Tolnai Napló, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-11 / 9. szám

'953 JANfAn 1! NAPLÓ Hetvenöt- éve halt meg a nagy orosz demokrata költő: Nyekraszov nyomorgoit. A kritikusok hidegen fo. gadták és életében csak 1841-ban ál- lőtt be javulás, amikor Belírtszkij felkarolta. A nagy demokrata kri­tikus felfedezte benne az ,,igazi köl­tőt'', * arra öszönöztey hogy az. elnyomottakról, a szenvedőkről írjon verseket. Nyekraszov 29 éves korá­ban s forradalmi demokraták lap­jának, a „Kortársnak“ lett szer kész. tője. Ez az idő jelenti működésének fénykorát. Verseit mohón olvasták egész .Oroszországban és Csernyi- sevszkij azt irta róluk, hogy népsze­rűségükhöz csak Puskin verseinek, és Gogoly műveinek sikeré fogható. .4 Pétérvár-Moszkva közötti oas- 1 útvonal építésekor Oroszország min­dén részéről tízezerszámra hajtották a parasztokat, akiknek egyszerű szerszámokkal, gépek nélkül kellett dolgozniok a csendőr-kancsukák üté­sei közepette. Nyekraszov végiguta­zott az új vonalon, el gyönyörködött az őszi táj szépségeiben és egy pil­lanatra el szomorodott, rnerl , a szerencsétlen útépítőkre gondolt. De erőt vesz rajta a bizakodás, mert a nép hatalmas erejére gondul, és így szól egyik kis útitársához: ,.A szent haza sorsa miatt tmhse bánkódj, Sok bajt,- Veszedelmet élt meg <■ nép, El­visel ő majd ti jakul is még, bármi csapást is küldjön az ég. Elvisel ő mindent s a jövőbe; lény es utat kérges keze vág, Csak kár. hogy é szép.és távoli korszak, Nerrt rám mo- solyog már s nem tereád." Nyekraszov költés/.' téré mindig nagy hatással volt a népköltészet. Legerőteljesebben utolsó nagy mű- vébenj a »Kiboldog Oroszországban'' című elbeszélő költeményében érző­dik ez u hatás; .1 költő u népkölté­szet hangján szól és a népmese mo­tívumait alkalmazza. Hét szegény ember arról pitatkozik, hogy ki bot dog Oroszországban? Elhagyják ott hónukat és vándorútra kelnek. Pa Iáinak egy bűvös abroszt, ami ellát ja őket enni-inntvalóoal s így gond talmiul barangolhatnak szerte Orosz országban. Ez a vándorlás lehetősé get nyújt a költőnek arra, hogy be­mutassa az orosz falusi élet külön­böző típusait, s az orosz táj szép­ségéit. Megismerjük a „régi, szép időket visszasíró“ urakat, a szívte­len kereskedőket s a nyomorgó né­pet. A sok szomorúság láttára két­ségbe kellene esnünk, ha nem volná­nak olyan ifjak, mint Grisa, akik szívesen vállaljak a szegénységet és a száműzetést, de küzdenek a nép boldogságáért. Grisa alakjában a fiatal orosz forradalmi értelmiséget ábrázolja. 1876-ban a költőn súlyos rákbeteg­ség jelei mutatkoznak. Hiúba keres­nek orvoslást, betegsége gyógyítha­tatlannak bizonyult. Betegágyában is a munkás életet dicsőítette és a jö­vő boldog Oroszországéról álmodo­zott. Nyekraszoo kortársait megtanította u munka szereidére, az elnyomottak támogatására és az elnyomók gyű­löletére. Lenin azt mondotta róla: ,,Nyekraszov nélkül nem teljes egyet­len szocialista könyvtár sem." A Pravda pedig még a Nagy Októberi Forradalom előtt írta a költőről: „Aki egy jobb jövő reményében dol­gozik és harcol.. . idézze fel, olvas, sn el újra forró emberszeretettől át­hatott verseit, azok annyira átheví­tik, hogy boldogan fog újra mun­kához s áldozza minden erejét a kHz delmes jelennek a ragyogó holnap nevében." Új állaiiivizs<iareii(hzer egyetemeinken g {merjük meg a VALÓSÁGOT Á tetanusz elleni küzdelem történetté A IIX. század elején új versenyző jelenj meg a világirodalomban. A világ egyik leghatalmasabb országá­nak irodalma, azé az országé, ame­lyet külföld kevéssé, csupán felüle­tes és romuytikus ízű útleírásokból ismert. Ezek az útleírások bővelked­tek túlzott és költött kuriózumok­ban., mégis lényegükben megmutat­tuk, hogy ennek az országnak a társadalma a zsarnoki önkényura­lom tyrannizmusa, a