Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-07 / 132. szám

L&SS .TÜNTÜS 7 N fi P L O Megkezdte munkáját a nők világkongresszusa Andrea Andreen asszony beszámolója Kopenhóga (TASZSZ) A nők vi­lágkongresszusa június 5-i délutáni ülésén elhangzott Andrea Andreen asszony (Svédország) beszámolója az 1. napirendi pontról. Ez a napi­rendi pont a nők jogaival foglalko­zik. „Mi, nők — mondotta Andrea Andreen asszony, — számbelileg az emberiség felét jelentjük és tapasz­talatból tudjuk, hogy méltók va­gyunk az egyenjogúságra.“ A nők egyenjogúságának követe­lése különösen fokozódott a második világháború után. A yilágközvéle- mény ebben segítséget nyújtott a nőknek. Ennek hatására az Egyesült Nem­zetek Szervezete kimondta az egyen­jogúság elvét és javasolta a kormá­nyoknak, hogy adják meg a nők­nek a szükséges jogokat. Ezt az elvet azonban nem kielé­gítően valósítják meg. Sok kor­mány semmibe veszi e jogokat, más kormányok pedig csupán formálisan nyújtanak bizonyos jogokat, nem biztosítják azonban azok megvalósí­tását. így sokmillió asszony teljesen jbgf osztott. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét ' azokban az országokban sem alkalmazzák, ahol elismerték. Kivétel csak a Szovjetunió, Kína és a népi demokratikus országok. Az Egyesült Államokban a nők a szak­mák többségében harminc-negyven százalékkal kevesebb bért kannak, mint a férfiak. A néger nők átlagos keresete csupán kétötöde a fehér nőkének. Nagybritanniában, Svédországban, Franciaországban és Japánban a nők bére jelentősen kevesebb a fér­fiakénál. Még súlyosabb a nők helyzete a gyarmati országokban és a gyámság alatt álló területeken. Az országok többségén semmibe veszik a nőknek a munkához való jogát. Sok országban nincs szakmai ok­tatás és ez korlátozza a nőknek azt a jogát, hogy szakmát szerezzenek és szakmunkát végezhessenek. Valamennyi tőkés országban a nőknek a munkához való jogát kor­látozza az is, hogy nem biztosítják törvényes rendelkezések az anya- I és gyermekvédelmet. A nők nem kapnak terhességi szabadságot, egy­általán nincs elég napköziotthon és bölcsőde. Indiában, Iránban, Törökország­ban, Algírban, Tuniszban, Marok­kóban a nők írástudatlansága nyolc­van—kilencven százalékos. Az írás- tudatlan nők száma Olaszországban is jelentős. A nők tizenöt ország­ban sem nem választhatnak, sem nem választhatók az államhatalmi szervekbe. Mostanában — folytatta Andrea Andreen asszony — a nők számára mind korlátozattabbá válnak a le­hetőségek, hogy részt vehessenek a politikai, gazdasági és általában vé­ve a közéletben. A fegyverkezési hajszát folytató kormányok el akar ják nyomni népeik növekvő ellen­állását. Megtorló intézkedéseket tesz nek a jogaikat védő asszonyok el­len. Korlátozzák és eltiltják a gyű­léseket, tüntetéseket, megsértik a szólásszabadságot, feloszlatják a női szervezeteket letartóztatják és bör­tönbe vetik a nőmozgalom vezetőit és harcosait. Az anyák és háziasszonyok nap- ról-napra nehezebben látják el csa­ládjukat a férj nyomorúságos ke­resetéből, vagy a munkanélküli se­gélyből. Andrea Andreen asszony szem­beállította a kapitalista országok helyzetével a békés alkotómunkát végző Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok helyzetét. A szovjet nők nagymértékben ki­használják a szovjet alkotmány ad­ta jogokat és kiemelkedő szerepet játszanak az ország életének min­den területén. A Kínai Népköztársaságban és az európai népi demokratikus