Tolnai Napló, 1952. január-június (9. évfolyam, 1-150. szám)

1952-01-13 / 10. szám

1

un jnemw* n

HUPUf

9

(Folytatás az első oWalrólú

. megvslóeíth ássuk a beruházások tervét, hogy fokozott ütemben tovább folytathassuk mez ogazd ásásunk gépesítését és korszerűsítését és hogy továbbfejleszthessük — az új követelményeknek megfelelően — közlekedésünket.

Az év folyamán azonban komoly eehézségek mutatkoztak a termelés egyenetlensége következtében. tff52-ben a termelésnek le-fd hullámzó görbéjét szívós, öntudatos, következetes hare útján, helves szervezés és vezetés útján, jó fel - világosító tömegm unka segítségével egyetlen egyenletesen emelkedő vonallal kell helyettesítenünk.

Gyáriparunk termelésének

1952-ben előreláthatóan mint- . egy 25 százalékkal kell növekednie,

*r 1951. évi tényleges termeléshez képest, vagyis az emelkedés 19^2- ben az előző évhez viszonyítva százalékosan valamivel kisebb, mint amennyivel 1911-ben az azt megelőző évhez képest volt. Tévedés volna azonban azt gondolni, hogy ezt a mintegy 25 százalékos növekedést könnyebb elérné mint amilyen feladatot jelentett (951-ben a valamelyest magasabb százalékos növekedés elérése. Itt mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy bár népgazdaságunkban a tartalékok még igen nagyok, sőt a tartalékok ■ ogyrésze újra termelődik, azért 1951-ben és a megelőző években a viszonylag könnyen mozgósítható tartalékaink tekintélyes részét már igénybevettük. Ebből az következik, hogy az 1952-re kitűzött feladatok megvalósításának még tervszerűbben, még nagyobb lendülettel kell hozzálátnunk, mint ahogyan az 1951-es tervet megvalósítottuk. 1952-ben még fokozottabb mértékben kel! takarékoskodnunk az anyaggal és tovább kell folytatnunk a harcot a minisztertanács takarékossági határozatának maradéktalan megvalósításáért, újból

fokozott figyelmet kell szentelnünk a Gazda-mozgalomnak, amely az utóbbi hetekben mintha kissé el lanyhult volna. Még jobban meg kell szerveznünk az együttműködést a/ egyes üzemeken belül és az egyts üzentek, iparágak, minisztériumok között, mint ahogyan ezt lS5l-b«n tettük.

Minderre annál inkább szükség van, mert a százalékosan valamivel kisebb emelkedés abszolút ériekben sokkal nagyobb növekedést jelent 1952-ben 1951-hez képest,

mint irmokkor« a növekedés 195l- ben volt. 1950-hez képest.

Az említetteken kívül az 1951. évi népgazdasági terv sikeres teljesítése és túlteljesítése s az emellett mutatkozó hiányosságok néhány olvan tanulságot vetnek fel, amelyekre különösképeu fel kell hívnunk gazdasági vezetőink, de pártfunkcionáriusaink és tömegszervezeti funkcionáriusaink figyelmét is.

1952 — ötéves tervünk döntő esztendeje!

Mint már Rákosi elvtárs, a Központi Vezetőség múlt évi november 30-1 ülésén mondotta, 1952 — ötéves népgazdasági tervünk döntő esztendeje! Döntő esztendő ez nemcsak azért, mert ez az ötéves terv harmadik éve, hanem azért is, mert az 1952-re magunk elé tűzött, feladatok megvalósí- tásával megvalósítjuk az ötéves tervben meghatározott alapvető célkitűzéseinknek több, rnint\ felét. Döntő év ötéves tervünkben 1952 azért is, mert ötéves tervünk nagy és legnagyobb létesítményeibe 1952-ben kell a leghatalmasabb összegeket befektetnünk, de a hatalmas befektetéseknek eredményeit legnagyobbrészt csak 1953 végén és 1954 ben fogjuk a tér melésben kézzelfoghatóan érezni.

Ezért jelentősen nagyobb erőfeszítésre van szükség 1952-es tervünk megva'ósításához mföt amekkora erőfeszítést az 1951. év teljesítése és túlteljesítése megkövetelt.

Szükséges a termelés cgyenleíee fitem« emelkedésének biatfosííása

Az első kérdés: a rendelkezéste álló termelőeszközök, ipari, felszeretés, gépek, berendezések, épületek. nYers- anyag jobb kihasználása, és persze étiéi együtt a munkaerő helyesebb, rendszeresebb, tervszerűbb felhasználása.

Mi szükséges ehhez? Mindenekelőtt o termelés egyenletes ütemű emelkedésének biztosítása, és ezen belül is Esősorban a tíznapos dekádtervek szerinti egyenletesen emelkedő termelés megvalósítása s a hóvégi rohammunka ietszámolása. Persze egyes iparágakban már most naponta meg kell határoznunk a termelést és naponta, sőt vannak területek, ahol óránként is tudnunk kelj ezt követni.

Jelenleg a legtöbb üzemünkben a hónap végén rohammunka folyik. Például a múlt év novemberében a szénbányászatban az első dekádban aT egész hónapba,, termelt szénmennyiség 29.8 százalékát termeltük, a második dekádban 32.4 százalékát, a harmadik dekádban pedig 37.8 százalékát, amit nem lehet normálisnak te. kiinteni.

Persze nemcsak dekádonként ez a helyzet, hanem. a7 év kü önbözö szakaszaiban is, sőt hetenként és a nap különböző szakaszaiban is ugyancsak igv van. Reggel lanyhán, lassan indul el a termelés, azután felfut és az ebédszünet után megint visszaesik, utána megint emelkedik és a befejezés :fílőtt megint esik. Ez a rohammunka ez a fóbajunk, — oder vezet, hogy a hónap elején a felszerelés és a munkaerő nincsen kihasználva, a felszerelés nagyrésze felhasználatlanul hever, a. hónap végén pedig munkaerőhiány lép fel s nyakra-főre túlóráznak cs túllépik az engedélyezett béralapot.

1952.ben el kdl. érnünk, hogy most januártól, az év elejétől kezdve a termelés minden iparágban — kivéve tér. mészetesen a kifejezetten idényjellegű iparágakat, — dekádról-dekádra, hónapról-hónapra, negyedévről negyedévre, egyenletesen emelkedjék.

A gépek, az ipari felszerelés, a terme' öeszközök teljesebb és tervszerűbb kihasználása érdekében széles körben alkalmazni kell egész ipamnkban. mindenekelőtt pedig gépgyártásunkban, tömegcikk iparunkban, szénbánya, szabinkban . korszerű termelésirányítást, a diszpécser-rendszert.

Be kell Vezetni mindenütt a tervszerű megelőző karbantartást. Meg kell szigorítani a túlórákkal va,ó gazdálkodást és általában csökkente, ni kell a túlórázást. Az egyenletesen emelkedő termelés egYik alapvető teltét e.e a. kooperáció helyes megszerve- iése és jó működése. Vannak, akik azt gondolják- hogy a heiyes kooperáció az, amikor egy-cgy cikk termelését lehetőleg sok üzem között osztják szét. így pl. az arató-cséplőgépek hajtóműveinek gyártására az EMAGot jelölték ki, de olymódon, hogy a hozzávaló alkatrészeket 18 Szemben gyér Itatták le és egv-egy alkatrésznek emellett hat-nyolc gyáron kellett keresztülfutnia. Világos, hogv az ilyen „kooperáció" inkább bolha, cirkuszra hasonlít, amelyben mint ismeretes, a bolhák nem előre megállapított terv szerint hanem saját kedvük szerint ugrálnak. A legfontosabb gyártmányokra kooperációs tervet keU készíteni és alkalmazni■ Erre van megfelelő ál’ami határozat s ideje, hogy a határozatnak érvényt szerezzünk.