feudális jobb­ágyi. rabszolgaság középkori rabigá­ja alatt nyög. Érről a távoli, titok­zatos Országról mégcsak fokozták a sötétségei ezek a megjelenő útleírá­sok. Ahogy egy ismeretlen táj sötét országútján végigröhögő kocsi lám púja az utasai számára csak pillana­tokig világítja meg az útmenti fá­kat, mérföldköveket és földeket, s az út végén csupán apró zavaros és halvány képek maradnak meg az utazó emlékezetében. A AIX. század nagy Orosz íróinak kellett jönniük, hogy megmutassak — önmaguknak és külföldnek is — a cári Oroszor­szág különös állapotait. Egyszerre tíz író lép ki az orosz irodalom ed­dig lezárt területéről, és vonul be egy Múmián nemcsak az otthoni, hunem a világ összes kört yokereske- deseinek kirakatába, hogy feltárja a maga valóságában az orosz nép ször­nyű életét, ám.'dyről eddig sok mesét, de kevés 'valót tudott a művelt nyu­gat. Közéjük tartozolI Nyikotúj Alexejévics Nyekraszov is. akinek ma van halálának ?5-ik évfordulója. Nyekraszov 1821 ben született kis- nemesi családból. Gyermekkorát szü. be birtokán töltötte u oolgamenti Cresnyevben. Itt már. korán megis­merhette a jobbágyság szörnyű éle­tét. Különösen mély benyomást gya­korolt rá a oólgui hajóoontató embe­reit félelmes látványa. Végsőkig el­csigázott. toprongyos, állatként tar- tolt emberek vonszolták felfele ere­jük végső megfeszítésével, órákon és napokon, Jietek'-n és éneken át a gaz­dag kereskedők hajóit: ,..l partra szegződölt szemem, És írn, fejük váltnál aláb, I vad kötél húsukba vág, Háncsbocskorban. a fövenyen, Vúnszorogtak a vontatók, S a széles, i.éma víz felett. Ütemre húzva a hu. jól, Jajongtak gyászos -értékét, Szí veltépön, iszony iá-ón . ■ .’* (A Volgán.) 1 középiskolai, egyetemi évek vil lúrngyorsan elrepültek. Az irodalmi érdeklődéstől fűtött fiatal Nyekra­szov maga is leült és o-rs»ket irt. Apja katonának szánta, és mivel fia nem engedelmeskedett neki, kita­gadta a családból és megvont tőle minden anyagi támogatást. I fiaiul Nyekraszov igen sokat éhezett és A [elszabadulás eiö;i nem vol egyetemeteknek egységes képesítési rendszere, A legtöbb szakon a hall­gatók "tetszés szerint választották meg azokat a tárgyakat, amelyeket hallgatni akartak, V tetszés szerint teltek .e vizsgáikat is. 1948-ban az egyterűi ’ reform meg­változatta 3 vizsgaszabályzatot. A hallgatók kollokviumokat és szigor latokat tellek azokból a tárgyakból, amelyeket kötelező- voi: hallgatniuk. Ez a rendszer biztosított# az állan­dó tanulást, viszont tú terhelési je­lentet! az egyetemistáknak és nem adott módot arra. hogy az egyes rész-tantárgyak anyagát nagyobb ösSzefüggésiikb. n áttekintsék. Ennek- .-. hiányosságnak felszámo­lására az új 'tanévben új. egységes 1 vlzigarendrf-er: vezettek be egyete­meink. a szovjet vizsgarend tapasz" talávái alapján. Az új rendszer sze- r.nt hallgatók az egyep tantárgyak ból a félévben, vagy a tanév végén cs-k . egyfajta vizsgát tesznek. Meg­szűnik tehát a különbség a kollok­vium és szigorlat között. A , hallga­tók cgy-egy tananyagrésri»őy csak egy.-zer vizsgáznak. A legtöbb egye" temen és főiskolán a tanulmányai­kat b'fcjező hallgatók államvizsgát tesznek, airm-ly marxizmus-lenínizums ból és szaktárgyakból á l. A műszaki egyetemeken a hallgatók az állam­vizsga helyett diplomatervet készíte­nek, mely önálló mérnöki fiiadat ■megoldásába1, műszak: tervek elké­szítéséből áll. Az államvizsgát tett hallgatók egységes oklevelet kap" r.ak. A tetanuszt inár a legrégibb időit» ben ismerték.. Az ókori idők leghí­resebb orvosa, a görög Hippokiatesz már leírta, hogy a merevgörcs há­borúban igen gyakran Tordul elő és négy nap alatt halállal végződik. A középkorban, amikor az embereik figyelmét igyekeztek minden „földi" dohoktól elterelni és csak a lelki életre irányítani, nem kerülhetett sor