenjárva a többiek előtt, végzi munkáját s versonyben áll a Petöfi-utcával. Ha legalább ez a néhány adat volna kiírva arra a szép táblára, már nem is szólnánk semmit. Csak azt tennénk hozzá, hogy ezeket a versenyeket immár január óta legalább értékeljék is. Ébredjen fel Gyönk község tanácsa, s érezze azt, hogy a verseny és a népszerűsítés elhanyagolása, lebecsülése a lelkes munkát végző, becsületes dolgozó parasztok semmibevevése. Erre egyébként rájöhettek volna már, hiszen a dolgozó parasztok maguk is kérték számtalanszor tanácsüléseken, hogy ne csak szervezzék a versenyeket, hanem rendeszeresen értékeljek is. A feladat tehát: teljesítse a községi tanács a dolgozó parasztok kívánságát, mépedig sürgősen. Megkezdődött a hallgatók kiválogatása a hátai pártszervezetben A pártoktatás sikere a propagandistákon áll vagy-bukik. A politikai iskolai hallgatókat természetesen a párttagok legjobb ja inak keli! tanítani. Az 1953—54"es pártoktatási évben még fokozottabban olyan propagan- dislákra van szükség, akik alaposon ismerik pártunk politikáját, gaz" dag. tapasztalatokkal rendelkeznek a gyakorlati munkában, tájékozottak a kül- és belpolitikai kérdésekben. Éppen ezért pártsze-rveaeteinktől még nagyobb felelősséget kíván a propagandisták kiválogatása, mert pártunk jövőre még többet vár a propagandistáktól, mint tavaly. Ennek tudatában fogott hozzá a műnké" hoz a bátai községi pártvezetőség is, Balázs elvtárs függetlenített párttitkár vezetésével. Balázs elvtárs nem régen került Bátára, de hamarosan megismerte az ottani viszonyo" toat. A szekszárdi járási pártbizottság például csak két oktatási formát javasolj Bálára. Balázs elvtárs azonban megismerkedve a feladatokkal e téren is megállapította hogy a Politikád Bizottság határozatát, hogy a tagság 55—60%"át be kell vonni az oktatásba, nem hajtották végre teljes egé®zében Bétán. Ezért harcolt azért, hogy három oktatási formát szervezhessenek, mert így látta biztosítottnak a jövő évben az erre vo" natkozó párthatározatok maradéktalan végrehajtását. Balázs elvtárs személyesen beszélgetett a propagandistákkal felelősségteljes, megtisztelő beosztásukról, sőt a Szovjetunió Komrnu" nista Pártja Története I. évfolyamát saját maga vezeti majd. Gondja van a hozzájuk tartozó Furkópusztai Kendergyár pártszervezetére hogy ott is megtörténje-n a kiválogatás, hogy megfelelő propagandisták oktassák az üzem kommunistáit és pártonkí- vülj dolgozóit. Ennek nyomán a pro" pag-andisták mellett a hallgatók kiválogatása is megtörtént. A faluban is megkezdte működését a 3 tagú bizottság a hallgatók kiválogatására. Személyesen beszélgetnek velük, megvilágítják előttük, hogy milyen megtisztelő kötelezettségük a marxizmus*len,inizmus minél mélyebb elsajátítása s a gyakorlati munkában való felhasználása. Emellett vezetőségi ülésen azt is elhatározták, hogy a pártcsoportbizalmiakat is szé" lesebb körben bevonják ebbe a munkába is, Érzik éppen a választási harc tapasztalataiból, hogy milyen s:gítség a pártcsoport- biaalmiak jó munkája, a pártszervezet muhkájához. Nagy részük van például az olyan pártcsoporbbizia'.miak- nak, mint Ángyó Ferenc elvtárs. aki a pártmunkában és a termelésben is élenjáró, hogy kiváló népnevelők emelkedtek ki e téren jóformán az ismeretlenség homályából. Németh József 12 holdas Tóth Pá; 15 holdas egyéni dolgozó parasztok. Rácz Jánosivá. Huligán János tsz_tagok éppen a választás-; haroban tűntek ki kiváló népnevelő munkájukkal, s emellett a termelésben is példamutatóan élenjárnak, A legnagyobb jutatom eem marad el számukra- mert javasolták őket a taggyűlésen tag" jelöltekké. A párt-vezetőség az új népnevelőket is munkába állította a vezetőségi ülés határozatainak nyomán, hogy agitáoiós munkájukban mozgósítsanak a tanulásra, a politikai oktatás fokozására is, hisz e nélkül maradandó eredményeket a termelés területéin s;m lehet elérni. Amint több népnevelő és pártcso* portbizalmi beszámolt róla, — mert az is rendsKsresan megtörténik, — kint a földeken a pihenőidőkben beszélgetnek a dolgozó parasztokkal. Fehér elvtárs az egyik pártcsoport- bizalmj például elmondotta, hogy ők különösen akikor tudnak bsszé'jgetmi a dolgozókkal, mikor lízesével'húsza- sávál jönnek haza munkából. A bátai községi pártvezetés ég az alapszervezetek vezetőivel együtt dolgozva, a propagandisták helyes kiválogatásával és az oktatásra való mozgósítás széleskörűvé tételével, megtette az első lépést afelé, hogy a jövő pártoktatási évet az előbbinél sikeresebben megindíthassák és befejezhessék. A paksi kultúragitációs brigád a paksi Vörös Sugár tszcs-ben Kultúrmunkásaink az aratás megkezdésével egyre több helyen keresik fel kint a szántóföldeken a jövőévi kenyér biztosításáért küzdő dolgozókat. A paksi kultúragitációs brigád csütörtökön kint a földeken köszöntötte a Vörös Sugár tszcs élenjáró tagjait. A Paksi Konzervgyár tánccsoportja, a földművesszövetkezet énekkara és a paksi zenészek mentek ki és színvonalas kultúrműsor keretében üdvözölték a ló munkát végző aratókat. A dolgozók nagy örömmel fogadták a kultúragitációs brigádot és a morgóbüf- fét, megfogadták, hogy az elkövetkezendő időben még fokozottabban helytállnak s példamutató munkát végeznek. A paksi kultúragitációs brigád a következő hetekben a bi- ritói, gyapai és gerjeni állami gazdaságokat látogatja meg. Ez nem példamutatás! Tolnán minden párttag teljesítette tojás- és baromfibeadási tervet, kivéve Macsck Ferencet, akinek még tavalyi hátraléka is van. Macsek Ferenc mint párttag rossz példát mutat s jogosan vonták felelősségre a taggyűlésen. ***** WtiWtftlH» PÁRTÉPITÉS Útmutatás» nyújt a mindennapi pártmunkában ■Csütörtök reggel. A telkeid nap első halvány sugarai végigsimo- gatják a decsi Alkotmány tszcs űsziárpa tábláját. Kíváncsian bejárnak minden zeg-zugot. Négy órakor találkoznak az első emberrel, Cseh Ferenc párttitkár elvtárssal. Tarisznyáját, telesleges ruháját lerakja és hozzáfog a ke- télkészítéshez. Negyedóra múlva megérkezik a 62 éves Dragos György bácsi, a tszcs egyik legjobb dolgozója. Most már ketten csavargatják a köteleket. Néha végignéznek a láthatáron: jön-nek-e a többiek. Már a magasban jár a nap, Cseh Ferencen és Dragos Györgyön a fáradtság nyomai kezdtek mutatkozni. Homlokukról ténylő izzadságcseppek gördültek lefelé, ingüket js átáztatta az izzadság, amikor elkezdtek szálingózni a többiek 2—3-as csoportokban. A 7 óra közelgett. mire összeverődtek. vagyis akkor mondta valamelyikük: — Ma sem leszünk többen. Ki van a három csoport. Fogyasszuk el reggelinket, kalapáljuk meg kaszáinkat és vágjuk a rendet... Az Alkotmány tszcs központidban is találtak néhány embert a kora reggeli napsugarak: a koKora re^juei csisokat és a brigádvezetöt. Egyik-násik készülődik az ura- tokhoz. Hat óra leié találkozik Pux'.er István kocsis a brigádvezetővel Plézer elvtárssal. — De jó. hogy végre találkozunk, legalább megmondod, hogy hova nv.njek ma a lógattál. Puxler elvtárs megkapja az útbaigazítást és etindul — jóval ö óra után. Jön Báli Erzsi, a tszcs traktorosának lánya. Befejeződtek