Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1913. szeptember

— 32 — iskolai téren feltétlen hive vagyok az anyanyelv jogos használatának, — s ez az a gazdag munkatér, amelyen a lelkész áldással működhetik, igyekeztem e joggyakorlatot seholsem zavarni, sőt, — bár néha nehezemre esett, — ahoz magamat a lehetőség határáig alkalmazni. Most tehát a testvériesség és egymást megértő krisztusi szellem nevében kérem, intem és figyelmeztetem kedves kartársaimat: ne tegyék ők sem az egyházat politikai törekvések szinterévé és eszközévé. Egyes concrét sérelmeket, amennyiben azok az egyházi, vallás-erköjcsi életre hátrányosan hatnak, ám vegyünk tárgyalás alá alkotmányos uton és módon, de ne legyen maga a közegyház eszköze általános politikai irányzatoknak, párttörekvéseknek, separátiós mozgalmaknak, hiszen ne felejtsük el, hogy Isten országa nem ételben és italban, de békében, szeretetben, igazságban és igazságosságban áll. Távolról sem kívánom ezzel érinteni a lelkészeknek, mint honpolgároknak, egyéni politikai jogait és szabadságát. Am tessék szavazni, tartozni akármely párthoz, tessék fellépni, — ámbár ezt a gyülekezet lelkiélete és ellátása szempontjából nem tartom a legszerencsésebb megoldásnak, de hát ha ugy tetszik, tessék fellépni jelöltnek, csak ne tessék az egyházat, mint egyházat akár Apponyi, akár Justh, akár Tisza, akár Mihályi Péter politikai agitationális törekvéseinek eszközévé és szinterévé tenni. És kapcsoljuk ki most és mindig az anyanyelv iránti szeretetből a magyar állam hivatalos nyelve: a magyar nyelv iránti gyűlöletet. Tartózkodjunk hírlapi hazugságok, hamis informáciok, félrevezető, igaztalan vádak konstruálásától. Ne állítsunk be jobb meggyőződésünk ellenére soha semmiféle tényt se beszédben, se írásban meg nem felelő világításban. Egyesüljünk az egyházkerület és közegyház s azok intézményei, mint a gyámintézet, Theol. Otthon, kerületi tanitóképző, rozsnyói árvaház szeretetében s általában vezessen mindig mindenekben a komoly egyházszeretet és a komoly hazafiság, a krisztusi béke, testvéries megértésre való törekvés áldott szelleme és akkor evangéliumi egyházunk dicsőségére velünk lesz az Ur áldása, veletek pedig egyházmegyétek felvirágozása. Én boldog emlékkel gazdagon, szerető testvéri áldáskivanataimmal, hálás köszönettel egyházaknak és iskoláknak, hivő népnek, lelkészeknek, felügyelőknek, esperességi elnökségnek irányában — távozom körötökből, — de legyen veletek az Ur s az Ő áldott szelleme ! Ámen." Ezen a záró konferentián mondott s ott a lelkésztestvérek által illő méltánylással, sőt elismeréssel fogadott szavaimhoz csak annyit toldok hozzá, hogy minden egyházközségben elrendeltem, hogy: