Tolnai Napló, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-08 / 33. szám
6 M R P L Ó 1953 FFRRüA Kampányszerű a kultúrmunka a Simonfornyai Bőrgyárban Téli esi aken a legszebb Simon tornya. A környező hófed'te dombok őlelő gyűrűjében messze kimagaslik az árpádkori Simon Szorecseny íspám várának maradványa, néha belemor- dml a csendbe a Bőrgyár gépednek szélhozta zakatolása, a Sió vize pedig halk CBobbanáeokkal, lassú höm_ pjiygéssel szeli át a községet. A inuüt figyelmeztető emlékeként -ötét- lik hatalmas tömegével a népnyúzó Simon ispán királyi adóibehajtó hajdani vára, s az épülő jelenít szimbolizálja a kibővített bőrgyár gépeinek ütemes zakatolása. Falun az estek sötétjében, a lámpák felvillanó fényében csak a késönjárók tapossák a fi ásson esett havat. Vagy csak taposták? Igen! Mun. ka idő után egyre több ember gyülekezik a kultúrotthon felé. Munkások! Arcukról már lemosták a rárakódott szenet, füstöt, kormot és tiszta ruhában sereglenek a gyönyörű, eme. let-e* kultúrotthon felé. A „kagoagi rezgést" járja éppen a tánccsoport, Ez volt egyik músorszá- muk a bonyhádi versenyen is. A mi művésze iink a népé, s a nép művészei© magas, egyre szárnyalóbb művészet ma már hazánkban —- lehetne jegyzetként odaírni táncuk margójára, Táncokat, dalokat átforrósí- tó erő, biztonság nyilvánul meg kapuvári vcrbunkjukban, kamásztán- cukban is. Kőberlmg István, őri Ist- vár, Zsolnai József meg a többi fiúk és lányok a gyár munkásaiból szerveződtek össze. Nemcsak a munka frontján, de a kuli úrélet vonalán is megállják helyüket. Példát mutatnak Pergel Teréz és Kovács Mária sztahanovista fiataloknak is, akik nem hajlandók bekapcsolódni a kultúr- munkába. Pedig a • sztahanovisták az „új élet kovácsai“ és ezért nekik kellene példát mutatni az új emberi formáló szocialista kultúra területén is. A színjátszó csoport nagy hibába esett. Inota-Pentele című darabjuk arről szól, hogy a dolgozók vitatkoznak: a két munkahely közül melyikre menjenek dolgozni. Régi, többéves, elavult darab már. Szinte érezmi rajta az ódon könyvtárak molyrágta könyveinek poros szagát. Nemzetépítő munkánk során hónapokban és években írjuk a napok történetét. Ők lemaradtak. Nőm okultak a versenyek példáiból, s ezt a tossz fórcművet tanulták be. Sokkal nagyobb feladattok megoldására is képesek. Tavaly a Bőripari Dolgozók Szakszervezete országos kultúr- versenvének második helyezése is ezt bizonyítja. Szabó Pál, n csoport vezetője most azt tűzte ki célul, hogy Illyés Gyula: „Ozorai példa“ című háromfelvonásos darabját tanulják meg. Tervük helyes azért, mert a közeli Ozora történelmi emlékeinek színpailravitele igen tanulságos és fontos, de egyben félnünk kell attól, hogy ennek a háromfeloonásos darabnak a tanulása mellett teljesen elhanyagolják az időszerű napi politikai és gazdasági feladtok végrehajtását elősegítő egyfeloonásos jeleneteket. Rig'inusbrígádjuk állandóan működik. Legalább a gyár kultúrfelelőse a termelési értekezleten való szerep- Jést állandónak farija. Nincs igaza! A rigmusbrigádnak állandó készenlétben kell lennie, hogy egy-egy el- kósőt, lemaradót, vagy hanyag dolgozót kipellengérezzen, vagy pedig megdicsérje az aznapi műszakban kiválóan teljesítőket. Másrészt pedig nem egyszerűen el kell énekelni a rigmusokat, hanem meg is kell jeleníteni azokat. Nem nagy fáradtság napomként, esetleg hetenként háromszor megírni ós előadni egy-egy ilyen kis rigmust: A tízperces mozgalomban van egy résztvevő, ügy értjük, hogy pont tíz perccel később érkező... Halbax Gyuszi így készül a nagy ünnepünkre, Szégyenünkre. Szedie-vedle teremtette gyárunk szégyene. Szólnunk kell még az üzem fúvós- zenekaráról, amelyet Szántó József az üzem portása vezényel. Legnagyobb részük fizikai dolgozó. Már harminc éve működnek, s ahogy a zenekar tagjai elmondják, szinte megfiatalodnak, amikor egy-ogy békedalt, szovjet vagy magyar tömeg- dalt játszanak, s' a fiatalság lelkesülten énekli hozzá: — A béketábor, legyőzhetetlen ... s nagyobb örömmel húzzák a talpalá valót Ls ha kedve kerekedik táiícolni a fiatalságnak. Ha összegezzük az üzem kultúr- munkáját, bizony nem a legmegnyugtatóbb az eredmény. Kampány, szerű a munkájuk. Csak egy-egy kö. zelgő verseny, vagy szereplés ad Újabb lendületet. Mi lenne, ha Ugyanez mutatkozna a termelő munkájukban is? Zűrzavar, lemaradás, szégyen. Fogjon össze a gyúr vezetősége az ügyes művészeti csoportok vezetőivel és Sírnom ispán agyon csiga zott, halálrahajseolt jobbágyainak utódaira engedje telje« erővel sütni a kultúra napját, mert a dolgozók szeretik és nagyon jól felhasználhatják mindennapi életükben, s termelő munkájukban. Ballada nagyanyámról A multiján a parasztság Sétát a nélkülözés, düledező ház, a szakadt ruha, cibere leves és legnagyobb mértékben a társadalmi elnyomás és kiszolgáltatottság tette sanyarúvá. Ahogy nád födök*; kunyhójából i,s kiszórták adóhátraléka miatt, úgy fiatal lányai is kiszolgáltatottak voltak az uraknak. Sok népballada szól ezekről a szomorú történetekről, i"! yen témát dolgoz fel a fiatal Botár Béla •K-ecsOge-pusztai tanító is. Faluszépe volt Kun Anna, Jó anyámnak szelíd anyja. Meglátta a szolgabíró, S elindult egy fényes hintó. Szállt a hintó, mint a madár. Amerre szállt, sírt a határ. Sírt a bokor árok parton: „Ez a hintó elakad jón .. Azért sírt a napraforgó; „Ne érkezzen meg a hintó. A kereke szerte hulljon, A kocsisa leforduljon/“ — Könyörögne szép Kun Anna, De nincs aki meghallgassa. Ártatlan fák, szelíd füvek, Rajta hogyan segítsenek? Nincs hatalma fűnek, fának, Napot sirató határnak. Nincsen is más segítsége: Gyöngyháznyelű kicsi kése. „— Szolgabíró, testem kellett, megkaphatod tetememet. Átkozott légy gyermekedben Soha senki se szeressen!.. Dombok mögül a hold felszáll. Kun Anna már nem kiabál. Fehér keblén piros virág, Nem gy alázz a meg a világ. Kocsis hadju ne hajts tovább. Nem viszitek már Kun Annát. Az ég borult kék szemére, Ut porába hullt a vére. Melyik úton, melyik parton. Ásták el őt, nem tudhatom. De érzem egyre nehéz álma!, Halott szíve dobogását. Az a szív még azt dobogja: — „Átkos volt a szegény sorsa, S ha rnegvirrad nekünk egyszer, Kihullt vérem ne felejtsd el! ...“ BOTÁR BÉLA ♦ Az aratásnak a sarlónál jóval fejlettebb kéziszerszáma a kasza. A kasza időszámításunk első századui- l>an kezdett elterjedni. Ezzel a szerszámmal már sokkal szaporább volt az aratás munkája. Pengéje nagyobb, mint a sarlóé, kétkézre lehet fogná és ezáltal nagyobb erő kifejtésére alkalmas. A kasza a történelem folyamán nagyjából mindvégig megtartotta alakját. Kasza után sorrendijén az aratógép következik. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy aratógép primitív formában előbb volt, mint a kasza. Az első aratógép a mai kombájn őse, két kerékre szerelt láda volt, amelynek e’.Ől a felső szegélyén fésű szerű kalásztépő volt. A fésűvel letépett kalászok a ládába hullottak. Ezt az „aratógépet“ hátul villarudak közé befogott ökör tolta maga előtt. Az arai ás munkáj át a eséplés követte. Egyiptomban a gabonát szamárral szállították a szérűre és ott ökrökkel tapodtatták ki belőle a szemeket. A kicsépellt gabonát eleinte csak kézi szel eléssel Úsztatták, később szelellésen kívül már rostálták is. Az állatokkal való nyomtatáson kívül cséphadarót (faostor), cséplő- gerebjét, cséplőszéket is használtak. A két utóbbi a kender gerebenhez hasonlít ós a sűrű fogazat húzta le a magot a kalászról. A cséplésnek ez a kezdetleges formája évezredeken keresztül alig változott. A XX. század elején még nálunk i« lóval nyomtattak sok gazdaságban ós a cséphada- rót is használták búza csépiedére. Aratógép fejlettebb formája a forgótárcsás aratógép. A forgótárcsára édes körbasza van szerelve és forgácközben maga előtt vágja a gabonáit. Meghajtása állati erővel történik, úgy hogy két rúd közé fogott !ó maga előtt tolja. Ez a gép a múlt század közepén 1851-ben íratott először. A következő fokozat az arató- gép, melyet a múlt század végén találták feí. Ez már nem forgótárcsás, hanem egyenes vágóéllel ellátott gereblye rendszere van. Nem sokkal utána feltalálták a kévekötő arató- g ’pet, de mind állati erővel megihnj- , ott gépek voltak. i A gőzgép, a robbanómotorok fel- ; találása, majd pedig az elektromo«- j ág műn kába állítása hatalmas lépésekkel v.tte előre a termelőeszközök fejlődését Az első próbálkozások a tnciiőgaz(Iafágban a gőzlokomobilok- kal történtek, amelyek a talajon haladva,-hatalmas ekéket vontattak maguk után. Ez nem vált be, mert hatalmas súlyuk miatt besüppedtek a talajba. Etára a kétgőz.giépes reul- szem-l próbálkoztak, ami már jobb eredményt mutatott A század forduló elején jelent meg az első motoros szántógép a ina: traktor őse. Ezt a motoros szántógépet csak szárítási célokra lehetett far znál ni. 1888 őszen a volgnmenti r.a akóv faluban mutatta be F. A. Blinov mechanikus az első lánctalpas vontató traktort. 1917 októberében Oroszországban világtörténelmi esemény játszódott le. L e.nin és Sztálin vezetésével a munkásosztály és a parasztság megdöntötte a kizsákmányolok uralmát, köztulajdonba vette a termelőeszközöket és megteremtette az első szocialista államot. A cári Oroszországban 7 8 millió cséphadaró és kasza, 2.2 millió faeke, 4.2 millió vaseke, 17.7 millió faborona képezd© a mezőgazdaság termelőeszközét. A termésátlagok terén a cári Oroszország az utolsó helyen állt a mezőgazdasági államok között, A termelőeszközök továbbfejlesztése lehetetlen volt a naigybiirtokos°k profitba jhászása miatt. Ugyanis az emberi munka korlátlan kizsákmányolása révén olcsóbban végeztethették el a munkát, minilha gépeket kellett volna besze. rezniök. A múltban a kapitalista gazdálkodás mellett a fejlettebb termelőeszköz a gép nem egyszer ellenségkén* jelentkezett, mert még azt az ugyancsak sovány kenyeret is veszélyeztette, ami akkoriban jutott. A gépeket a földbirtokos, a tőkés nem egyszer arra használta fel, hogy velük a dob gozöknak a megélhetésükért és létükért folytatott jogos küzdelmét é* ellenállását letörjék. A szocialista termelési rendben * gépek munkába állítását nem az egyéni haszon önző szempontjai döntik eh hanem elsősorljan a dolgozók érdekében történik, hogy a többter- meléson és az általános életszínvonal emelésen kívül lehetővé tegye számunkra a szocializmus követelményeinek megfelelő korszerű munka- módszerek alkalmazását. A szocialista termelési rendben a termelőeszköz megbízható, hűséges és értékes segítőtársa a dolgozónak. A szocialista termelésbein nincs gátja a termelő- eszközök fejlődésének, a gép nem ellenség többé, hanem a politikai, kulturális és gazdasági felemelkedés legfőbb biztosítéka. fflI ^MERJÜK MFC A MALÓSÁCOt11[ A termelőeszközök fejlődéséről in.
