Tolnai Napló, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-08 / 33. szám

g

u n t» t. n

Tass rrrrortR «

Elméleti tanácsadói

A kolköztulajdonnak az össznépi tulajdon színvonalára való emelése, mint a kommunizmusba való á menet egyik előfeltétele

A gyönki I. éves politikai iskola hallgatói arzai a kérdéssel, fordultak a megyei Elméleti Tanácshoz, hogy mit. jeient „Kolhoztulajdon össznépi tulajdon színvonalára való emelése.’' Ez a kérdés a megyében több helyen is vitái. voit. A gyönki és a többi e>vt&rsak részéire válaszul küldjük:

A történelem Során először az orosz pro! etár iá tus döntötte meg a tőké" aak hatalmát Lenin és Sztálin nagy pártjának vezetésével, szövetségben a ■ dolgozó parasztsággal. A megszerzett hatalmat mindenekelőtt arra használta fel, hogy a tőkéseket kisajátítsa, a termelési eszközöket társadalmi tulajdonba vegye; tehát megteremtse a gazdaság új, szocialista formáit, a szocialista tennelési viszonyokat Mi a szocialista terme'ési viszonyok lényege? „A szocialista rendben ... a tennelési viszonyok alapja c termelési eszközök társadalmi tulajdona. Hl már nincsenek sem kizsák- mányolóh, sem kizsákmányoltak ... Az emberek egymáshoz való viszonyát a termelés tolyamatában itt úgy jellemezhetjük, mint a kizsákmányolástól mentes dolgozók elvtársias együttműködésének és kölcsönös szocialista segítségének viszonyát. Itt a termelési viszonyok teljes összhangban vannak a termelőerők állapotává1, mert a termelési folyamat társadalmi jellegét alátámasztja a termelési eszközök társadalmi tulajdona.

Ezért a Szovjetunióban a szocialista termelés nem ismeri az időszakonként visszatérő túltermelési válságolcat. .

Ezért a termelőerők, itt gyorsított iltemben fejlődnek, mivel a velük összhangban levő termelési viszonyok szabad teret engednek fejlődésüknek(Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra, 1952. 694—695. old.)

A szocialista tulajdon lényegében két úton jött létre. Ebből következik, hogy a szocialista tulajdonnak két tormája létezik: ar, állami-össznépi tulajdon és a szövetkezel!-ko’hoztu- lajdon. A tőkések tulajdonában levő tennelési eszközöket a szocialista állam kisajátította, az egész nép tulajdonává tette. Azonban igen jelentős volt Oroszországban — miint nálunk is — a kistermelők (mindeneke’őtt a dolgozó parasztság) súlya a termeiéiben. A dolgozó parasztság, a munkás- osz’ály legfőbb szövetségese, maga is dolgozó, ezért vele kapcsolatban egészen más politikát kell a szocia- lista államnak folytatnia.1 m!n.t a tőkésekkel szemben. Az önkéntesség és fokozatosság elvének szigorú betartásával, nagyfokú állami támogatássá! szövetik i zetekbe kell t ömöríteni a dolgozó parasztságot.

A szocialista tulajdon két tormájáról beszélve, hangsúlyozni kell, hogy bár fejlettségben különbség \-an n két torma között, mégis a lényeg, hogy mindkét forma szocialista tartalmú.

A döntő különbség a szocialista tu* lajdon két híjája között abban áll, hogy a kolhozcsoport tulajdon, nem az egész nép tulajdona, a kolhoz saját tagjai munkájával maga rendel* keiojk. Bár a föld valamint a legfontosabb munkaeszközök, amelyekkel dolgozik (traktor stb.) össznépi tulajdonban vannak, de az épületek, a vetőmag a kolhoz tulajdonában vannak és a megtermelt termékekkel nem az egész társadalom, hanem maga a kolhoz rendelkezik. Ugyancsak nem «z állam rendelkezik a kolhozparasz* tok személyi, háztáji gazdaságával sem. Ezért a kolhozok termékeiket áruként pénzért adják el a városnak. Termékeik egy részével az állam Iránti kötelezettségeiket teljesítik, ter- • mékcüknek egy másik részét felvásar- ló-szeiveknek adják el, vagy a kolhozpiacon értékesítik . .. „az állam csak az állami vállalatok termekeivei rendelkezhet, a kolhozok termékeivel viszont csak a kolhozok rendelkezhetnek úgy, mint sajátjukkal. De \a kolhozok nem akarják termékeikét másként elidegeníteni, mint áruk fór májában, amelyekért cserébe meg akarják kapni c nekik szükséges árukat." (Sztálin: A szocia', izmus

közgazdasági problémái a Szovjetunióban. Szikra, 1952. 18. old.)