az iskolai vizsgái és elhatározta, hogy a nyáron a tszcs-ben dolgozik, — Plézer bácsi én hova menjek mu dolgozni? — Hova? Hát hol szeretnél do’- gozni? — Nekem mindegy, — Plézer elvtárs erre megvakarja a fejét, közben gondolkodik és útbaigazítja Báli Erzsikét is: — Szerezz egy sarlót és men) ki az aratókhoz. Buli Erzsiké egy jó óra múlva az egyijf tanyán várakozik, ahol istállót akar építtetni a csoport tagsága, — Mi az Erzsiké, maga. itt arat? — Öli nem — feleli kissé meg- hökkenve. — Odamentem az araa decsi Alkotmány tokhoz de azt mondták, hogy nincs rám szükség, jöjjek inkább az építkezéshez . .. Az Alkotmány tszcs tagnyilvántartása: 46 név. De ha az ember összeszámolja a munkában résztvevőket, mintegy 20-al kisebb lesz a végeredmény, Felvetődik a kérdés: a tszcs intéző bizottsága hogyan vonja felelősségre azokat a tagokat, akik nem járnak dolgozni? Sehogy. Legalábbis a hivatalos papírok erről beszélnek, és maguk a vezető^ is beismerik, hogy egyetlen tagtól sem vontak le munkaegységei azért, mert nem jár dolgozni, vagy igazolatlanul hiányzik. Ki dolgozik a családtagok közül? Báli elvtárs lánya és még egy-két asszony . . És utána vége a névsornak. Hát a többi hozzátartozók mit csinálnak? Felelet- kém ragadjunk ki egy életképet a csütörtök reggeli eseményekből: Nem volt még 5 óra. Egy jó erőben lévő parasztasszony jelent meg a tszcs udvarán, köcsöggel a 1,-ezéb.n. Téntcrgell egy darabig. utánc odament az üzemi konyha fair-- 1 'érével szórakoztatta őket. Fél óra tszc?-ben ... múlva eltűnt, majd ismét visszajött. Megismételte az előbbit: térr tergés, trécselés — masszával semmittevés. Amikor ezt is megunta, leült a íeljárat lépcsőjére, ölébe vette az üres köcsögöt és édesdeden szorongatta unalmában közben oda-oda szólt az arra jár- káióknak valami humoros dolgot és jó „kövéreket“ nevetett rajta. Később kiderül, hogy ez a ráérő asszony Fehér Jánosné, akinek minden reggel van néhány óra ilyen „szabadideje", és ha néha dolgozik valamit, akkor is inkább elmegy a kulákokhoz napszámba, pedig a férje tszet-iag. (Fehér Jánosáénak a férje is hasonló munkás: a múlt napokban például, míg néhányon verejtékezve arattak, Fehér János észrevétlenül eltűnt közülük. Később megtudták hogy a gyümölcsösben az egyik almala alatt hűselt legalább négy órát. Arra járt valaki ég megkérdezte tőle: Elv társ, maga miért nem arat? Fehér János erre megnyugtatóo.n felelte: — Mert engem bíztak meg az alma őrzésével . ..!) Néhánv jellemző esc: Arról beszélnek, hogy a tszcs miért maradt le annyira munkálataiban (például a 26 hol^ ősziárpát már egy hét óta aratják, pedig egy aratógép is segített nekik). De arról is beszélnek, hogy a tszcs intézőbizottsága semmit sem tett a pártszervezet legutóbbi taggyűlésénél- határozataira. A taggyűlés utasította, személy szerint az elnököt. Takaró István elvtársat, mint kommunistát, hogy gondoskodjon a munkálatok megszervezéséről, ne tűrje meg a legkisebb iegYelmezellenségekzt sem, biztosítsa a családtagok bevonását a munkába. De amint a fenti cselek mutatják, nyoma sincs annak. hogy Takaró elvtárs meglő- gadta volna az intézőbizottság nevében a párttaggyülés javaslatait. Megy minden a régiben . rosszul. Ac Alkotmány tszcs tagjai közül sokan nem gondolnak arra, hogy saját maguk munkájától függ évvégi részesedésük nagysága. Többen, mint Fehér János, egyre csak azt hajtogatják, hogy „úgy sem lesz semmink“ ahelyett, hogy családjukkal együtt becsületesen dolgoznának és megteremtenék maguknak n bő részesedés alapjait.
