Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

83 zárólag a nyíregyházi gyülekezethez kapcsolódott tanyalakók otthont találnak az új gyülekezeti közösségben. Nagy lökést adott a missziói munkának az, hogy f. é. március hó 1-től kezdve a nyíregyházi egyházközség megértése és a püspök úr támogatása folytán beállott a munkába a második missziói lelkész Tarján Béla ózdi segédlelkész személyében. Már korábban is, de azóta nyilvánvaló, hogy a Délszabolcsi Misszió területén legalább két missziói szórványgyülekezet szervezhető, amennyiben önként kínálkozik a missziónak egy déli és egy északi félre osztása. Mindkét fél még így is igen nagy szórványterületet foglalna magában, egyenkint mintegy 1300 lélekkel. A missziói egyházközség területén mintegy 370 mindennapi tanköteles hitoktatását kell ellátni kb. 12 különböző helyen szétszórva. A missziói egyházközség anyagi helyzetéről világos képet rajzolni most még nehéz, mert az első polgári évnek éppen az a része van még hátra, amikor egyházi adóbevételre lehet számítani. Számolnunk kell azzal, hogy az első esztendőkben az adófizetés csak igen kis mértékben fog folyni, hiszen olyan embereket kell adófizetésre szoktatnunk sok helyen, akik azelőtt már 10—20, sőt 30 évig nem fizettek egyházi adót. A folyó és jövő esztendőben mintegy 300 P egyházi adón kívül missziói egyházközségünk biztos pénzjövedelmét csak a f. évre megadott rendkívüli államsegély 1140.— P, valamint két segédlelkészi congrua összege, 720 P képezi. Az egyházkerület az elmúlt esztendőben 250 P-vel járult a missziói egyházközség terheinek a viseléséhez. Mindebből kitűnik, hogy ha csak a missziói lelkészek szerény javadalmazását vesszük figyelembe, s nem vagyunk tekintettel az állandó utazás igen nagy költségeire, melyeket a lelkészek sajátjukból fedeznek, most, a megindulás idején miszsziói egyházközségünk igen hathatós közegyházi támogatás nélkül nem tud megfelelni hivatásának és a továbbiakban kénytelen lesz a munkát egyes területeken kisebb keretek közé szorítani. Mindemellett azonban teljes jogunk van arra a reménységre, hogy a kezdet nehézségeivel közegyházunk segítségével megküzdve, talán rövid idő múlva két életképes szórványegyház létesül a Délszabolcsi Miszszió mai területén, feltételezve természetesen, hogy a kultuszkormány is méltányolni fogja a szórványhívekért folytatott küzdelmet és a két előálló új egyház-alakulatnak rendes lelkészi congruákat fog juttatni. Az anyagi nehézségek ellenére is 400 P költséggel sikerült a már siralmas állapotban lévő érpataki templomot kívül-belül kijavíttatni s valósággal újjá varázsolni. A missziói munka érdekében szabaddá tettük a geszterédi tanítói lakást, ahová Tarján Béla missziói lelkész a közeli napokban kiköltözik s ezáltal a geszterédkörnyéki hívek jobb és állandóbb lelkipásztori gondozáshoz jutnak, ez viszont egyházközségünknek újabb terhet jelent, mert a szórványterülettől meglehetősen félreeső Geszteréden ló és kocsi nélkül lelkészi állomást elképzelni nem lehet. A missziói egyházközség elnöksége felsőbb egyházi hatóságok jóváhagyásával az Érpatak—Zsindelyestanyán lévő iskoláját fölajánlotta a VKM-nek, mivel azonban a VKM. az iskolát nem volt