Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1918. július

« i — 170 megrázkódtatást, hiábavárást és könnyet: arról nem is akarok beszélni. Most felejtsünk el mindent, a mi bántó, s örüljünk egymásnak, s örüljünk főkép annak, hogy az Ur minket a legmagasztosabb tisztségre méltatott, s keressük azokat a módozatokat, a melyek által egyházunkat a haladás utján előbbre vihetnôk. Mai értekezletünk a gyakorlati kérdések jegyében fog lefolyni. Kerületünk Főpásztorával való megbeszélés után olyan kérdéseket tűztem napirendre, a melyek szinte maguktól ide kérezkednek s a melyekről nekünk beszélnünk kell, hacsak az idő intője'einek félreismerői lenni nem akarunk. Természetes dolog, sok ilyen kérdés van még, de hát mindannyiokról nem lehet egy gyűlésen beszélni. A protestáns sajtó kérdésének napirendre tűzésénél az a nézetem vezetett, hogy mi e tekintetben a jövőben várható nagy átalakulások között az eddigi keretek közt nem maradhatunk. Tisztában kell lennünk ugyanis azzal, hogy a mai nagystílű, formáit gyakran változtató életben csak a régi eszközökkel dolgozva a társadalmat kellően nem befolyásolhatjuk, ň templom szük falai közül, a hol az Isten igéjét hirdetjük, — de a melynek hirdetését, sajnos, híveinknek csak egy kicsi töredéke hallgatja, — ki kell lépnünk a nyilvános élet mezejére is s minden arra alkalmas eszközzel ki kell lehelnünk az evangélium szellemét. Ä mai nemzedéket különösen azzal az eszközzel kell igyekeznünk megragadni, a melyet leggyakrabban vesz kézbe ösztönszerű kíváncsiságának kielégitesére t. i. a sajtóval, az irodalommal. Ä sajtó tudvalévőleg a világ egyik legnagyobb hatalmassága. S a mi egyházunk eddigelé, sajnos, nem használta ki ezt az eszközt kellően a maga érdekében. Egy pár egyházi lapra szorítkoztunk csupán e téren, a melyek szük körre szorítkozván, természetesen egyházi érdekeinket is csak kicsi mértékben szolgáihalták. Azonkívül a munkaerőknek szétforgálása s áldatian torzsalkodása kevesbíti az e téren külömben elérhető eredményt is . ,. Áldott lesz egyszer az a kéz a mely a sajtónk művelésére alkalmas, de ma még szétforgácsolt munkaerőket összehozza s ez által ezen fontos orgámunknak nagyobb erót s lendületet ad! ... Nem nézhetjük bizonyos bennső szemrehányás nélkül azt sem, hogy köznépünkkel s jókora gyermekseregünkkel is nem éreztetjük kellően az egészséges szellemű sajtónak hatalmas épitő erőit, s hogy mig körülöttünk más szellemi irányzatok nagyon nagyon is igyekeznek azok által tért foglalni s pozíciójukat megerősíteni, addig mi tétova nézéssel és sopánkodással szemléljük előrenyomulásukat s a saját vergődésünket. Uraim, ennek nem szabad tovább igy maradnia, mert külömben elmerülünk! Tudom én azt jól, hogy a protestáns sajtó kérdése ke.