Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

boldog és boldogító valóság. Az egyik lélekformáló, a másik életfornyüó hatalom. Az egyik lesújtja, megalázza, semmivé törpíti a bűnös ember hivalkodását a Krisztus megváltó érdeme előtt, a másik széttéphetetlen erős közösséggé kovácsolja össze a megalázott lelkeket, hogy egymáson buzdulva, egymás példájából ihletetten külön-külön és együttvéve is imádkozó lélekkel keressék a szabadulás útját az ő keresztje alatt. Az egyiknek meggyőződésből fakadó s az új és új meggyőződéseket és vallási élményeket formáló ereje megajándékoz mindannyiunkat az evangélikus ember sajátos, büszke és tiszta jellegzetességével, — a másik vészben és viharban törhetetlen lelki egységgé forrasztja össze az Ur evangélikus egyházának tagjait. Az egyik fölfelé, az örökkévalóság világába vetítő fénylő sugarait, — a másik lefelé ível, a mindennapi élet gyarlósága-, próbáitatásai és szociális problémái közé, és mindig talál magának tennivalót, hol engesztelésben és megbocsátásban, hol buzdításban és telkesítésben, hol könyörülő indulatban és testvéri áldozatkészségben, hol a történelmi mult dicsőségén való boldog elmerengésben, vagy a féltett jövendő bástyafalainak' és védő fokainak gondos megépítésében. S a kettőnek együtt a meggyőződésből, a hitből, a személyes élő hitből és evangéliumi meggyőződésből fakadó felekezeti hűségnek és az evangéliumi testvéri szeretetnek együtt van felelete minden kérdésre, vonatkozzék az akár a törvény és jog újabb szabályozására, akár a tekintély és szabadság követelményeire, akár az istentiszteleti formákra, akár a szervezeti egységre és biztonságra, akár a szórványokban gondozatlanul maradt nagyszámú híveink lelki szükségletének ellátására. Sőt az evangéliumi meggyőződésben, személves élő hitben gyökerező vallásos lélek és szerető szív megbocsátó mosollyal fordul még az ellenfelek erőlködése felé is, akik őt »eretnek« címmel, »szakadár« jelzővel akarnák megbélyegezni, mert tudja, hogy van e világon »eretnekség« és »szakadárság«, úgy a szó tiszta evangéliumi hátteréből, a jézusi és az apostoli tiszta evangéliumi adottságok hátteréből ítélve, azt azoknak inkább önmagukban kellene keresniük. De az evangéliumi meggyőződésben, személyes élő hitben gyökerező vallásos lélek egyúttal bátor, férfias és nyilt visszautasításban részesít minden kísérletet és erőfeszítést, amely vallás gyakorlatának és egyháza egyenjogúságának féltve őrzött kincseit, szabadságát és drága véren kivívott jogát akarná megkisebbíteni vagy álutakon kierőszakolni akart reverzálisokkal és egyéb akciókkal megbénítani az evangéliumi testvérközösség hatóerejét és birtokállományát. Nem bántja a másét, de nem engedi hántatni a magáét sem. Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Nem tudhatjuk, s főként nem tudhatom én, mostanhoz egy évre lesz-e még alkalmam a m. t. Közgyűléshez szólanom. Azért hadd csendüljön fel ez évi jelentésem első akkordja abban a bizakodó kérésben, s ha úgy akarja Isten bölcsessége, úgy legyen ez egyúttal testvéri szellemű utolsó üzenetem Közgyűlésünk min-