Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

- 28 — Ugyanezen napon kelt másik körlevélben elnöktársammal együtt értesítettük az egyházkerület közönségét az augusztus hó 25-én tervezett szepesváraljai zsinati jubiláris ünnepély elmaradásáról és az aug. hó 25., 26. és 27-én Iglón tervezett egyházkerületi közgyűlés bizonytalan időre leendő elhalasztásáról. A már eddig ismertetett kormányrendeleteket ugyancsak sűrű egymásutánban, körlevélileg tettem közzé. Október hó 6-án az egyházkerület pénzügyi bizottsága tartott ülést, a melyen a legapróbb részletekre kiterjedő gondossággal állapította meg az azon esetben szükséges tennivalókat, ha az egyházkerület értékeit a harctéri helyzet alakulatai következtében biztonságba kellene helyezni. Október hó 8-án 3879. sz. a. felvilágosítást kértem a tiszavidéki főesperes úrtól, hogy a harcszintérnek hazánk határain belül történt elhelyezkedése következtében nem voltak-e és nincsenek-e fenyegetve az ungvári, nyárasdombi, máramarosszigeti, szatmárnémeti-i és esetleg más tiszavidéki esperességbeli egyházközségek vagyoni értékei, istentiszteleti berendezési tárgyai, anyakönyvei stb. . . . Megnyugvással vettem a választ, hogy az egyházak kárt nem szenvedtek; és csupán a máramarosszigeti lelkészt érte jelentékenyebb károsodás. Mindjárt a háború elején, az általános mozgósítás kapcsán jelentékeny számban kaptak behívót az egyházkerület lelkészei. Az üresen maradt lelkészi hivatalok teendőinek ellátására részben saját hatáskörükben intézkedtek a főesperes urak, részben a helyettesítéssel járó költségeket és az istentiszteletek ellátását illetőleg tőlem kértek tájékoztatást. Concrét praecedensek hiján, de a lelkészválasztási szabályrendelet analog rendelkezéseinek figyelembevételével azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy a) a bevonult lelkészek helyett istentiszteletet végző szomszéd lelkészek fuvardíját a helyettesítést igénybevevő egyházközségek fizessék, a functiókért járó stóla átmenetileg, mig a bevonúló lelkészek illetményeinek kérdése rendeztetik, a bevonúló lelkészt illessék, — b) azon leányegyházközségekben, honnan a tanító bevonúlt, az istentiszteletek száma a legszigorúbb szükség mértékét túl nem haladólag csökkenthető. — Egyébként, mint ezt már más helyen jelentettem is, ez az állapot csak a mozgósítás befejezéséig tartott. Ennek bevégeztével a legtöbb behívott lelkész ismét visszatérhetett működési helyére s hosszú ideig egyedül Thinnschmidt Sándor szomolnoki lelkész szolgálatra behívása okozott oly helyzetet, hogy helyettesítése a legnagyobb akadályokba ütközött. Ennek ismételt feltárása után a honvédelmi miniszter 55083. sz. rendeletével Thinnschmidt Sándort a tartalékos lelkészi szolgálat alól bizonytalan időre