A termelő-apparátus, a gépele, a felszerelés jobb kihasználása érdekében rendkívül fontos a folyamszerü, ciklusos és zártciklusú termelésre való áttérés meggyorsítása és a munka tér. melékenységét növe’ő új termelési módszerek, mint amilyen a gyorshengerlés gyorshúzás, gyorsvágás, gyors- üzem-mozgalom széleskörű alkalmazása és mind szélesebb tömegmozgalommá fejlesztése.

Ha csak a már ismert kezdeményezéseket megfelelően elterjesztjük és kö vetkezetesen alkalmazzuk, akkor is ifién jelentős tartalékaink vannak az 1952 évi terv teljesítéséhez és túlteljesítéséhez. Pedig nem kétséges, hogy a már ismeretes kezdeményezésekhez 1952 folvajnán újabbak fognak járulni. Ebben igen nagv szerepet játszik és kell. hogy játsszék a munkaverseny elmélyítése és további kiszélesítése s ezen belül mindenekelőtt a szakszer vezetek és a DISZ fokozott aktivizálása a munkaversenvben és a Sztahá nov mozgalom kifejlesztésében és ugyanakkor a pártszervezetek fclvilá go sí tó és irányító munkájának további megjavítása a murkaverseny, a termelés, a helyes kezdeményezések felkarolása és elterjesztése terén. Sokszor felvetik elvtársak a kérdést: Minek alapján versenyezzünk? Versenyezzünk az 1952 évi terv alapján, a havi, a negyedévi, az évi terv alapjárt V-er- senvezzünk egész évben o miniszter- tanács és Szakszervezeti Tanács zdsz Iájáért minden üzemben mindenegyes iparágban, egész iparunkban.

A termelőapparátus, a «gépek, a felszerelések. a munkaerő jobb felhasználásának folyamán ennek a harcnak a többi közt oda kell vezetnie, hogy megl akarításokat érjünk el a beruházásoknál, hogy a már engedélyezett (megtervezett) beruházásé?* egy része feleslegessé. nélkülözhetövé váljék vagy pedig esetleg olyan beruházásokat. illetve ezeknek egy részét, amelyeket 1952—1953 ban kellene meg valósítani, későbbre lehessen elhalasztani azért, hogy a legnagyobb, a legdöntőbb, a legfontosabb beruházásokra maximális mértékben összpontosíthassuk anyagi eszköze ír! cet 1952—1953- ban és ezeket minél előbb befejezzük, hogy minél előbb működő. termelő üzemekké váljanak. Ezt úgy keli elérnünk, hogy ugyanakkor a termelési tervet teljesítsük és túlteljesítsük. Ili te a Szovjetunió tapasztalataihoz kell fordulnunk, ahol az elmúlt évben a moszkvai nagyüzemek igazgatóinak kezdeményezésére hatalmas mozgalom indult m»g az egész nagy Szovjetunióban a beruházások megtakarításáért.

* ez a mozgalom «olcmüHénd rubelnyi beruházás tnegtekarftanához vezetett.

Szilárdítani kei! a műnk«-, bér- én a tervíegyelmei

A második kérdés, amelyre M keli hív ni a figyelmet: a munkafegyelem, a bérfegyelem és a tervfegyelem meg szilárdítása. 1951-ben a bérfegyelem meglazult. Szerencsére távolról sem olyan mértékben, mint 1949 ben amikor a Központi Vezetőségnek ezzel a kérdéssel igen komolyan, mint aiao vető kérdéssel kellett foglalkozni-). De azért, a bérfegyelem ineglazulása 1951- ben nem volt jelentéktelen. hanem igen komoly volt és nem mehetünk el mellette. Szigorú rendeletét kell terem teniink a normák kezelése terén. Biztosítani kell a miniszlerfcrnács hald rozatának megvalósítását, hogy ámeny- nyiben a termelési teltételek megváltó: nak, mert például új, magasabb tér melékenységü gépeket alkalmaznak, vagy átszervezés által korszerűbbé, tökéletesebbé teszik a munkafolyamatot. akkor a normákat kötelezően meg kell változtatni. Ez jelenleg általában nem történik meg, csak egyes esetekben, s ez a normák lazításának, a béríegye lem meglazuld« áriak egyik legfon tosabb formája.

