Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1930. szeptember

- 27 egyházkerületnek egyik közbecsülésben álló munkás tényezője volt. Mosolygó arca, derűs kedélye, figyelmes úri modora, minden jó ügyért lelkesedő buzgósága és felajánlott szolgálatkészsége, széles kiterjedésű theologiai és irodalmi készültsége, jeles tolla és meggyőző előadása mindnyájunk őszinte tiszteletét, nagyrabecsülését vívta ki. Egyházközségének évtizedek hosszú során kifejtett lankadatlan buzgó, építő, alkotó munkásságával szinte páratlanul értékes, maradandó alkotásokban tükröződő feledhetetlen szolgálatokat tett. A modern iskola, templom, paplak felépítésének tömérdek gondot, fáradságot és bölcsességet igénylő feladatát munkatársai buzgóságának, gyülekezete áldozatkészségének ébrentartásával oly sikeresen oldotta meg, hogy egyházközségének a megerősödése ez alkotások által elválaszthatatlanul hozzáfüződik emlékezetéhez. Lelkének gazdag kincseit pazar bőkezűséggel ontotta gyülekezetére, egyházmegyéjére, kerületére, forrón szeretett családja és barátai körére. Hálás kegyelettel, áhítatos megilletődöttséggel mondjuk: »Have pia anima!« Tisztelettel javaslom, áldoz- x„ JavasIa

t. zunk emlékének azzal is, hogy azt jegyzőkönyvünk lapjain is megörökítjük és elvesztése felett érzett benső fájdalmunkat Isten vigasztaló áldásainak kívánásával külön részvétiraton tolmácsoljuk gyászoló szerettei előtt. Ugyancsak fájdalmas megilletődéssel emlékezünk meg dr. Szánt h ó Gyula volt jogakadémiai tanár, dékán és közigazgató, egyházkerületünknek két cycluson át buzgó jegyzője folyó évi február hó 8-án bekövetkezett elhunytáról, aki élethivatását a testvér ref. egyház alkalmazottjaként töltve is mindig hű és lelkes szolgája volt egyházunk közügyének és alkotó munkássága éveiben fényes tudásával, buzgó érdeklődésével és tevékenységével mindnyájunk hálájára tette magát érdemessé. Tisztelettel javaslom, örökítsük meg az ő emlékezetét is jegyző- X,,L Jdvaslat könyvünk lapjain és el nem évülő hálánkból fakadó igaz testvéri részvétünket juttassuk jegyzőkönyvi kivonaton hátramaradottjai tudomására. Fájó részvéttel tolmácsoltam egyházkerületünk együttérzését Székely Gyula kiérdemült tátraaljai esperesnek és Janoska György liptószentmiklósi lelkésznek, akit a cseh megszállás után az u. n. keleti egyházkerület élére állítottak, az elhunyta felett és megilletődött lélekkel vettem a gyászhírt, amely Hoznék Lajos volt gömöri főesperes elhunytáról szólott. Az egykori kedves együttműködés emlékébe ilyen gyászesetek felme-