Ez viszont azt jelenti, hogy a szociálisa állam nem szabályozhatja titasitásjellegű tervekkel a társadalom termetesének egészét és az egész termék mennyiség szétosztását. hiszen a kolhoz termékeinek jelentős részével teljesen szabadon a kolhoz ren.de'kezyk szabadon dönti el, va:- jon elfogyassza vagy értékesítse, tér

molési szerződést kössön, a felvásárló szerveknek adja el, vagy a ko koz- piacra vigye ezeket a termékeket. Ugyancsak semmi előírás nincs arra vonatkozóan, milyen áron értékesít* heti a kolhoz saját áruit. A kolhoz- piacon az árakat a keresi.tl-kínálat imgadoziatja. (A seocdalist,a állam természetesen igyekszik felmérni a kolhozok eladásra szánt áruinak forgalmait, valamint a kolhozoknál jelentkező vásárlóerőt, beépítve ezeket az adatokat a népgazdasági tervbe. Sőt küínöböző gazdasági eszközökkel — pl. árukészleteivel — igyekszik biztosítani azt, hogy ezek a becslések tényleg valósággá váljanak.)

A kolhozokban is szocialista ter- me’ési viszonyok vannak: kizsákmányol ásmentes elvtársi segítség viszo* eyai. A kolhozok óriási fölényben vannak a kapitalista mezőgazdasági üzemekkel szemben. A kolhozok léte lehetővé és szükségszerűvé teszik a tervgazdákodást a mezőgazdaság* bán s a fejlődésnek olyan ütemét biz* tósítják, amely eddig telj esen elképzelhetetlen volt. A termelés gyors- ütemű fejlődése mellett lehetővé válik ü parasztság anyagi és kulturális felemelkedése is. szemben a kapitalista mezőgazdasággal, amelyben a termelés fejlődésének lassú növekedését a parasztság egyre fokozódó elszegényedése kíséri „ ... a kolhozrendben a parasztok ködösen dolgoznak, -.. korszerű szerszámok, traktorok és mezőgazdasági gépek segítségével, saját maguknak és saját kolhozaiknak, tőkések és iöl-dbirtokosok, kuiákok és spekulánsok nélkül, do1- goznak azért, hogy napról-napra javítsák anyagi és kulturális helyzetüket ... Itt az új rendben, a kolhozrendben, a kormány munkás- és parasztkormány, amely a munkásokat és a parasztokat támogatja —

(Sztálin. A íerfinizmus kérdései. 526. old)

A szovjet mezőgazdaság előtt ma központi kérdés a terméshozam növelése, a fokozott gépesítés és a mezőgazdaság' villamosítása: a szovjet nép egyre nagyobb ütemben valósítja meg a természet átalakítás sztálinid tervét, az öntözési és fásítási terveket st’b. A termelőerők fejlődése hatalmas lendületű a mezőgazdaságban is és még nagyobbak a célkitűzések- az iparban a termelőerőik fej'észt és e teTén. A szocialista tulajdon két formája, ha a szovjet állam nem valósítaná meg a sztálini útmutatást, a további fejlődéi akadályává válna.

Sztálin elvtárs új müvében meg* jelőtte a kommunizmusba való fokozatos átmenet előfeltételeit. Megmutatta azt, hogy a kommunizmus — amelynek alapelve a szükségletek szerinti elosztás, a legnagyobb termelékenység, a termékeknek legnagyobb bősége alapján, a dogozók öntudatának kulturáltságának alapján — kizárja a szocialista tulajdon két formájának létezését, a fogyastzásd cikkek áruvá válását. A szükségletek szerinti eloszláshoz az kell, hogy a társadalom teljes termelésével és az összes megtermelt termékek szétosztásával központi össznépi gazdasági szerv rendelkezzék Ez pedig feltételezi az egységes szocialista tulajdon létrejöttét. „Persze, amikor majd a két fő termelési szektor, az állami szektor és a kolhozszcktor helyén megjelenik egy mindent felölelő termelési szektor, amelynek joga lesz orra, hogy az országban minden fogyasztási cikkel rendelkezzék — Oz áruforgalom, pénzgazdaságával

együtt, a népgazdaság felesleges eh- mólként eltűnik.’’ (Sztálin. Ugyanott, 19. old.)