Egyetlen becsületes munkás sem kívánhatja, hogy amikor a váliaüiat, az üzem, az állam új, nagyobb termelékenységű felszerelést ad. vagy amikor a kézimunkát gépi erővel helyettesít jük, s ezzel emelkedik a termelékenység. a norma ugyanaz legyen, mintha mmden a régiben maradt volna. S az a vezető, aki szemet huny, vagy segéd kezet nyújt az ilyesmihez, becsapja az államot, a saját államát, a nép államát, megkárosítja a munkásosztályt, fékezi fejlődésünket.

Fel kell számolni a munka kiadás és a munka átvétel terén mutatkozó, különösen az építőiparban, de részben a gépiparban is igen elterjedt s már- már tűrhetetlenné vált lazaságokat és a pótidők és előkészítő idők utalványozásánál elsősorban a gépiparban található visszásságokat.. Be. kell tartani és be kell tartatni a selejtrende- letet, amelyet, a gyakorlatban jelenleg alig alkalmaznak. Biztosítani kell a technológiai fegyelmet. Szigorúan alka 1 mazni kell a béralappal való tervszerű gazdálkodásra vonatkozó előírásokat, s azokat, akik felelősek a béralap túlié páséért, felelősségre kél! vonni.

A tervfegyelem szempontjából szükséges, hogy a lógósok, az önkényesen kilépők, az igazolalJanul mulasztók ellen szigorúbb rendszabályokat alkalmazzunk, amire jogszabályaink lehetőségiét adnak és amit a becsületes dolgozók, azaz a dolgozók túlnyomó többsége már reges-réigen maga követel.

Ugyanakkor persze szem dőlt kell tartani Rákosi elvtársnak azt az tít- muta'ását. hogy a munkafegyelem megszilárdítása terén a főfeladat olyan légkör megteremtése, amelyben nincs maradása a lógósoknak, a naplopók- nak, az igazolatlan mulasztónak, a hosszú forintért egyik munkahelyről a másik helyre, repülő vándormadaraknak. És figyelembe kell venni azt is hogy a gazdasági vezetefenek mindent el kell követniük, ami törvény szer.nl módjukban áll, az üzemükben, vállalatuknál dolgozó munkások és alkalmazottak állandósítására, arra, hogy a dolgozóik magukénak vallják, megszeressék üzemüket, vállalatukat, s azt önként el ne hagyják.

Minisztériumainktól, gyárainktól, vállalataink igazgatóitól azt is meg kell követelniük, hogy fokozott mértékben törődjenek a munkabiztonsági kérdésekkel. a munkavédelem, a balesetei hárítás kérdéseivel s hogy szakszó, vezetőink a mostaninál következetesebben és szigorúbban örköd jen: le a mun kavédelmi ás baleseti rendszabályok betartása felett.

A fegyelem megszilárdításához az is I ózzál artózik, hogy felelősségre kel! vonni azokat a vezetőket is, akik nem azt termelik, amit a terv előír, joga sulaliar.ul túllépik a munkabéralapot, engedély nélkül végeznek beruházása kút rendeltetés-ellenesen használják fel az anyagot, hitelt, vagy elmulasztják kötelességük teljesítését a fegye- lemsértókkel szemben.