a tetanusz elleni küzdelem további fejlődésére, mert az orvostudományt, mint minden haladást szolgáló ter­mészeti! udómányt, akadályozták a fejlődésben és csaknem teljésen el­fojtották. Jellemző a kor szellemére, hogy a tetanuszt akkor a' nagy lelki bánat és a szerelmi gyönyör következmé­nyének tartotxák. Ezt a felfogást még a múlt század egyes orvosai is osztották. j A tetanusz kóroko.zóját egy Niiko- kier nevű tudós fedezte fel, ame­lyet tetanusz bacillusnak neveztek od és amely az ő nevét viseli. Igen fontos esemény volt Behring felfe­dezése 1890-ben. Kísérletek alapján kimutatta, hogy a tetanuszban mag­betegedett emberek vérében a teta­nusz méreg hatására olyan anyagok úgynevezett ellenmérgek keletkez­nek, amelyek a kórokozók mérgét igyekeznek megsemmisíteni. Ennek a megfigyelésnek az alapján Bo.iring­nék sikerült ilyen ellenmérget tartal­mazó vérsavót nyerni tetanusszal megfertőzött állatokból. Azóta ezt az anyagot használják a fertőzött em­berek megvédésére. Nagy jelentősége volt annak fc, hogy a múlt század végén bevezet­ték sebészetben a sebek elsődleges kimetszését. Ez azt jelenti, hogy a sémié« után mind korábban, lehető­leg 6 órán belül a sebet ép területem küriih-ögjuk és teljes egészébon eltá­volítják úgy, mint valamilyen daga­natot. Ez természetesen érzéstelení­téssel történik, majd utána a sebet ö* "»varrják. Ezzel a sebbe került kórokozókat, szennyeződéseket ron. csőit részeket el lehet távolítani. E j fejezet kezdődött a tetanusz el­leni védekezés történetében a har­mincas óvok körül, amikor kidolgoz­tak a tetanusz elleni védőoltási eljá­rást. A fentemlített ellenmérget tar­talmazó savónak ugyanis az a hát­ránya, hogy csak néhány napra védi inog a sérült embert a tetanusztól. A harmincas évek táján felfedezték, hjnry ha a tetanusz mérgét különbö­ző anyagokkal fór mollal, aluminimn- hidroxiddal kezelik, akkor a méreg elveszti mérgező hatását, de meg­marad a tulajdonsága, hogy a szer­vezetbe kerülve ott ellenmérgek ter­melődését váltja ki. Az ilyen inődön kezelt mérget feltehet használni a/ emberek beoltására. A szervezetiben ellenmérgek termelődését váltja ki, anélkül, hogy inegbetegítené a szer­vezetet és így hosszú időre védeti séget ad a tetanusz fertőzéssel szem­ben. Ha az így beoltott embert sé­rülés éri és tetanusz bacifhisok jut­nak a szervezetét^, nem tudják megbétegíteni, mert szervezetében már meg van a tetanusz mérgét te- kiizdő ellenméreg. Ezt az eljárást több országban be­vezették. Legelterjedtebb azonban a Szovjetunióban, ahol előzetesén rendszeresen beoltották és beoltják t mindazokat a dolgozókat, akik fog- ' ilalkozásuknái fogva ki vannak' téve- totanirszos fertőződésnek. A Szovjet­unió Vörös Hadseregében 193T-.ben kötelezővé tették a tetanuszolt ást, ami azt eredményezte, hogy a Nagy Honvédő Háborúban alig észttel tek tetanusz megbetegedést, noha Szilái lingrádtól Berlinig terjedő hatalmas harcokban a legkülönbözőbb szény- nyezett talajokon harcoltok és sebe­sültek meg a katonák. Hazánkban még elég. gyakori je­lenség a tetanusz fertőződése és ép­pen azért lwszélnün.k kell arról, hogy hogyan történik a fertőzés, mi­ről ismerhetjük fel legkönnyebben a megbetegedést. A betegség időbeni feliismerése (a fertőzés elkerülése fő­ként) a betegieég eredményes gyógy­kezelésénél döntő fontosságú, ugyan­is a halállal végződő eseteknek igen. nagy többségét az okozza, hogy nem tulajdonítunk nagyobb jelentőséget a lappangási időszakban jelentkező tüneteknek és semmibe se vesszük kezünkön, lábunkon előforduló hor­zsolásokat, azok besmermyeződneic és orvoshoz csak akkor megyünk, íréi­kor mér a tetanusz méreg fölszívó., dóit és a görcsök jelentkeznek. %Nl»Kyiíö»C tS.PÁRT»12AtM>AKtS3JtMA»A V eélkOlözhetatlen az agitáctós munkában

Next

/
Oldalképek
Tartalom