Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

82 Diósgyőr kérését méltányosnak találja š až egyházkerületi járulékát 25 P-ben, Diósgyőr-vasgyáréit pedig 50 P-ben állapítja meg. 36. Az előadó bemutatja az egyházkerületi Gyámintézet jelentését, mely szerint 1523.71 P gyűlt be, ami a mult évivel szemben 120 P emelkedést mutat. A rendelkezésre álló 572.90 P segélyösszeget akként osztotta fel a közgyűlés, hogy Borsodnádasd, Diósgyőr-vasgyár, Eger, Kisvárda és Tokaj 100—100 P-t, a délszabolcsi misszió 50 P-t kap, míg a fennmaradó összeg a folyó költségekre marad. A közgyűlés a jelentést tudomásul veszi, a gyámintézeti istentisztelet szónokának: Varga Lászlónak építő szolgálatáért köszönetet mond. 37. Joób Olivér előadó beterjeszti a délszabolcsi missziói egyházközségről szóló jelentését az alábbiakban. 1934. szeptember 1-én a misszió megszervezésére kiküldött miszsziói lelkész mintegy 1370 négyzetkilométeren szétszórt kb. 2500 lélek összegyűjtésének és gyülekezetté szervezésének a munkájával találta magát szemben. A területet illetve a híveket 3 csoportba lehetne besorozni: 1. olyan területek, ahol a hívek Nyíregyházával való kapcsolat nélkül már korábban részesültek rendszeres intentiszteletekben (Érpatak, Geszteréd, Kálmánháza ); 2. olyanok, ahol a hívek Nyíregyházával tartottak fenn kapcsolatot s beleilleszkedtek a nyíregyházi gyülekezet életébe; 3. olyanok, ahol a hívek a szó legszigorúbb értelmében szórványhívek voltak, teljesen kidobva más vallású tömegek közé s így felekezetileg elszíntelenedve, egyre rohamosabban vesztek el az evangélikus egyház számára s olvadtak bele az idegen környezetbe. Mindhárom pont alatt említett helyen a körülmények-diktálta eszközökkel megindult a munka rendszeres istentiszteletek, majd a magánházaknál rendszeresített összejövetelek bevezetésével. Ez utóbbiak az ily nagykiterjedésű és annyira szétszórt szórványterületen, amely Magyarország legnagyobb evangélikus szórványgyülekezete, igen áldott eszközöknek bizonyultak. A missziói lelkész lakóhelyéül a körülmények folytán egyedül Nyíregyháza mutatkozott alkalmasnak, ahol a missziói lelkész a misszió felügyelőjénél díjtalan lakást és ellátást élvezett. A szervezés munkájának vezérelve volt a misszió területén élő híveket egy gyülekezeti közösségbe kapcsolni, úgy azonban, hogy az egyes népesebb gyülekezetek saját vezetőségükkel az élükön bizonyos önállóságot és önkormányzatot élvezzenek. Az anyagiak terén a missziói egyházközség vezetősége teljes centralizációra törekedett, ami lehetővé teszi azt, hogy a rendelkezésre álló csekély anyagi erő ott legyen felhasználható, ahol arra a legnagyobb szükség van s nehogy elforgácsolódjék az autonómiának esetleges helytelen értelmezése következtében. A szervezés munkája jelenleg nem tekinthető befejezettnek s pár évnek kell eltelnie, míg az eddig ki-