Tolnai Napló, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-26 / 98. szám

2 NAPLÓ 1953 ÁPRILIS 2« A paksi járás pártszervezetei, népnevelői nem építik eléggé a Népfront felhívására agitációjukat Április 12-én a Népfront felhívást intézett a magyar dolgozó néphez. Ez & felhívás tükrözi a párt vezette Nép­front eddigi tetteit és világosam meg­mutatja a programját, a dói gőzök boldogsággal teli jövőjét. Tehát viliá. például volt ugyan szó a felhívásról agy népnevelő értekezleten. eőt amint a párttitkár Kovács János elv- társ mondja, a község gazdasági és kulturális eredményeiről .ennek alap­ján beszélnek a népnevelők. De ez csak csepp a tengerbe. Arról már nem tud semmi bővebbet Kovács elvtárs, hogy a népnevelők a gyakorlatban is fel­használ ják-e a Népfront felhívását, vagy csuk ígéretet tettek erre. Vagyis nem ellenőrizte a népnevelők mun­káját. Amint Később kiderült, a nép- nevóiők nem sokat tettek a felhí .-ás felkészítették a népnevelőket az agi- tációra, ismerik a felhívást és fel is használják. Kot propagandaszeminá- riumon pedig ,,Az ötéves terv" című anyagot ezzel összekapcsolva beszél" téik meg. Javítani valók azonban itt is bőven akadnak. A kendergyár párttitikára Bálint Károly elvtárs annyira lemaradt az eseményektől, mintha ezért versenyzett volna. Elő­ször azt mondta hogy „a felhívás goi. hogy » választási agttációnak erre kell felépülnie. A paksi járás tapasztalatai azt mutatják, hogy ott a pártszervezetük nem építenek eléggé erre a felllhívás- ra, nem használják fel ikellően mun­kájukban. megismertetése érdekében, sőt még elemi tennivalót is elmulasztották: „Az újságárus megbetegedett és a dől gozó parasztok nem kaptáik meg azo­kat az újságokat, amelyék közük a felhívást'' — mondotta Kovács János elvtárs. A falusi alapszervezetben pedig még azt a vezetőségi gyűlést is el- hailaszitoíiták., amelyen a felhívással foglalkoztak volna-. A gazdasági fe­lelős szavai szerint azért kellett el­halasztani, meit a földművoeanövet- kezot egy énekeztatet tartott. felhasználása nálunk úgy megy, mint a karikacsapás.'1 Később kiderüri, hogy a pánttitkár edvtáns nem is is­meri és így végül bevallotta: „Őszin­tén szólva még nem olvastam.“ Mu­lasztását súlyosbítja, hogv az üzem dolgozói az újságokon, rádión keresz­tül ismerik a fa’hívást és a szöveg hatalmas plakáton ott függ, az iroda- ajtó előtt. így csak egy ember van az üzemben, aki nem ismeri a fel­hívást -és szégyenszemre az ». nárt- titkár. A paksi járásiján, ha itit.ott vannak is példák a felhívás alkalmazására, egészében véve a pártszervezetek nem dolgozták fel kéSlöen lagitációs munkájúkhoz. A járási pártbizottság is súllyos hibát követett ed. „Későn értesítettük a pártszervezeteket teen­dőikről — mondotta Varga elvtárs a járási pártbizottság titkára. — és azt sem ellenőriztük, hogy felhasz­nálják-e a munkájukbanHogy mennyire nem foglalkozott elég nagy gonddal a fölhívással a pártbizottság, mutatja, hogy sem Varga élviárs, sem az ágit prop. titkár Szaliai elv. társ nem ismerte: pontosain: ho! mit tesznek a népnevelők a felhívás is­mertetése, feldolgozása érdekében. A felhívás után néhány nap múlva a járási pártbizottság atotívaértekez- letet hívott össze. Ezeknek az aktí­váknak az értekezlet után azonnal ki keltett menniük a községibe. Közülük többen azonban nem hajtották végre becsületesen a megbízatásokat. Stern Imre elv-társ például lei sem ment a községbe. Kosztovszki Béla elvtárs sem készítette elő a