Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1930. szeptember

- 26 tések szigorúan tárgyilagos mérlegelése mellett is megállapítható, hogy habár az általánosan nyomasztó gazdasági helyzet nyomot hagy az emberek lelkivilágán, gondnak, nélkülözéseknek a keserűségeit ízlelteti meg most már még olyanokkal is, akik eddigelé a világháború utáni idők folyton fokozódó megpróbáltatásaival is diadalmasan tudtak megküzdeni, — és ez természetszerűen kihat az egyházias áldozatkészségre és az egyház létfenntartási küzdelmeit rendkívül súlyosbítja: de ott, ahol a lélek az e világi gondoktól függetlenül áldozhat a próbatételek, áldások és Kegyelem Urának, — tehát vallásos hitbuzgóságban, vagyis az egyház hivatásának és életrevalóságának ebben a legelső bizonyságtételében sem lankadásrói, sem visszaesésről beszélni nem szabad, sőt Istennek hála, határozott fejlődésről lehet beszámolni. Az istentiszteletek látogatottsága, az úrvacsorával élők száma és az a tény, hogy két gyülekezetet kivéve, — amelyek egyikében az iszákossági hajlam, másikban az egykére való hajlandóság kezdi felütni a fejét, — a jelentések szerint jellegzetesebb,-feltűnőbb bűnözési hajlamokról sehol se lehet szó, a reverzális és áttérési statisztika adatai számunkra kedvezőek, a belmissiói munkásság, főként pedig a híveknél és családjaiknál tett lelkipásztori látogatások száma emelkedik: egyrészt örvendetesen megnyugtató abban a vonakozásban, hogy egyházunk e nehéz időkben is meg tud küzdeni az ellenséges áramlatok és ártásunkaH célzó számító törekvések minden erejével, másrészt komoly elismerésre késztet a lelkészi, felügyelői, tanári, tanítói — s általában az egyházi tisztviselői kar lelkiismeretes hivatás-í szerű munkásságával szemben. Az áldások Ura Istene előtt pedig térdenállva adunk hálát, hogy evang. Sionunk bástyáinak őrizetére lelkes vigyázókat, várudvarának a benépesítésére pedig olyan népet rendelt, amely vallásos buzgóságában, Isten országa építésében, erkölcsi élete tisztaságában egyház- és hazaszeretetében valóban »jó cselekedetekre igyekező«. Hogy egy hosszú esztendő 12 hónapja nem múlhatik el megpróbáltatások és szomorú vesztességek nélkül egyházkerületünk élete felől sem, az természetes. De az egyszerű vesztességek és szomorúságok sorából fájdalmasan emelkedik ki az a súlyos veszteség, amely egyházkerületünket, a hegyaljai esperességet és a diósgyőri egyházat érte Nemes Károly esperes, diósgyőri lelkész, egyházkerületünk tiszteletbeil főjegyzője és számvevője elhunytával. Még a régi, nagy kiterjedésű tiszai