or­szágokban a nők teljes egyenjogú­ságot élveznek a politika, a gazda­sági élet, az állampolgári jogok és a kultúra területén. A nők tevé­keny részt vesznek az államigaz­gatásban. Andrea Andreen asszony részle­tesen foglalkozott Anglia, Francia- ország, Olaszország, Nyugat-Német- ország, az Egyesült Államok, Bra­zília, India, Japán, Irán és Libanon asszonyainak politikai, társadalmi, gazdasági és egyéb jogaiért, a nem­zeti függetlenségért, a lakosság gazdasági helyzetének megjavításá­ért, a családi tűzhely és a gyer­mekek jövője védelmében vívott harcával, majd beszámolt a Nem­zetközi Demokratikus Nőszövetség­nek a nők jogai védelmében vég­zett munkájáról. Kongresszusunk feladata — mon­dotta, — hogy széleskörű vélemény- csere alapján találja meg annak a kérdésnek általános megoldását, mit kell tenni azért, hogy a nők egyenjogúsága a világ minden or­szágában megvalósuljon. Minden békeszerető és haladásra törekvő nővel és férfival együtt fokoznunk kell harcunkat a demo­krácia-ellenes merényletek ellen, az ellen, hogy betiltják a jobb élet jogát védelmező női és egyéb szer­vezeteket, fokozni kell a harcot az elnyomás minden formája ellen, a nőmozgalom aktív harcosainak le­tartóztatása ellen. Bidault tanácskozásai Páris (MTI): Georges Bidault, akit Auriol elnök Mendes-France kudarca után kért fel kormányala­kításra, még nem válaszolt a köz- társasági elnöknek. Bidault tanács­kozott az MRP képviselői csoport­jával, amely bizalmát nyilvánította iránta s azt a reményt fejezte ki, hogy Bidault „biztosítani fogja a külpolitika folytonosságát." Bidault ezután René Mayerrel, Paul Rey- naudval, Mendes-France-szal, vala­mint Guy Mollet-val tanácskozott. I I Párisi politikai körök úgy tudják hogy Bidault felvette a kapcsolatot I a gaulleisták vezetőivel is. A hírek szerint Bidault elsősorban a gaul- leistákra kíván támaszkodni és be akarja venni képviselőiket a kor­mányba. Úgy tudják továbbá, hogy Bidault Pinay-vel is tárgyalt, aki szintén támogatásáról biztosította. Auriol elnök szerint Mendes-Fran­ce kudarca után Pinay-t akarta fel­kérni a kormányalakítás megkísér­lésére, Pinay azonban nem volt hajlandó erre, mivel véleménye szerint programmja alapján nem tudta volna megszerezni a szüksé­ges szavazattöbbséget. jV ESI VETKŐZI SZEML E A francia kormányválság „ Második hete nincs kormánya Franciaországnak. A nemrég lomon dott Maycr-kormány bukását vol­taképpen ugyanazok az okok idéz­ték elő, amelyek esztendők óta állandóvá teszik Franciaország kor­mányzati válságát. Mayer minisz­terelnök. hogy kiutat találjon ab­ból a gazdasági zsákutcából, amely be Franciaország az Atlanti Szövet­séghez való csatlakozás és az ezzel járó túlméretezett hadiköltségvetés juttatta, olyan gazdasági rendsza­bályokhoz akart nyúlni, amelyek a dolgozó tömegek újabb megterhe­lését. a nép nyomorának fokozó­dását jelentették volna. A francia parlament burzsoá többsége nem merte megszavazni ezeket a rend­szabályokat, mert kénytelen volt számolni azzal, hogy az ilyen rend­szabályok tovább növelnék a fran­cia kormány politikája miatt már amúgyis hatalmas felháborodást. A Maycr-kormánynak tehát mennie kellett. A francia kormányválság azon­ban azóta sem oldódott meg. A ki­jelölt miniszterelnökök közül egyik sem tudott kormányt alakítani. — Mendes-Franec, az eg.vik kijelölt miniszterelnök, akinek sikerült egé­szen odáig eljutnia, hogy a parla­ment előtt elmondhatta programm- beszédet, nem