kajdaosi párt- titkárt a népnevelő értekezletre. A Dun ászén tgyörgy ön járt járási kikul, düt-t elvtáraak sem végeztek megfe­lelő munkát: nem segítették kielégí­tően, hogy a Népfront felhívása a népnevelő munka alapjává váljon. Dun ászén tgyörgyön Dunaföldváron Népnevelőink munkájához 1941-ben több földbirtokos s mun­kaadó panasszal fordult a Földmű­velésügyi Minisztériumhoz: „Néme­lyik gazda a megállapított munka, bérnél többet tizet a munkásoknak, hogy magához csalogassa őket“. (Eb­ben az időben a munkások joroszé a hadseregben szolgált -és ezért bel yen- kínt muttkáshiámy volt.) A „maga­sabb“ bér nem jelentett ugyan lénye­ges küíönbözetet, mert az sem volt elég a létminimum biztosításához, de a tőkések a bének emelésének még a csiráit sem tűrték. A Földművelésügyi Minisztérium jogosnak találta a tőkések panaszát, hogy a földbirtokosok jövedelmét csökkenti, ha a munkások több bért kapnak. Ezen nincs különösebb cső. dálikoznivailó, mert a minisztériumot sőt tovább menve az egész államot a földbirtokosok, tőkések képviselői irányították. így született miig a Földművelésügyi Minisztérium >-en- delete: „Utasítom a hatóság okát és a ma­gyar királyi munkaügyi felügyelőt, hogy a minimális munkabérek betar­tását ellenőrizze és feltétlenül hasson oda, hogy a Mhágási esetek példás szigorral meg/oroJtassanak. Felhívom a figyelmet, hogy aki a rendes mun­kabérért nem hajlandó dolgozni, h-on. védelmi munkakötelezettségként is kirendelhető szükség esetén.“ A munkások tehát kötetesek vol­tak a ,,rendes“ munkabérért dolgoz­ni, ami naponta 1—2 pengő volt a mezőgazdaságban. Azaz kötelesek voltaik a filléres éhbérért dolgozni, márt egyébként katonailag is kiren­delhették őket munkára. 1904. Dr. Tordai Béla paksi ügy­véd utasította cselédjét, Halász An. mát, hogy szállítsa haza az állllomás- róil a bárom láda almát. Halász Anna haza is cipelt egy ládával, de az olyan nehéz volt, hogy majd beleszia- fcadt. A másik két láda hazaszállí­tását már megtagadta: „Hiába, rum biro-m, ha megszakadok akkor sem“ — mondotta gazdájának. Dr. Torjai ügyvéd úr erre azzal válaszolt, nogy elbocsátotta cselédjét és nem fizette ki munkabérét. Iláláaz Anna bánatában, fűhöz-fá­hoz szaladgált segítségért. Érezte, hogy neki van igaza és nem az ügy­védnek, ezért panaszt emelt a Buda­pesti Közigazgatási Bíróságnál, A bíróság azonban így határozott: ,,Dr. Tordai ügyvéd úr jogosan járt el, amikor elbocsátotta cselédjét és meg­tagadta tőle járandósága kifizetését, meri nevezett Halász Anna megta­gadta gazdájának az engedelmesé* get ‘le A múlt nemesük a dolgozók emlé­keiben maradt tenm, hanem az okira­tok is letagadhatatiliainul megörökítet­ték az utókor számára. Az egyik ilyen hivatalos papír beszámol arról, hogy 1944-ben a faddi Bartal Aurél földbirtokos elbocsátottá egyik cse­lédjét, Pajtás Józsefet, mert hosszabb idő óta fekvő beteg volt. Pajtás Jó­zsef az adott .batáridőre nem tudott kiköltözni a lakásból és ezért Bartal csendőrséggel takoltatta ki a védte­len családot. 