Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925
1914–1915. évi közigazgatás
- 23 — szórványosan beérkezett adatok szerint másodszor sem maradtak el e magasztos kötelesség teljesítésétől. Lelkészeink ez alkalommal is szószékről, közgyűlésekben és a magánérintkezés fonalán buzdították híveiket a tömeges jegyzésre s abban a szilárd meggyőződésben vagyok, hogy a második hadikölcsönre történt jegyzések összege nem maradt el az elsőtől. így például épen most kapom Liptóból a jelentést, hogy ezen egy esperesség egyházi pénztárai több, mint 48,000 K-t jegyeztek. És ha a szegény tiszai egyházkerület egyházi testületei által teljesített jegyzés összegét arányba állítom más, gazdag hazai egyházak képviselői által jegyzett összegekkel, — nem veheti tőlem senki zokon, ha e tapasztalatok hatása alatt hazafias büszkeséggel érzem azt a felemelő tényt, hogy „evangelikus" vagyok és érzem meg azt, mit tudnánk mi tenni a legszentebb közügyért, a haza legszentebb érdekeiért, ha a haza a magáéból nekünk is abban az arányban mért volna a múltban, vagy mérne a jövőben, — mint másoknak ! Az áldozatokkal járó hazafias kötelességek lerovásának terén igazán nem a hangzatos szólamok, nem közjogi megkülömböztetések, nem cimek és rangok és hierarchikus tagozatok, — de — a tettek beszélnek. És nagy szövetségesünk világraszóló győzelmi példaadása biztosít arról, hogy a Luther szelleme kitűnő iskola az áldozatkész hazafias kötelesség — teljesítésre. Ideje volna, ha ennek a megállapításnak consequentiáit az illetékes tényezők hazánkban is levonnák, egyházunk állásának úgy közjogi, mint vagyoni vonatkozásaiban. A katonai felmentések tárgyában a nélkülözhetetlen tanerőkről szóló kimutatás mintáit tartalmazó 5208. ein. sz. miniszteri rendeletet azonnal közöltem a kerület összes egyházaival és iskoláival. A felmentési kérvények fel is érkeztek, innen, a miniszter rendelete értelmében lehetőleg együttesen fel is terjesztettek idejében; hogy mégis némely esetben — ismételt felterjesztések dacára — nem sikerült egyesek felmentése vagy szabadságolása, abba — a honvédelmi minisztérium indokolásait olvasva — bele kell nyugodnunk. Egyébként a részletes kimutatásából látható, hogy a legtöbb kérésünk meghallgattatásra talált. A mozgósítás alkalmával számos katonaköteles lelkészt hívtak be jelentkezésre. Ebből nagy ijedelem támadt s az egyházi sajtó is elég gyorsan megfogalmazott és leadott bírálatokra ragadtatta magát, holott a nyugodt megfontolás meggyőzhette volna arról, hogy ez a jelenség az általános mozgósítás természetétől elmaradhatatlan s hogy az 1912. évi XXX. t.-c. 29-ik §-a alapján álló törvényes jogcím igazolása esetén egyetlen lelkészt sem fog jogsérelem érni. így is történt. Ez irányban még az egyházi sajtóban megjelent feljajdulásokat jóval megelőzőleg küldött felterjesztéseinknek minden egyes esetben megvolt az eredménye.