kapta meg a szük­séges felhatalmazást. Mendcs-Fran- cg külpolitikai programmjában vol­tak bizonyos momentumok. ame­lyek arra mutattak, hogy Mendes- France igyekszik kifejezési adni a francia burzsoázia egyes csoportjai részéről az Egyesült Államoktól va­ló növekvő függőség miatt meg­nyilvánuló elégedetlenségnek. Meg­említette azt is. hogy Franciaor­szág katonai kiadásai túlméretezet­tek és beszélt arról, hogy az indo­kínai háborúban való lekötöttség hátrányos helyzetet idéz elő Fran­ciaország számára Nyugat-Német- országgal szemben. Belpolitikai pro­grammjában azonban Mcndes- Fran ce sem különbözött elődeitől, (i is további adóemeléseket, gazdasági megpróbáltatásokat helyezett kilá­tásba. így Mendes-France nem kapott löbbséget. Nem kapta meg a fran­cia parlament burZsoá képviselőinek többségi szavazatát, mert politikai programmjában bátortalanul cél­zást lett az Amerikától való függő­ségre cs ez nem feleit meg a par­lamentben többségben lévő, tüzön- vizen át amerikabarát képviselők­nek. Nem szavazta meg azonban Mendes-France programmját a Fran Cia Kommunista Párt sem. Nem szavazta meg azért, mert belpoliti­kai programmja — az újabb ter­hek, az adók további emelése vol­taképpen dl eddigi külpolitika to­vábbfolytatásának biztosításához te­remtené meg az előfeltételeket, de nem szavazta meg azért sem, mert Mendes-France külpolitikai pro­grammjában is csak néhány ködös, homályos célzást tett az Ameriká­val való viszony rendezésére. A francia politika válsága így mindjobban elmélyül. Nem arról van szó — mint azt a francia bur­zsoázia amerikabarát körei és ame­rikai barátaik állítják, — hogy a francia alkotmányban ..hiba" van és ez lehetetlenné teszi a zavarta­lan kormányzást, hanem arról, hogy a francia nép milliós tömegei elíté­lik Franciaország jelenlegi kiil- és belpolitikáját cs mind nagyobb tö­megekben támogatják a Francia Kommunista Pártot, azt a pártot, amely Franciaország politikáiénak teUes megváltoztatását. a háború politikájáról a béke politikájára va- tó áttérést követeli. Az olasz választások elé Ma választ Olaszország népe. A jelenlegi választás néhány hónappal ezelőtt elfogadott, új, súlyos vissza­élésekre alkalmat adó választási tör­vény alapján folyik le. Erre a tör­vényre azért volt szüksége az ural­mon lévő De Gasperi-ícle pártnak, mert az utóbbi években mind több jel bizonyította, hogy valóban de­mokratikus választások esetén a párt elvesztené parlamenti többsé­gét. Ezt mutatta az 1951 május 27- én és június 10-cn megtartott ön- kormányzati választás is, ahol a ke­reszténydemokraták — az 1948-as választásokhoz képest — szavazóik több. mint harminc százalékát el­veszítették. De Gasperiék tehát a parlamenti házszabályok teljes fel­rúgása után létrehozták az új tör­vényt, amely — úgy gondolták, — lehetővé fogja tenni számukra par­lamenti többségük megtartását és eddigi politikájuk folytatását. De Gasperiék azonban mind job­ban érzik, hogy inog lábuk alatt a talaj cs ezért még a választójogi törvényben sem bíznak. A többség elvesztésétől való félelmükben min­den eszközt igénybe vettek, hogy biztosítsák választási győzelmüket. A burzsoá „választási technika“ minden ismert fogása szerepet ját­szott a választási kampányban. Le­váltották a városok és községek haladó érzelmű polgármestereit, ki­zárták a választási bizottságokból a haladó pártok képviselőit. A Kom­munista Párt, a Szocialista Párt és a többi c'lenzéki