Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

Főtisztelendő Egyházkerületi közgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy ez évi beszámolómat egy őszinte vallomással kezdjem. Mert amidőn a hetvenes évek küszöbén, roskadozó testtel, megrongált egészségi állapottal e pillanatban papírra vetem gondolataimat, lehetetlen nem fájdalmasan gondolnom arra, hogy immár 47 évre terjedő hoszszú lelkészi szolgálatom egész ideje alatt az ez évi húsvét és pünkösd ünnepe volt az első, amelyen sem mint az Ige hirdetője, sem mint annak hallgatója nem vehettem részt az Ur dicsőséges feltámadásáért és a Szentlélek áldásaiért hálát zengő gyülekezetnek ünnepi örömében. Ugy látta ugyanis jónak az Ur bölcsesége, hogy hosszantartó, súlyos és veszélyes, ágyhozszegző betegséggel látogasson meg, amelyből — teljes felépülés — ha ugyan egyáltalán — úgy csak hosszú idő multán leszi lehetséges. Ám az én életkoromban, betegségem természetéből folyólag és az előttem fekvő számos példa mérlegelésével, számot kell vetnem azzal a feltevéssel is, hogy "az Ur talán épen ezt a testi változást választotta eszközül arra, hogy engem valamely általam előre nem látható váratlan pillanatban magához szólítson. Bármikor s bármikép legyen is, alázatos, megnyugvó engedelmes lélekkel állok az ő hívása elé. De nem szeretnék úgy megválni a földi léttől, hogy legalább egy testvéri szellemű üzenetem ne maradjon utánam az én forrón szeretett egyházkerületem számára. Azzal a lelkemből kitörölhetetlen szent meggyőződéssel élek s ha kell, halok — hogy a mi egyházkerületünk, általában szeretett evangélikus egyházunk léte, megmaradása és megerősödése két elengedhetetlen feltételnek az egyházi életben következetesen érvényesülő találkozásától és együtthatásától függ, s ezek: a bennső vallásos hitből és meggyőződésből fakadó evangéliumi felekezeti hűség, — és az egymás iránt érzett meleg evangéliumi testvéri szeretet. Az egyik, a vallásos hit a belőle meggyőződésből eredő felekezeti hűség biztosítja az Ige uralmát, a krisztusi igazságok elvi diadalát szívben és lélekben, szószéken és gyülekezeti életben, — a másik, az egymás iránt érzett evangéliumi testvéri szeretet zökkenő nélküli sírna és egyenes utat épít azok megvalósulása számára a mindennapi életben. Az egyik — megszenteli a szívet, — a másik — tettekben való bizonyságtételre sarkalja, hogy az evangélium eszmevilága ne maradjon tiszta elméleti szólam-gyűjtemény, de