33: E cím mögött nem valami kosár­labda, vagy vizipófló mérkőzés ered­ménye rejlik, hanem egy kis tolna- megyei falunak, Zárodnak egy szo­ciográfiai adata. A 33 azt jelenti, hogy ma Zárodon 33 dolgozónak van rádiója, nvig a múltban mindössze csak kettőnek volt. Persze nem a dolgozóknál, hanem a köz­ség urainál volt található a két rá­dió. Milyen nagy utat is kellett meg­tenni, milyen változásnak is kellett bekövetkeznie, hogy ez az arány így megváltozzon. Mi mindent is tükröz vissza ez a két szám. Az első jólétet, fetemelkedést, kultúrát, a második kisemmizést, elesettedet, nyomon. És ha hozzávesszük még azt is, hogy a 33 rádión kívül mit kapott még zá­rit Horthy-korszakban munkanélküli volt, ma a mözsi gépállomás egyik legjobb dolgozója Vig Antal 1935. telén több mint száz mőzsi család beadvánnyal fordult Tolna megye alispánjához, s kérte, hogy a közeli útépítésnél a kötözést ne gép­pel végezzék, mert ők is elvégzik annyiért, mint a gép, hisz sehol sem tudnak munkához jutni. A mőzsiek hetekig váriak a válaszra ami azonban egyre késett.Tolna megye alispánja nem foglalkozott a niurtkanéJkiiLiok ügyével. Azóta több mint 15 esztendő telt el, « amikor az idén megjelent a Népfront választási felhívása, Vig Antalnak, aki annak idején szintén a kérvény aláírói között szerepelt, elsősorban az a mondat ütötte meg a fülét. ^Vállaltuk, hogy megszüntetjük a munkanélküliséget. Magyarorszá­gon a munkanélküliség örökre a múlté." Víg Antal ma a mőzsi Úttörő tsz tagja, s a gépállomáson, mint trak­toros dolgozik. A hajdani munkanélküli a legjobb dolgozók egyike: eddig 280 normá!holdat munkált meg, s egyedül márciusban 228 munkaegységet szerzett, amiért a gépállomás munkaegységenként 8 forintot fizet ki neki, a termelőszövetkezettől pedig az évvégi elszámoláskor a rendes részese­dést l^P ja­vig Antal saját életén tapasztalja, hogy mit kapott a 3 és az 5 éves tervtől s m°st amikor választásra készül az ország különösen sokat gon­dol arra. hogy 1'5 valahány éve múnkanéllkül nyomorgott, sok társával együtt Mözsön. Amikor a népnevelő társaival felkeresi a dolgozó parasz­tokat, szívesen beszél a muriról, de sokkal szívesebbem beszél megváltozott életéről. Nemc^A >ikt-i ■ ;Ar» hiába fordultak az alispánhoz, hanem azt is, hogy a választásokra 38 társával együtt foga­dalmat tett: április 10. és május 17. között munkatársával, Szőke Imrével 150 normállhoildon végzi el a növényápolást, vöd község a 3 éves tervben és meg milyen távlat áll az ötéves terv vé­géig, akkor szinte a 33 rádió sem­mitmondóvá válik és elveszti a J®' lentőségét. A község új iskola, ka­pott, A faluban kigyulladt a fény. Kultúrotthonna'i és népkönyvtárrá! gazdagodott. Orvosi rendelőt kapott. Ezt mind már a hároméves tervben kapta a község. A ötéves tervben nap köziotthont, iskolanádiót, autóbuszjá­ratot, bekötőutat kapott, illetve kap a község. De nemcsak kulturális, hanem gaz­dasági téren, politikai vonalon is na­gyot fejlődött Závod. 140-en vannak már, akik a parasztság felemelkedé­sének egyetlen útját, a nagyüzemi gazdálkodást választották. A község ölén dolgozó parasztok álltnak. Kajos Zsigmond tanácselnök és a község ügyeit olyanok intézik, mint Fillér Miklós, Hunyadi József, Madoriezki József dolgozó parasztok, tsz-cs ta­gok, akik az állandó-bizottságok elnö­kei. Ezek a dolgozók a miniszterta­nács rendeletéinek végrehajtásáért képviselik a dolgozó nép érdekeit, s az ö irányító munkájuk nyomán fej födik a község. Farkas József adud. nagy bevonulása előtt juhász volt. László Aladár alhadnagy dolgozó pa­raszt volt, Ma mindketten néphadse­regünk tisztjei .A községben műkö­dő tszcs jóformán semmivel sem in­dult, főleg föidnélküti zsellérekből alakult. Ma már ’ 120 szarvasmarha, 30 Ló. 160 sertés és 300 baromfit tud. ■nalk maguknak a tszcs dolgozói. A községben négyen vannak ipari ta­nulók, egy vájúriísIkoLai tanuló van. A závodi tánccsoport már két ízben lelt járási első, ami a Závodon ioiyó kultúrmunika előnyös voltát jelenti. Závod község :'s elindult a fejlődés útján. Egyre közelebb kerül a város­hoz. ennek látható jelei éppea aiz imént felsorolt kultúrvívmány, gazda­sági fejlődés állomásai, melyek oly­annyira jellemzői ma majdnem min­den kis falunak. 1. F. " A Magyar Függetlenségi Héplronl választási gyűlései április 26-án délelőtt VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS Dombóvár. Előadó: Vass Istvánná, a Magyar Nők Demokratikus "’övetségének főtitkára. VÁLASZTÁSI GYŰLÉSEK Döbrököz. Előadó: Király László elvtárs, MDP megyei titkár. Bátaszék. Előadó: Somi Benjaini n és Hosnyánszky János. Nagydorog. Előadó: Orbán János és Sebestyén István. Kötesd. Előadó: Bacsa József és Mónus István. Kakasd. Előadó: Vígb Dezső és Bogos Domokos. Nagyszokoly. Előadó: Pataky Ferenc és Péti János. Választási előkészületek 1935-ben Griczmann megyei rendőrkapitány füléhez illeszti a teteíonkagyiót. Tárcsáz. Perczel* Béla alispánt kéri. örömittas hangon kiabál a telefonba: — Kérlek szépen most már biztos vagyok a győzelmünkben. Az erő a mi oldalunkon van... Hogy miből gondolom?... Az előbb kaptam meg a Honvédelmi Minisztérium választási rendelkezését... Természetes, hogy fel­olvasom... „A közelgő választásokra való tekintettel a következőket .ren­delem: A vegyes dandárparmcsnokségok készüljenek fel arra, hogy az esetleg szükségessé váló kar kajaknak kirendelése a legrövidebb idő alatt végre legyenek hajthatók. E célból rendeljék el; minden vegyes karhatal­mi ákkalmmásra tekintetbe jövő alakulatnál a karhatalmi szolgálat ellá­tását... győződjenek meg a felkészültség fokáról.*' Én természetesen azon­nal hozzáfogok végrehajtásához, s ha valahol fegyvereserőből hiányt ész­lelsz, azonnal szólj, majd intézkedünk. * Az alispán, Porozol Béla számára mindenné! megnyugtatóbb volt ez a telefonbeszélgetés. Most már ö is elkönyvelte a Nemzeti Egység Párt vég­ső győzelmét. Nehogy váratlan meglepetés érje, azért hozzáfogott még egy biztosíték megteremtéséhez. Kérvényt küldött a belügyminiszterhez: „Szükséges, hogy a Nemzeti Egység Párt szavazói az ellenzéki pártok ré­széről megnyilvánuló demagógiat által túlfűtött hangulatban kellő véde­lemben részesüljenek. Ezért kérem, hogy a szekszárdi csendőriskola csa­patait kivezényélhessük Szekszárd területére, a Nemzeti Egység Párt vé­delmére.'* Az engedély három nap múlva megérkezett. Néhány hétté# a választások előtt egyik reggel Perese: alispán szo­katlanul korán ment hivatalába. Az éjszaka, beérkezett választási jelen léseket kellett elintéznie. A-mig végigfut a sorokon úgy komorul e! tekin­tete. Homlokára ráncok sorakoznak, e néhány perc malva még a verejték is kiveri. Riadtan kapja a telefonkagylót és -felcsengeti titkárát:—Azon. oaíl felhívni a főszolgabírókat — adja ki az utasítást. Néhány perc múlva már cseng a telefon: — Alázatos tisztelettel méltóságos uram — jeleni kezik Bonyhádiéi a járás főszolgabírója. — Hát mond mit csinálnak a csendőreid — kiabált a titkár. Itt vannak a jelentősök és mind arról szól, hogy az ellenzékiek tovább szélesítik agi- tációjufcat és már feltűnően nagy tömeg elfordult tőlünk ... Hogy kevés a munkában álló csendőr száma? Majd segítünk ezen. És Perczel Béla alispán segített... — Legyen szíves írja — szól 'titkárnőjének, — „Nagyméitóságú Werth Henrik altábornagy, magyar királyi IV. pécsi vegyesdandár parancs noteának. A Bonyhádira kirendelt 1. gyalogezred egy géppus&ás szakasza mellett Gyünk, Bátaszék» * Dunaföldvár, Paks, Magyankeezi községekbe még 1—1 puskás szakaszt kérek a rend fenntartása, érdekében.“ A kért fegyveres örök másnap megérkeztek a helyszínre. * Ez sem használt. A választási vihar tovább erősödött. Az egymássál versenyző közel 20 párt vad bajszát indított a választók megnyeréséért, ígérték fűt-fát), mindent amit szem-száj megkívánhat. „A mi pártunk prog­ramja ezt is magában foglalja“ — hangzott a választási ügynökök tor­kából, miközben a többi pártokat a legdrasztikusabb kifejezésekkel illet" ték. Az alispán már szinte őrjöngött dühében. ,.Mi lesz, ha elbukik a Nem zeti Egység Párt?" A telefonok állandóan zörögtek szobájában. Jelentet­ték, hogy a pártok közül, melyik ígér többet programjában, mint a Nem­zeti Egységpárt, A választ, az utasításokat végül már gépemberként adta: „Nem baj. Uraim gondoskodjanak arról, hogy a mi programunk Ígérjem többet és ia választó polgár okát úgy vendégeljék m;eg, ahogyan egy párt sem. Én pedig majd gondoskodok ismét egy kis „egyéb segítségről.“ * Ismét levelet irt:. Cím: Belügyminiszter. ,,A választási agitáció oly méreteket öltött, hogy a rend fenntartása, a választás zavartalan lefolyása csak a legkörültekintőbb intézkedésekkel biztosítható. Ezért kérem, hógy a csendőrség számát 237 főről 464 főre emeljük. A 'levét végén kézírással megjegyezte. „A választási eljárás sima lefolyásáért rsak az esetben vál­lalok felelősséget", vagyis a Nemzeti Egységpárt győzelméért, csak akkor kezeskedik Perczel Béla, ha megduplázzák a osendőrség létszámát. ÍC Futár érkezik Bonyhádiról: ,.A kerületben csak úgy biztosítható a Nemzeti Egység Párt győzelme, ha megerősítik a fegyveres alakulatokat, mert a választási izgalom olyan nagy méreteket öltőit.“ Perczel Béla al­ispán 800 felfegyverzett katona azonnali kirendelését kéri a pécsi dandár­tól a bonyhádi választókerületbe, A katonaság Livid időn belül meg­érkezik és munkához lát ... * Március 27. — Megnyugtató jelentések érkeznek az alispánhoz: „Durch katonáink, csendőreink rendőreink kitettek magukért. Már sikerült a tömeg nagy ré­szét magunk méfflé állítani. Köszönjük az alispán úr segítségét.“ Perczel Béla alispán, a Nemzeti Egység Párt megyei képviselője ezen az estén örömmámorban úszva mondta otthon feleségén ok: — Készülődj fel, megyünk a kaszinóba. Ma éjszaka mulatunk. Egy kis társaságot hívtam össze. Ünnepelünk... Áldomást iszunk.... — De hiszen még nincs vége a választásoknak. Nem dőlt el, ki lesz a győztes? Vagy előre iszunk a medve bőrére? — Óh kérlek, hogy Lehetsz ilyen naiv? Hiszen már biztosítottuk, hogy a vúlasztópoígárok szabadon válasszanak, ránk adják szavazataikat.. A választáson valóban „győzött“ a Nemzeti Egység Párt. Mint ahogy a győzelem előkészületeit megörökítették a fennmaradt írások, ugyanúgy a választás utáni napok, hetek eseményeit sem mosta él az idő. A sok közül jellemző a következő történet: A kézbesítő hivatalos papírt nyújt át Horváth István pak«t kisbir­tokosnak. „Értesítjük, hogy a fenti címtől a mali nappal megvontuk sza­vazati jogát, mert tudomást szereztünk arról, hogy nem szavazott a Nem­zeti Egység Pártra.*' — És most már ezért nem tesz szavazati jogom?... De. hiszen azt mondták,, hogy mindenki szabadon választhat. — Psszt — intette csendre a kézbesítő. — Nem ismeri az új rendet? Válogassa meg szavait. Én osalk jót. akarok magának. Annak pedig örül­jön hogy ennyivel megúszta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom