Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-07 / 132. szám
4 V RPLO XE SS JCN1ÜS 1 A SZOVJET PEDAGÓGUSOK ÉLETÉBŐL Megvalósult álom Megszólalt a csengő, a Moszkvai Egyetem folyosóját vidám zajjal özönlötte el a fiatalság. A tanítás végétért. A diákok siettek a dolguk után, ki a sportterembe, ki a könyvtárba, ki a diákszállásra. Nur Bu- hartdinov másodéves hallgató is haza készült, amikor sürgősen a rektorátusra hivatták. — Valami történt? — kérdezte izgatottan Nur. — Csak jöjjön, majd megtudja — mosolygott a titkár. A rektorátus irodájában az összegyűlt diákok és előadók hangosan beszélgettek. Amint Nur megjelent az ajtóban, odajött hozzá a dékán és a kezét nyújtva így szólt: — Gratulálok. Mint éltanuló és kiváló társadalmi munkás, Sztálin- ösztöndíjat kapott. Ez nagy megtiszteltetés ... Nur Buhartdino/V és felesége, Ma- ria, aki nemrég szerezte meg a mérnöki oklevelet, aznap alaposan megtárgyalták az örömteli eseményt, A fiatal pár öröme nem volt indokolatlan. A havi családi költségvetés egyszerre többszáz rubellel növekedett. — De nem ez a legfontosabb — mondta Maria és büszkén nézett férjére. — Az a lényeg, hogy ilyen magas kitüntetésben részesültél. Ezt meg kell szolgálni, Nur. Minden erő det a tanulásra kell fordítanod. Nur Buhartdinov az iskolában már az első perctől kezdve nem mindennapi képességeket árult el. Rendkívül érdekelték az exakt tudományok, szerette a fizikát, a kémiát és a matematikát. A középiskolában a fiatal technikusok körének legbuzgóbb látogatói közé tartozott. Minden szabadidejét repülőmodellek és különböző gépek barkácsolásával töltötte, többlámpás rádió-vevőket, állított össze. Arról álmodozott, hogy ha befejezi az iskolát, Moszkvába utazik, az ország legjobb egyetemén fog tanulni, fizikus lesz. Dé álma nem mindjárt valósult meg. Amikor Nur befejezte a közép iskolát, elkezdődött a Nagy Honvédő Háború. Nur tiszt lett. A háborúban sokfelé megfordult. És csak néhány év múlva tudott beiratkozni a moszkvai egyetem fizika-tanszakára. Már az első hónapokban szép ered ményeket ért el. Mélyen átgondolt feleleteit gondosan elvégzett laboratóriumi munkáit a professzorok a legjobb osztályzatokkal jutalmazták. A tanszéken társai megszerették a tehetséges, egyenes, nyíltjellemű ifjút. Nur mindenkivel szívélyes, kész ségesen vesz részt a diák-kollektíva minden megnyilvánulásában.. . . Nur Buhartdinov Sztálin-ösztön- díjas éltanuló, a többi száz meg száz fiúval és lánnyal együtt minden reggel bejön az egyetem épületébe, felmegy a széles lépcsőn és mielőtt belép az előadóterembe, egy pillantást vet a tanrendre. Egyik előadás érdekesebb a másiknál — Nur előtt ismét feltárul a tudás könyvének egy újabb oldala. Ismét a szovjet tudomány újabb vívmányaival ismerkedik meg. Alig néhány éven belül az egyetemen szerzett tudását átadhatja a hazának, a népnek. Tanulmányaiban sikeresen halad előre és csak egy gondolat nyugtalanítja — a fizika melyik ágában specializálja magát. Egyformán érdekli az optika és a rádiótechnika, mind két tudományban beláthatatlan lehetőségeket lát a kutatómunkára, mindkét tudomány érdekes és nagy hasznára lehet hazájának. De Nur tudja, hogy a választás csaks tőle függ. Az lehet, ami akar. Nur belép a fizika-laboratóriumba. Már rég elmúlt az az idő, amikor mint elsőéves a bonyolult készülékek és gépek között úgy érezte magét, mintha dzsungelben járna. Most már magabiztos. Nyugodtan és hozzáértéssel dolgozik a laboratóriumi asztalnál, ügyesen kezeli a műszereket. Megjegyezzük, hogy Nurnak és társainak már nem soká kell ebben a laboratóriumban dolgoznia. Rövidesen a Lenin-hegyen emelt új egye térni épületben fognak foglalkozni. Itt a fizika-tanszék óriási épülettömböt kapott, melyet a legújabb műszerekkel berendezett gyönyörű laboratóriumokkal szerelnek fel. Minél jobban közeledik az új épületbe való, költözés napja, annál türelmetlenebbek a diákok. Nur és társai, emeletről-emeletre menve, szemügyre vették a sok előadótermet, a tudomány palotájának öszes helyiségeit. A kirándulás a „közeljövőbe“. — ahogyan azt a diákok egyike tréfásan elnevezte — végétért. A diákok kijöttek az< épületből. Derült, tavaszi nap volt. Az egyetem épülete körül kertészek fiatal hársfákat, juharfákat és topolyafákat ültettek. Már ki lehetett venni a parkosított tér pontos körvonalait. Alant a hegy lábánál a Moszkva- folvó csendesen hömpölygött. a Kreml felé. . . & A SPANYOL NÉP HARCA A FRANCO FASIZMUS ELLEN A képen: Nur Buhartdinov (jobbról a második) a Moszkvai Egyetem fizikatanszakának másodéves hallgatója a laboratóriumban. Mellette áll Bjelov professzor, a fizikai és matematikai tudományok doktora. (Foto N. Makszimov) A képen: Szergej Kiszljakov. az általános fizikatanszék asszisztense. Anna Sibajova diáklánnyal konzultál. A képen: Elsőosztályos iskoláslányok vizsgáznak a távoli szigeten. SzahalinFranco, a spanyol fasiszta diktátor Hitler és Mussolini segítségével került hatalomra. Már a spanyol polgárháború alatt, de még inkább utána, Franco, hogy rémuralmához Hitler segítségét megnyerje, lehetővé tette a német tőkéseknek, hogy rátegyék kezüket a spanyol gazdasági élet kulcspozícióira. A második világháborúban a Szovjet Hadsereg megsemmisítő csa pást mért a hitleri hordákra. Franco mégsem vesztette el rendszerének támogatóit, mert Hitler politikájának azonnal akadtak méltó folytatói. A hitleri kapituláció után Amerika, Anglia és Spanyolország között egyezmény jött létre, hogy a német javakat ki kell sajátítani és új tulajdonosknak átadni. Franco habozás nélkül játszotta át ezeket a javakat az amerikai imperialisták kezébe, cserébe azért a politikai és dollártámogatásért, amellyel most már amerikai segítséggel hosz- szabbíthatta meg uralmát. A Wall Street monopolistáinak kezébe került a spanyol gazdasági élet minden döntő ága. A villamosenergia és vegyipar, a vas- és szén bányászat, a fémipar, a mezőgazdaság, de még a biztosítás is. Azok a spanyol személyek, akik a német javak takargatására voltak hivatva, most ugyanezt a szerepet az amerikaiak mellett töltik be, de helyükön maradtak és zavartalanul tovább dolgoznak a német mérnökök, technikusok, igazgatók is, most már amerikai irányítás alatt. Az embertelen kizsákmányolás következtében az amerikai tulajdonosok és spanyol kiszolgálóik gigantikus profitokon osztozkodnak. Spanyolország valóságos kincsesbánya az amerikai monopolisták számára. Az amerikaiak emellett még potom áron vásárolják a Spanyolországból s kiszállított árukat. Egy példa a sok közül: alig hat pesetát fizetnek az olívaolaj literjéért, amikor a spanyoloknak maguknak több mint háromszorosába kerül. 1951- ben a pesetát olyan módon értékelték le, hogy egy dollárért az amerikaiak 16.40 helyett 39.38 pesetát kapnak. Nem meglepő tehát egy amerikai bizottságnak az a megállapítása, hogy Spanyolországban 30 cent jövedelmez annyit, amennyit más országokban csak egy dollár után kapnának. Nem csupán az óriási jövedelmek teszik vonzóvá Spanyolországot az amerikaiak számára. A jenkik számára Spanyolország stratégiai bázist is jelent. Tervezett agresszív háborújuk kiindulópontjaként kezelik Spanyolországot, ahonnan akár még a nyugateurópai országokat is sakkban tarthatják, ha azok nem engedelmeskednének amerikai gazdáik parancsának. Az Economist c. angol burzsoá lap megírta. hogy az amerikai katonai erők Spanyol- országban nemcsak tengeri támaszpontokkal. mint Cartagéna, Cadix, Coruna és stratégiai repülőterekkel, mint Burgos, Madrid, Sevilla, hanem hatalmas hadianyagraktárak kai is rendelkeznek. „Most készülnek végleg tető alá hozni azt az amerikai—spanyol meg állapodást, amelynek értelmében Franco dollárok ellenében további tengeri és légitámaszpontokat ad át az amerikaiaknak és amelynek értelmében az amerikaiak 25 spanyol hadosztályt szerelnek fel és modernizálnak. Spanyolország a következő 12 hónapban 225 millió dollárt kap támaszpontok építésére és kikötők modernizálására'' — írja május 22-i számában a Paris Presse. Az amerikai „segítségért" Franco eladta Spanyolországot. Ez az egyik alapvető oka annak, amint a reakciós svájci Der Bund is megírja, hogy a spanyol külkereskedelem a legnagyobb nehézségekkel küszködik. A gazdasági élet tényezői az akadozó kereskedelmi forgalom miatt panaszkodnak, a bér- és árprobléma fenyegető arányokat ölt és a belföldi fogyasztás állandóan csökken. A reálbér, amely már 1935-ben is európaszerte Spanyolországban egyike volt a legalacsonyabbaknak, azóta már a felére csökkent. A mun kanétküliség ijesztő arányokat ölt. Badajoz vidékén például a lakosság fele munkanélküli. Badajoz nem kivétel. Így van ez a többi tartományban is. Idézzük egy angol utazó, Gerald Brennen szavait, aki máskülönben híve Franconak és diktatórikus rendszerének: ..A nagybirtokosokat és az újgazdagokat kivéve ma Spanyolországban senki sem tud megélni. Még a középosztálybeli családok is csak egyszer étkeznek naponta. A fizetések olyan alacsonyak. hogy abból megélni alig lehet. Ha valaki elveszti a munkáját, az egyet jelent az éhhalállal A városi lakosok kimerültek, rongyosak." Brennan bevallja, hogy vidéken még rosszabb a helyzet. A munka- nélküliség itt állandó jellegű. Minden tíz foglalkoztatottra száz munkanélküli jut. A vidéken a munkanélküliek kizárólag füvekkel és gyö kerekkel táplálkoznak. A makk már értékes tápláléknak számit. Az emberek mindent elkövetnek, hogy éhen ne haljanak. Hamis születéseket jelentenek be, eltitkolják a haláleseteket, csakhogy élelmiszer- jegyekhez juthassanak, amire különben csak igen rendszertelenül és igen keveset kapnak. Még Giron. a munkaügyi miniszter is beismerte egy beszédében, hogy a spanyol nép ..eddig soha nem tapasztalt nélkülözéseket visel el." Nem csoda tehát, ha a spanyol nép elégedetlensége napról-napra növekszik a Franco-rendszer és az őt támogató amerikaiak ellen. Pedig Franco véres diktatúrájában nehéz a harc. Börtön, kínzás, halál vár az ellenállókra. Az ellenállás élén, a szigorúan illegalitásban élő Spanyol Kommunis ta Párt vezetésével, a hősi spanyol munkásosztály harcol. A harc szám tálán formát ölt és egységbe kovácsolja a munkásokat. Egyik harci jelszavuk például „A lehető legkevesebbet és legrosszabbul dolgozni az amerikai vállalatoknál." A termelékenység fokozásának amerikai terveit a munkások egységes ellenállása meghiúsítja és az igazgatóságok visszakozni kényszerülnek. A falakon ilyen jelszavak jelennek meg: „Ki a jenkikkel Spanyol- országból!1' „Vesszen Franco!" ,.A spanyolok sohasem fognak fegyvert a Szovjetunió ellen!" Az egész ország területén növekszik a partizánmozgalom. Még a Francoért rajongó mr. Brennan is bevallja, hogy a partizánok jól szervezettek és kitűnően informáltak, mert jól kiépített kapcsolataik vannak a városi és falusi ellenállókkal. Beszél a partizánok vakmerő rajtaütéseiről és megállapítja, hogy » csendőrök mutatkozni sem mernek azokon a vidékeken, ahol partizánok tevékenykednek. Még a hadseregben is komoly nehézségekbe ütközik a francoista politika. Irving Brown, a hírhedt amerikai munkésáruló egy Spanyol- országról írt jelentésében a következő beismeréseket teszi: „Még a falangista szervezetekben is nő az ellenállók befolyása ... A spanyol hadsereg nem egységes és még magasrangú tisztek is együttműköd nek az ellenállókkal... A fasiszta Franco-kormány fennmaradását jelenleg már csak Amerika támogatása teszi lehetővé" és végül „Háború esetén a spanyol nép nem támogatná Francot és minden rendelkezésére álló fegyverrel Franco ellen küzdene." Dolores Ibarruri, a spanyol dolgozók szeretett passionáriája, ezt mondotta: „Uj, rendkívül fontos tényezője a demokráciáért vívott harc további alakulásának a burzsoázia részvétele... A Franco-ellenes köz hangulat általános jellegét bizonyí1- ja ez. És bár ezeknek az erőknek á céljai és törekvései eltérnek a munkások és a többi demokratikus erők céljaitól, és törekvéseitől, mégis van egy olyan pont, amelyben mindnyájan egyetértenek és ez az. hogy véget kell vetni a Franco- rendszernek." Fernando Claudin, a Spanyol Kom munista Párt egyik vezetője, egyszerű szavakkal világítja meg, hogy miért alapjában hibás a Wall Street mágnásainak Számítása. „A barcelonai események megmutatták, hogy a háborús uszítók Spanyolországgal kapcsolatos számításaikban mindenre gondoltak: földrajzi helyzetére, kikötőire és repülő tereire, stratégiai nyersanyagaira és hadosztályai számára, Franco főkolomposainak kommunistaellcnes- ségére, csak egy „apróságról" feledkeztek meg: a spanyol nép akaratáról." M. Mozzsuhina, az OSZSZSZK érdemes tanítónője tanítványaival.