De persze ugyanekkor joggal köve telhetik meg leiünk üzemeink trösztjeink igazgatói, általában gazdasági embereink, hogy mi is, a felső vezetés is, szigorúan betartsuk a tervfegyeímet. s hogy ne változtassuk lépte«-nyom on a terveket. Például aligha lehet nor máiknak tekinteni, hogy az 195Í IV. negyedévi tervet november óla 28 cselben módosították, vagy hogy az 1951

IV. negyedévi tervmódosítások közü' egyiket-másiídat minisztériumaink csak 1952 januárjában kapták meg.

Felszínre kell hozni a monkaerőfarfalékokai

A harmadik kérdés, amelyre fel j kell hívni a figye met: az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság munka- erőszükséglefének biztosítása 1952. ben.

Iparunkban még további munkaerő- tartalékaink vannak, amelyekét igenis tejszínre lehet és kell hoznunk. Nagyón felétazzadt az adminisztratív és kisegítő apparátusunk. Ennek létszámából a munkaerő egy bizonyos ré. szét tervszerűen át. kel! irányítanunk a termelő munkába. Vannak üzeme- ink,, ahol fölös munkaerő van.

Le kelt vonnunk a toborzás elsöévi tapasztalataiból a tanulságokat. Az első és. legfontosabb tanulság szerintem. hogy az üzemek, vállalatok ne várják, hogy a szájukba repüljön a sült galamb, hogy c!sö$orban uz

üzemekei kel] aktlvizáhumk a műn. kaeröloborzás terén.

Az 1952-ben szükséges munkae'ö biztosításihoz hozzátartozik az ipari tanulók helyesebb elosztása is és részben az ipari tanulóképzés átszervezése saját tapasztalataink és a Szovjet, unióban szerzett tapasztalatok a’a-pján olymódon, hogv 1952-ben megszilárdítsuk a már eddig elért eredményeket, emeljük a szakmunkásképzés színvonalát és bizonyos területeken elsősorban az építőiparban és a bá- nyászaban megváltoztathassuk a szakmunkásképzés mai rendszerét, kissé idősebb, de fiatal munkásokból a mainál sokkal gyorsabban, magában a munkában képezzünk szakmunkásokat.

A negyedik kérdés, ameivet fi^ve. iembe kell vennünk, az önköltség- csökkentés kérdése.

Rámutatott Gerö elv társ, hoqv búr az önköltség förvgazdá’kodásunk leg. kevésbbé áttekinthető és leglazább területe, az ezen a téren elért javulás biztosította, hogy 1952-ben az áruk 50—60 százalékára vonatkozólag meglehetősen pontosan tudjuk majd mér. ni az önköltséget. Az elmúH esztendőben (t gyáripar nagyjában teljesítette önköltségeséikken tésí tervét, de egyes területeken jelentős lemaradás mutatkozik, illetve a tervezésnél vök nagy lazaság.

Az önköltség csökkentése helyett — folytatta — emelkedett az önköltség a széntermelésnél, amiben persze

je.estös szerep® van annak bog"?

nagymértékben felemeltük a bánya szók bérét. De természetesen nemcsak ez játszott »7erepe: haj-.eír szerepet ja úszott példám. a ta) .<gos bányai« felhasználás jo entö& megnőve kedése is.

Az is előfordul, hogy ©gye.. esetekben önköltségcsökkentést mutatnak ki, lény legesen azonban az önköltség nem csökkent mert romlott * minő. -ég. Például 1951-ben számos pamut, fonodánk lányét,-' e,, túlment a miniszteri rendeletben meghatározott ki fonásj arányon és a fonalkihczato ilyen méretű emelése a minőség ro. vására ment. Elrettentő példa arra, ho- gya,, nem szabad az önköltséget ..csők- keníeni.*, annak az úgynevezett „újításnak'“ az alkalmazása, amikor el határozták, hogy a férfizakók hosi-zá kél-három centiméterre' meg kei1 kurtítani. Ennek a tisztesség nyessék szólván — ..újításnak1' az von a következménye, hogy a vásár ót, hogy elég hosszú legyen a zakó, kénytelenek voltak a szükségesnél egy két számmal nagyobb öltönyt va,. súrolni, aminek következtében ténv legesen több anyagot fogyasztottak vásárlókon pedig lötyögtek az öltönyök. * 1

Kétségtelen hogy 1952-beri szigorúan mérnünk kel; az önköltséget és tel. jesitenünk kell az önköltségcsökken-- >és tervét. Ennek eszközei a már euv iiteit ütemes, grafikonszerü termelés a termelőeszközök jobb kihasználása a tervi egyelem megszilárdilósa, ay anyaggal való fokozott, de észszerű takarékosság, szoros anyagnormák előírása és szigorú betartása, új munkamódszerek, helyes újítások e te-, jesztése és kötelező vezetése, és végül a pénzügyi fegyelem megszilárdítása, a főkönyvelőségek megteremte se mindenütt, ahol még nincsenek meg és ahol szükség van réiuk te-- kinlélyük növelése és általában j ellenőrzés munkájának megjavító*«.

A szocialista iparnak több, jobb. szebb árut kell termelnie

Az ötödik kérdés a minőség és a választék kérdése. 1951. évi tervünk megvalósítása folyamán többízben kellett. foglalkoznunk a minőség kérdő, sével, többek között külkereskedelmünk szempontjából is. A szocialista iparnak nemcsak mind több és több árut kell termelnie, hanem mind jobb és szebb árut is. A minőség emelésének követelménye a termelő- eszközökre éppúgy vonatkozik, mint a fogyasztási cikkekre. Éppen ma kaptam — nem először — egy elkeseredett levelet Bebrits elvtárstól, melyet, alátámaszt igen részletes táb. lázattal, analízissel hogy hogyan megroniották a szénnek a minőségét és hogy' ez hogyan teszi tönkre mozdonyainkat.

Ami a fogyasztási .javaikat előá.Líló

könnyűipart és álelrra&zenpar! ijje itt nemcsak magánbavéve a minőség fontos, hanem az is. hogy megfelelő tegyen a választék. Minden egyéb me lett a párt és a minisztertanács uecein bér 1-i nagyfon' osságé határoz alá aizért is jó, mert alkalmas arra Wgjf minisztériumai inkát, trösztjeink««,' üze-* mein kel jobb minőségű és választéki-* sabb áru termelésére szorítsa, meri. amennyiben nem ilyent termelnek, akkor az áru a nyakukon marad, mert a silány, a* ízléstelen kivitelű, a csu ríva árul a kereskedelem nem fogja átvenni és a fogyasztók nem fogják megvásárolni.

Ezért a minőség megjavítása *. 4 merj?*lelő választék biztosi,'ása ttlö’t- évi 1 ‘rvünlk sikeres megvalósításának egyik fontos félté!ete.

Kmcljök m rezdés srínronalál

Végül rátérek a vezetés kérdésére, a vezetés színvonala emelésének kérdésére.

Ké'ségíelen, hogy 11>51 -ben értünk el eredményeket ezen a téren. Megnőtt a vezetés felelőssé gitt jobban kidomborodott egyszemélyi jellege. Mostanában, ha az üzemek, vállalatok ve ze lésé ró van szó, mind kevesebbet hallunk üzemi háromszögről. De azéri az igazgatói még sokhelyütt „vállalatvezetőn,ék“ nevezik, mer! attól tar tanak. hogy az „igazgató“ szónak valahogy burzsoá hangzása van. Másul viszont az ellenkező vég!«1be esnek és különösen egyes nagyüzemeinknél az igazgató', röviden, burzsoá módra „vezérnek“ nevezik, holott ismeretes, hogy a mi országunkban, a mi népünknek egy vezetője van, a mi szeretett Rákosi elviársunk

A leghelyesebb intézkedés is helytelenné válhat, ha helytelenül hajtják végre — folytatta. S ebből mindenekelőtt azt a íanüságot kell levonnunk 1952. évi munkánkra és általában to. vá'bbi munkánkra, hogy-a gazdasági vezetésnek a dolgozók széles tömegeire kell támaszkodnia és hogy egyetlen valóban fontos, nagy horderejű gazdasági, termelési műszaki rendszabályt sem lehet sikeresen végrehajtani az illető kerüet pár (bízott, ságainak tudta, segítsége és támogatása né.kül, a pártszervezetek, a kommunisták segítsége s támogatása nélkül s a. tömegszervezetek megfelelő mozgósítása nélkül. Ez persze nem jelentheti, hogy a gazdas-ági vezetés, a műszaki vezetés saját kötelezettségét, saját feladatait, saját felelősségét a pártbizottságokra, a pártszervezetekre, a népnevelőkre, a tömegszervezetekre hárítsa. Ellenkezőleg! Gazdasági vezetőinktől, a felsőktől csakúgy. mint a,, alsóktól, elvárjuk, hogy vaióban vezessenek! Ne higyjék, mint ahogy egyesek hiszek, hogy a vezetés „viszontbiztosítás." Mielőtt intézkedést kiadnak, mindenkive' megtárgyalják, mindenkinek a véleményét kikérik s írásban kell hogy ad. ják és csak úgy merik az intézkedést kiadni. Ne féljenek intézkedni attól való félelmükben, hogy esetleg hibát követnek el. Merjenek felelősséget vállalná! lílüeoek. fagyeknesö jógiikkal, vezessenek in eg fon föltár: de hét-' ra-[ és határozottan. Azonban arra is' fel kell hívni gazdasági vezetőink figyelmét, hogy ne csak élni tudjanak, a rendelkezésükre álló fegyelmezési' eszközökkel, de tudjanak helyesén ' idejében dicsérni és jutalmazni is. Ná tunk nagvon gvakra.n a jutalom ha mondjuk pénzről van szó, ""olyan „pofapénz“ jellegű, ami teljesen hely-- felen. Jutalmazni olymódon kell.hogy az a dolgozó embert felemelje ■ 'és közös ügyünket, a termelést, a nép-' gazdaság szocialista építését előbbre vigye. ;

Ahhoz, hogy 1952-es feszített nép- gazdasági tervünket teljesítsük ók- túlteljesítsük, .jelentős mértékben emelnünk kell gazdasági vezető . síink színvonalát s ez nemcsak azt jelenii, hogy gazdasági vezeté. ' síinknek az 195f. évinél is nagyobb mértekben kell támaszkodni a dolgozó tömegekre, ezeknek legszélesebb rétegeire, hanem jelenti egv ben azt is, hogy gazdasági vezeté •* síinkben még következetesebbe» kell érvényesülnie pártunk vezetésének, a kommunista, bolsevik ve zetés szellemének. Rákosi etetárs ; bölcs irányításának. (Taps.)

A vezetés színvonalának emelése' azt i-' megköveteli, hogy 1952-ben' tovább erősítsük a tudomány és a gyakorlat kapcsolatát, a tudománv és a termelés együttműködését, hogv tudományos kutatóink és ku- , tatóin feze te ink. laboratóriumaink “ elsősorban a tervben kitűzött fel adatok megoldásának elősegítésén' és a további évek feladatainak előkészítésén munkálkodjanak cs.-. hogy általában erősítsük nagyíiz' . meinkben a laboratóriumi munkát és kutatást.

A nagy közös erőfeszítésnek biztosítania kell az 1952. évi feszített • népgazdasági tervünk teljesítését és túlteljesítését. Nem kétséges elv farsak, hogy ez így lesz. így kel! lennie, mert ehhez rendelkezünk a sziiskéges feltételekkel. Mert a feladat, amelyet pártunk és kormányunk elénk tűz, teljes mértékben reális! Mert a feladat megvalósításában a mi nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja vezet beu^ nőnkét — fejevie be beszédét Geeó ■ Ernő.

v