Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1912. július

ban — és a hívekkel való érintkezésben, istentiszteleten és vallásos összejöveteleken, egyháztársadalmi szempontból fontos sociális al­kotásokban és bennső családi, valláserkölcsi értelemben komoly életben, iskolában és a felsőbb egyházi hivatalok ellátóival való érintkezésben, a gyülekezeti élettől, a papválasztási mozgalmaktól az ártalmas politikai tendenciáknak távoltartásában stb De ugyancsak a belső építés komoly szándéka vezetett arra is, hogy már rövid működésem első évfordulója táján teljesítsem azt a fel­adatot, amely hitem szerint legszebb, legmagasztosabb, legáldottabb feladata a püspöknek: a canonica visiiatiót. Leküzdve magamban fáradságot, az otthon túlhalmozott teendőihez való visszatérés ösz­tönszerű vágyát és azon közismert terheket, amelyek ilyen körúttal elválaszthatatlanúl egybe vannak kötve, csekély közbevetéssel a brassói esperesség egyházai után meglátogattam az árvái egyház­megye egyházait is. Bár rendkívül hálás feladat volna, de idő és tér szempontjaira való figyelemmel mégis mellőznöm kell az egyházlátogatási kör­úton szerzett tapasztalataimról, benyomásaimról való bővebb be­számolást, annál is inkább, mert körútam leírását buzgó útitársam, Kemény Lajos, egyházkerületi jegyző tollából e jelentés későbbi lapjain úgyis kézhez veszi közgyűlésünk minden t. tagja. Annyit azonban általánosságban, a leghálásabb érzések közt kell kijelen­tenem, hogy egyházlátogatási körútamon Isten áldó kegyelméből szemmel látható volt a semmi más egyházi intézkedéssel nem pó­tolható áldásos hatás. A szívek összedobbanása a lelkes örömben, valami csodás fogékonyság a legkomolyabb főpásztori intelmek kész befogadására, a hittestvéri közösség büszke ragyogtatása bárki idegennel szemben, lelkes elhatározások nagy alkotásokra, áldoza­tokra, kicsinyek arcán tündöklő öröm, öregek szemében csillogó könnyek, viszálykodó felek kiengesztelődése a gyülekezet nagy napjaiban és nagy céljaiért, lüktető melegséggel énekelt hymnuszok és áhítattal hallgatott igék, versenyző készség a bizalomteljes, ra­gaszkodó, szeretetteljes, lelkes, ünnepi fogadtatás gyönyörködtető terheinek viselésében .... és ki tudná még mind-mind leírni az örömnek, a hittestvéri melegségtől megszentelt szeretetnek és a gyülekezeti hitélet felpezsdűlésének azokat a felejthetetlenül kedves, boldogító emlékeit, amelyeknek létrehozásában egyenlő része volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom