Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

— 22 — takarékoskodásra felhívó miniszteri rendeletet, a mely a f. é. március havában jelent meg, megelőzte azon, részemről már a háború elején kibocsátott felhívás, a melyben felkértem az összes esperes és lelkész urakat a takarékosság eszméjének mennél intensivebb hirdetésére. Magát a rendeletet egyébként egész terjedelmében közöltem a f. é. III. körlevél füzetben. Úgy a honvédelmi minisztérium hadsegélyző-hivatalától, mint a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól érkezett hozzám felhívás, hogy adjak engedélyt arra, hogy a harctéren küzdő, az otthon melegét és boldogító varázsát nélkülöző katonáink karácsonyi ajándékaira összes iskoláinkban gyűjtés indúljon meg. Az igazi krisztusi szeretet sugallta eszmét a legmelegebben felkaroltam, a gyűjtést bennsőséges szavakkal ajánlottam iskoláinknak s a beérkezett jelentésekből örömmel láttam az igazán szép eredmény képét. A honvédelmi minisztérium azon kéréséhez azonban, hogy az ó-évesti és újévi offertóriumokat hadsegélyezési célokra kössük le, sajnálatomra nem teljesíthettem, lévén az ezen napi offertóriumok oly célokra lekötve, a melyek azt nem nélkülözhetik. Más, szabad vasárnapokon és ünnepeken azonban tudomásom szerint igen sok kerületbeli egyház tett eleget e kérésnek. 119855 sz. a. az összes állami felső nép- és polgári leányiskolákban megengedte a miniszter, hogy a női kézimunka tantervszerü tanítása a háború tartama alatt felfüggesztessék és a női kézimunka tanítás ideje alatt a növendékek a katonai célú ruhadarabok és felszerelési tárgyak készítésével foglalkozhassanak. Felkért engem is ez eszme felkarolására. 3647 sz. a. az 5. polg. leányiskola igazgatóságához intézett felhívásommal a legnagyobb készséggel teljesítettem a miniszter úr kérését. A kibocsátott hadikölcsönök tárgyában mindkét alkalommal úgy a miniszterelnök, mint a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóval a kibocsátás ideje előtt bizalmasan megkeresett az eszme népszerűsítése végett. A ki e tárgyban kiadott körleveleimet figyelmére méltatta, meggyőződhetett róla, hogy ez elsőrendű fontosságú hazafias kötelezettség teljesítésére lelkem egész hevével igyekeztem buzdítani, lelkesíteni az egyházi közélet összes tényezőit, kerületünk összes egyházközségeinek híveit. Evangélikus népünk hagyományos áldozatkész hazafiassága meg is termette a méltán várt eredményeket. A szegény, a létfenntartásáért igazán naprólnapra verejtékes, véres küzdelmet folytató hazai protestantizmus anyagiakban legszegényebb egyházkerülete, a mi kerületünk és az annak kötelékébe tartozó egyházi és iskolai testületek szabad tőkéikből az első kibocsátás alkalmával, a melynek adatai hozzám befolytak, közel 800,000 koronát jegyeztek, — s a hozzám e sorok írásáig a második hadikölcsönre történt jegyzések felől még csak