Tehát a kommunizmus, a szükségletek ezieiánti elosztás elve kizárja a szocialista tulajdon két formáját, feltételezi. hogyr az egész táraada'mat az össznépi tulajdon fogja át. Nem '.ehet megvalósítani a szükségletek szerinti elosztást, még a társadalom jelentős része olyan termelésijegy- ségekben dolgozik, amelyek nem az egész nép tulajdonában vannak mig az egész termelés és minden termeli eiiostzása felett nem rendelkezik a központi össznépi gazdasági szerv, amíg nincs biztosítva a termelőerők további, még nagyobb ütemű fejlődése az egész népgazdaságban.

Tévedés lenne azt hinni, hogy’ most elhanyagolná a szovjet állam a ko'- hozok fejlesztését. Épps-> ellenkező leg. Az SZKP XIX. kongresszusa is a kolhozok maximális megerősítését tűzi ki célul. (A terméshozamok növelése, a munkaszervezet erősítése, a közös vagyon növelése, az egyéni

jövedelmek növelése stb.) A kolhozok erősítése az alapja a k '‘özek össznépi színvonalra való emelésének.

II,

Hogyan történik a kolhoztulajdon össznépi színvonalra való emelése? Sztálin elvtárs munkájában körvonalazza a legvalószínűbb utat. Addig, amíg meg nem szűnik teljesen a különbség a kétféle szocialista tulajdon között, addig valószínűleg létre fog jönni átmenetileg egy olyan szerv, melyben képviseli magát az állami ipar és a kolhozok is. és ez, az egész népgazdaságot képviselő szerv kezdetben csak számba veszi az egész népgazdaság termelését, később pedig jogot kap arra, hogy maga határozza meg ezsn termékek elosztásának módját.

A dolog lényege az, hogy az egységes össznépi tulajdont pem lehet a kolhozok kisajátításával megvalósítani, hiszen a koíhoztulajdon nem kapitalista, hanem szocialista tulajdon. Tehát amint a kisparaszitgazda* ságnak szocialista tulajdonná alakítása som történhet áilamosMássál, úgy a kolhoztulajdonnak átalakítása össznépi tulajdonná sem történhet ilyen módon. Az össznépi tulajdon megterem* ése nemcsak kisajátítással teremthető meg (amelyet a tőkésekkel szemben alkalmaz a szocialista állaim), hanem a szövetkezeti tulajdon- fokozatos föleme'ése útján is.

Ezért a feladat az, hogy a kolhozok föleál égéit az áruforgalom köréből a piacnál az állami iparral való közvetlen termékcsere, a pénznélküü csere területére vigyék át. „Ahhoz, hogy a kolhoztulajdont az össznépi tulajdon Színvonalúra emelhessük, a kolhoztermelés feleslegeit ki kell rekeszle- nünk az áruforgalom rendszeréből és be kell kapcsolnunk az állami ipar és a kolhozok közti termékcsere rendszerébe. Ez a lényeg." (Ugyanott

97. old.) Tehát azt kel! látni, hogy kőzvetten termékcsere szélesedésével az állam a termékek egyre nagyobb részével rendelkezik, s így fokról- fokra csökken a ké.-.uiajdon közötti különbségi

E közvetlen termékcsere csírái már megvannak a Szovejtunióban. Sztálin elvtárs éppen azt a feladatot tűzte ki, hogy a közvetlen termékcsere már meglevő csíráit kell teljes erővel kifejleszteni.

Az állami ipar és a kolhozok közti közvetlen termékcsere megszervezése nehóz és bonyolult feladat. Ehhez az szükséges, hogy ez a kolhozok számára is előnyös legyen, előnyösebb, múltba termékeiket pénzért adnák el Ennék viszont előfeltétele, hogy az állam igen nagy mértékben rendelkezzék a fogyasztást szolgáló iparcikkekkel, amelyekkel ki tudja elégíteni a kolhozok és kolhozparasztok szakadatlanul növekvő igényeit. Ezért- a kolhozokkal való termékcsere teljes megteremtése asm máról holnapra szóló feladat, hanem csak fokozatosan lehet végrehajtani az árucsere kiszorítását. párhuzamosan az ipari — fogyasztási cikk — a termelés és az állam kezében lévő készletek növekedésével. „Ez a rendszer a város által a falu rendelkezésére bocsátott termékek óriási növekedését követeli. ezért különösebb sietlség nélkül a város által előállított termékek fel- halmozódása arányában kell övezetni, lépésről lépésre szűkítve az áruforgalom hatókörét és bővítve a termékcsere hatókörét.1’ (Ugyanott 93. old.)

Most döntő feladat nálunk az, hogy előkészítsük a mezőgazdaság kollektivizálását. termelőszövetkezetekbe tő* roörítsük a dolgozó parasztságot, minden erővel megszilárdítsuk a már meglevő termelőszövetkezeteinket, e'ökészítsük a kaoitalizmus felszámolását a mezőgazdaságban is.

Az ellenség most azzal a hireeeteléssel is megkísérli akadályozni és nehezíteni a szocializmus építését, támadni termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlődését, hogy „szövetkezeteinket nemsokára államosítani fogják”, hogy nálunk is „meghaladott álláspont” a szövetkezetek fejlesztése. Ar ilyen rágalmakat kíméletlenül le kell leplezni, rámutatva az ilyen nézetek ellenséges voltára. A mi feladatunk a termelőszövetkezetek megteremtése, megszilárdítása és fejlesztése, g tr még hosszú időn keresztül lesz a feladatunk. Nemcsak most, a szocializmus alapjainak lerakása idején, hanem a szocilizmus felépítése után is' a termelőszövetkezetek minden eszközzel való erősítése lesz a központi kérdés mezőgazdaságunkban. A termelőszövetkezetek megteremtése jr- lenti nálunk a mezőgazdaságban » termelőerők és termelés} viszonyok összhangjának megteremtéséit és igen hosszai időn keresztül, egy teljes töi~ ténettni korszakon át —a szocializmus teljes időszakában — biztosítja a gyorsütemű fejlődési

összeloglalva: a kommunizmus!

építő szovjet népnek a koimmmizfnvi megvalósításához a teljes termelésnek központi számbavételét és elosztását kell biztosítania. Éppen ezért is élv kell érni a kcóhoatulajdannak az össznépi tulajdon színvonalára való emelését. Ennek egyik legfontosabb problémája az, hogy meg keli szervezni az állami ipar és a kolhozok közötti közvetlen termékcserét, erőteljesen fejlesztve araiak m^r meglevő csiráit úgy, hogy ez a kolhozok és a kolhozparasztok számára i# a. legelőnyösebb legyen. Biztosak lehetünk abban hogy a szovjet nép ezt a nagy történelmi feladatot is sikerrel fogja megoldani.

Hoch Róbert

aspiráns.

4z etlftneégi nem alszik . . .

Koszt© ányi Pál zomber plébános kártevő munkája a porcdicsompuszlai tsz-hen

A csehszlovák példa komoly figycímezte: és a mi számunkra is. Nálunk Magyarországon is voltak reakciósok, akik megakarták akadályozni a szocializmus építését, hazánk fejlődését.

S hogy az ellenség minden 'lehetősé get felhasznál, azt bizonyítja a Grősz- per tanulsága, a papi palástba bujt impe, aiista ügynökök leleplezése.

Nekünk, zombai dolgozó parasztoknak nem kell messzire mennünk, hogy meglássuk az' ellenség kártevő népellenes tevékenységet. \ Zomba paradicsompusztai Bök* tsz be kijött a zombai plébános, Kos’.lo'ar.yi l’ai, s megbeszélést tailtti a tsz néhány dolgozójával. A i*jr.jz’M.it fe.biztatta a termeiőcsoport vezeöi ellen, aminek meg is lettek a hőve'kezményei. Bár a károkat még nem tudjuk pontosan felmérni, de azt már látjuk, hogy ez az oka süózási tervünk 5<i százalékos teljesítésének. Kosztolányi plébánosnak azért sikerült kártevő tevékeny, séffé, mert sem a pártszervezet, sem a csoport vezetősége nem ismerte fel a plébános „úr' ellenséges szándékát. Annak ellenére, hogy számtalan példa áh már előttünk ezen a téren. Csak későn vettük ész,re, hogy a pártveze- tősóget é«s a tagságot is összeuszította. Napokig veszekedtünk, összeférbetqt- lenkedett a tagság. Csak a járási pártbizottságnak sikerült helyes útra téríteni a felzaklatott tagság hangulatát.

Most már látjuk, hogy Kosztolányi plébánosnak az volt a célja, hogy veszélyeztesse, aláássa jövő évi termésünk eredményeit, akadályozza munkánkat, csökkentse jövő évi jö- yede műnket ce meggátolja szövetkezetünk további fejlődését. Nem véld. len jelenség az .amit a zombai pap termelőszövetkezetünkben te' Kosz. tol'dnyl pontos számítással tette, tudta, hogy ha tagság között veszekedés lesz, nem megy a munka és a jövőévi termés betakarításánál a tagság elégedetlenné válik. Tudta azt is, hogy ezzel aláássa a szövetkezet gazdasági erejét. Kosztolányi Így akarta gyengíteni a termeiőcsoportot, így akarta akadályozni a szocializmus építését. A Béke termelőcsoport tagjai most láthatják, a pap hogyan tört mindnyájunk' kenyerére.

Kosztolányi ivem most kezdte kár. tevő munkáját, már az elmúlt években Is ezt csinálta, amikor Márton Istvánná vallásosságát arra használta fel, hogy veszekedést szítson a házas- társak között, s a falu lakosságát a tanácselnök elvtársra uszítsa. Hogy ez megtörténhetett, bizonyítja, hogy az éberség eltompult nálunk. Nem tanultunk a Grősz—Mindszenty, Slane- ky és a Szovjetunióban nemrég leleplezett orvos-kómbanda esetéiből. A Zomba-paradicsompusztán történt eset

legyen figyelmeztető mindenki számára. Az ellenség nem alszik, csak módszerei változnak. Az ellenség ma is él, s ott bujkál közelünkben, hogy az alkalmas pillanatot kihasználva bomlást idézzen elő sorainkban, hogy újra vissza hozza nyakunkra a földesurakat, a múlt átkos rendszerét. Fokozzuk éberségünket, ne engedjünk rést az ellenségnek a tennelőcsopor- tokba. Leplezzük le őket mindenhol, ahol ártani akarnak a szocializmus építésében, népünk felemelkedésének. Bíró József párttitkár Zomba-paradi csomp úszta

A Tatarozó báta*zéki építésvezetőségének dolgozói vallatták, houiy első negyedévi tervüket 110 százalékra teljesítik

A Tolnamegyei Tatarozó és Építő-1 vállalat bátaezéki építésvezetőségének dolgozói felajánlást tettek r^rilis 4-e tiszteletére, hogy első negyedéves tervüket túlteljesítik. Tudják az építésvezetőség dolgozói, hogy mivel tartoznak a Szovjetuniónak mindazokért a hatalmas segítségekért és lámagotásokért .amit ezalatt a 8 év alatt az ő számukra is nyújtott.

Versenyvállalásukat az alábbi pontokban állapították meg:

1. Első negyedéves tervünket 110 százalékra teljesítjük.

2. A mezőgazdasági épületek közül a tubódi tehénistál'lót március hó 31- ig, a leperdi tehénistálló munkálatait pedig március lő-re befejezzük és azt üzemeltetésre átadjuk.

3. A rendelik 'síinkre álló jármüvekkel a szállítást úgy szervezzük meg, hogy a fennálló nehézségek ellenére szállítási akadály miatt anyaghiány ne forduljon elő.

4 A Rőder-mozgalom bevezetésével elérjük, hogy -z építésvezetőség területén nem lesz '*15 százalékon alul teljesítő dolgozd,

5. A K o rabéin yíkova-m o zgalom minél

szélesebb körben való alkalmazásával elérjük, hogy a Pállfy Ádám sztalia novista kőműves brigád április 4-re megkapja a sztahanovista brigád kitüntető címet-.

6. A Gazda-mozgalom széleskörű kiterjesztésére a selejt anyag teíjes egészében való felhasználását tűztük ki célul.

Az építésvezetőség dolgozói nevében:

Fülöp József mühclybiz. titkár.

Kovács Zoltán technikus, Llebhauser József építésvezető.

1 vagonjasMIaöéKlííl

i