párt szónokait sok helyen letartóztatták. Működésbe lépett a klerikális reakció is. Egy­mást érték a püspöki körlevelek, amelyek arra „figyelmeztették“ a választókat, hogy kötelesek a Ke­reszténydemokrata Pártra szavazni. Egyházi nyomdákban szavazócédu­lákat nyomtattak, majd kitöltve ki­osztották azokat több falu választói között, hogy ilymódon szavazzanak. Mindezt azért, hogy uralmon marad hasson az a kormány, amely elad­ta Olaszországot. De Gasperi párt­jának nincs olyan programmja, amelyet nyíltan a nép elé tárhat. Éppen ezért a választási kampány­ban De Gasperi pártjának képvise­lői részéről csak a jól ismert hang­zatos ígéretek és a kommunistákat gyalázó rágalmak hangzottak cl. de semmi olyasmi, amire a nép helyes­lő igent mondhatott volna. Az olasz nép azoknak a pártok­nak a programmjára mond igent, amelyek azt követelik, hogy Olasz­ország lépjen ki az Atlanti Szövet­ségből, ne engedjen amerikai tá­maszpontokat építeni saját terüle­tén, csökkentse a katonai kiadáso­kat és folytasson olyan politikát, amely a hihetetlen nyomorban élő olasz nép életének jobbrafordulátá- hoz vezet. Ilyen párt az Olasz Kom­munista Párt és azok a pártok, ame­lyek mindezeket a követeléseket fel­vették programmjukba. Az olasz nép nagy tömege, támo­gatták ezeket a pártokat. Maga az a tény. hogy De Gasperiéknek az úi csaló választási törvényhez és a választási terror eszközeihez kellett folyamodnlok, azt mutatja, hogv Olaszország burzsoá kormányának van mitől félnie a választásokon. A Béke-Világtauács vezérkarából PIETRO MENNI Pietro Nenni 1891 február 9-én Faenzában született; parasztcsalád­ból származik, ötéves korában el­vesztette atyját. Anyja kilátástalan nyomorban élt gyermekeivel. Nagy nehézségek árán sikerült elhelyez­nie a kis Pietrot egy árvaházban. Nenni már fiatal korában foglal­kozott zsúrnalisztikával és politikai tevékenységgel. Még az árvaházban volt, amikor már írni kezdett egy republikánus újságba. Pietro Nenni már életének e sza­kaszában is bátran harcolt a béké­ért, az imperialista háború ellen. Amikor 1911-ben az olasz imperia­lizmus gyarmati rablóháborút indí­tott Líbiában, Nenni határozottan kiállt a háború ellen. A tiltakozó tüntetések idején súlyosan megse­besült, majd több évet töltött bör­tönben. Az első világháború kitörése után egy évvel az olasz imperializmus is belépett az imperialista ragadozók marakodásába. „Éppen a háború J vezetett el engem a forradalmi szo­cializmushoz, a marxizmushoz — mondotta később Nenni. — Sok mindent megtanultam a lövészárok­ban jobban megértettem a társadal mi problémákat. És éppen ott érez­tem meg kellőképpen az emberek közt fennálló társadalmi egyenlőt­lenségek szégyenteljes voltát." Nenni őrmester azt írta a front­ról Forli város republikánus heti­lapjának, hogy új, haladó demokrá­ciát kell teremteni Olaszországban. Kevéssel a világháború befejezé­se után Nenni belépett az Olasz Szocialista Pártba, amelynek ma élén áll. Pietro Nenni életének nagyrészét áldozta a fasizmus elleni harcra. 1926-ban Mussolini feketeingeseinek üldözése elől kénytelen volt hosz- szú időre — tizenhét évre — emi­grációba menni Franciaországba. Nenni az emigrációban is a reá jel­lemző lángoló lelkesedéssel harcolt a fasiszta barbárság ellen. Tevékenyen résztvett a fasizmus ellen vívott harcban az 1936—1939. évi spanyol polgárháború idején. Az olasz Garibaldi-légió politikai biz­tosa volt a spanyol köztársaságiak oldalán. Több ízben megsebesült. Miután a fasiszták amerikai, an­gol, francia pártfogói csúfosan el­árulták a spanyol köztársaságot és a spanyol polgárháború végétért, Nenni visszatért Franciaországba. Itt a német megszállás idején. 1913 februárjában a hitleristák elfogták és átadták az olasz fasiszta rend­őrségnek. A fasizmus ellen vívott harc önfeláldozó bajnokát fegyház- ba vetették Ponza szigetén. 1943 augusztus 5-én, Mussolini véres rendszerének bukása után Nenni kiszabadult és hatalmas ener­giával nekilátott a fasizmus igája alól felszabadult hazájának felépí­téséhez. Megválasztották az Olasz Szocialista Párt főtitkárává és a párt központi orgánumának, az „Avanti"-nak igazgatójává. Hama­rosan bekerült az olasz kormányba. Mint helyettes miniszterelnök, —• majd mint tárcanélküli miniszter, igen fontos szerepet játszott an­nak az alkotmány ózó nemzetgyű­lésnek összehívásában, amely fel­számolta az olasz monarchiát és ki­kiáltotta a köztársaságot Nenni nagy és elismert tekintéiv a külpolitika terén. A köztársaság kikiáltása után külügyminiszter lett. „A munkásmozgalom a külpolitika legjobb iskolája — mondja Nenni. —* Aki kapcsolatban áll a munkás- mozgalommal és felfegyverkezett a marxizmussal, az látja a kérdések lényegét, nem marad azok felszí­nén." Pietro Nenni külpolitikájának alapelvévé tette a megegyezést és baráti kapcsolatokat Nyugattal és Kelettel egyaránt. Határozottan sik- raszállt az agresszív nyugati tömb alakításának minden változata és a Nyugat-Európát a Wall Street gyarmatává tevő kiuzsorázó Mar- shall-terV ellen. Tevékenységével kihívta maga ellen a háborús gyúj­togatok vad gyűlöletét. 1947 január jában kilépett a kormányból. Az olasz haladó erők, élükön a Kommunista Párttal, döntő harcba fogtak az ország leigázása, a fegy­verkezési hajsza és a háborús elő­készületek politikája ellen. — A Nenni vezetése alatt álló párt az egyetlen szocialista párt Nyugat- Eui'ópában, amely megteremtette a cselekvési egységet a kommunis­tákkal és ennek eredményeképpen nagy politikai sikereket ért el. Nenni az olasz nemzeti békebi- zottság elnöke. Ma már sokan is­merik a Béke Világtanács berlini •ülésszakán elmondott szavait; „A népek legfőbb reménysége jelenleg az, hogy a nemzetközi politikáért felelős emberek nyilatkozzanak és megbeszéljék a dolgokat. Az egy­szerű ember, aki olykor a legnői­esebb a világon, azt mondja: „Ha beszélnek egymással és vitatkoznak, akkor addig is, amíg beszélnek es vitatkoznak, hallgatni fognak az ágyuk és pihennek a fegyverek." Nennit egyhangúlag megválasz­tották a Béke Világtanács vezető­ségében első alelnöknek. Naprói-napra erősödik ; a béke­mozgalom Olaszországban. Naprói- napra nő és erősödik a béke ha­talmas tábora világszerte, A béke­mozgalom nagy győzelmeihez hoz­zájárul Pietro Nenni is. Könyvliónap a Román Népköztársaság magyar autonóm területén Bukarest (Agerpres) Könyvhóna­pot rendeztek a Román Népköztár­saság magyar autonóm területén. A könyvhónap alatt a huszonegy ál­lami könyvüzleten kívül könyvsát­rak százaiban állítottak ki és adtak el nagy példányszámban könyveket. Az üzemekben és a vállalatoknál is könyvvásárokat rendeztek. A magyar autonóm terület .lakos­sága kulturális színvonalának gyors emelkedését bizonyítja az a tény, hogy az idén a terület dolgozói két­száznegyven százalékkal több köny­vet vásároltak, mint <* múlt é* hasonló időszakában,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom