Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

zális aránv részünkre kedvezőtlen fordulása — amely részben az Actio Čatholica munkájának eredménye — intő figyelmeztetés a számunkra s azt jelenti: teljes erővel akcióba kell lépnünk, részben a sokak által kívánt egyházfegyelem, de főként a lelkipásztori gondozás magasabbrendű eszközeivel az egyházunkat ezen a területen fenyegető veszély elhárítására. e) A hozzánk áttértek száma 206. Kedvező eredményt mutatnak fel e tekintetben Kisvárda az olcsvai 113 áttérővel, Diósgyőr, Miskolc, Tállya, Sajókaza, Kölese, míg veszteségekkel kell számolnunk Nyíregyházán, Abaujszántón, Sátoraljaújhelyen és Szolnokon. Nyíregyházán a megindult intenzívebb belmissziói munka következtében, mely a szekták előretörését megakasztotta, a kitéréseknél némi kis javulás érezhető. A tőlünk kitértek száma 83. Ezen a ponton tehát ebben az esztendőben 123 főnyi előnyt könyvelhetünk el. f) A konfirmandusok száma 632 volt, 6-al kevesebb, mint az előző évben. Nem volt konfirmáció Hernádvécsén, Tállyán, Kisvárdán és Szolnokon. gl A belmissziói jellegű egyesületek számbavételénél, mint új alakulatok jelentkeznek: Abaujszántón énekkar, Diósgyőrött leányegylet, Diósgyőr-Vasgyárban oltár és szegénygondozó egyesület, Tokajban vasárnapi iskola. h) .A belmissziói jellegű összejövetelek száma az elmúlt évben is emelkedő irányt mutatott. Általában minden hétre esik az istentiszteleteken kívül egy-egy belmissziói jellegű öszszejövetel az egyes egyházközségekben, legalább is a november—március hónapokban. Diósgyőrött és Hernádvécsén kéthetenként esik egy-egy összejövetel, viszont sok gyülekezetben egy hétre kettő-három-négy, sőt több összejövetel is jut. Számbelileg szép eredményt mutat Nyíregyháza, Ózd, a Délszabolcsi Missziói Egyházközség, Miskolc, Debrecen s általában látszik, hogy a lelkészi kar az annyira fontosnak felismert belmissziói munka kiépítéséhez ismét közeledett egy lépéssel. A lelkészek ilyen irányú buzgó igyekezetéről tanúskodik az 1934. évben elhangzott 520 belmissziói és vallásos előadás. Mindezek bár igen örvendetes tények, mégis a reverzálisoknál mutatkozó számadatok azt mutatják, hogy mindez kevés. Alkalmatos és alkalmatlan időben oda kell vinnünk híveinknek az evangéliumot, hogy az céltudatos belmissziói munkával az élet minden vonatkozásában ható tényezővé váljék az életünkben. Csak így várhatunk eredményt, így remélhetjük egyházunk megerősödését. i) A mai nehéz viszonyok között is megható adakozó kedvet találunk a híveknél Kisvárdán, ahol egy-egy hívőre átlag 10.— P adomány esik évente, Szolnokon, Debrecenben, Ózdon, Diósgyőr-Vasgyárban, Tállyán és Tokajban, — viszont feltűnő keveset adakoztak Sátoraljaújhelyen. Egyházkerületünk hívei az elmúlt évben 9.401.10 pengőt adományoztak az egyház közszükségleti céljaira. Az adófizetésben beállott pangás még egyre tart, bár egy kis javulás érezhető ezen a téren. Abaujszántó, Sajókaza, Kölese és Tokaj még mindig gyenge 4 ü