Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913
1912. július
ban — és a hívekkel való érintkezésben, istentiszteleten és vallásos összejöveteleken, egyháztársadalmi szempontból fontos sociális alkotásokban és bennső családi, valláserkölcsi értelemben komoly életben, iskolában és a felsőbb egyházi hivatalok ellátóival való érintkezésben, a gyülekezeti élettől, a papválasztási mozgalmaktól az ártalmas politikai tendenciáknak távoltartásában stb De ugyancsak a belső építés komoly szándéka vezetett arra is, hogy már rövid működésem első évfordulója táján teljesítsem azt a feladatot, amely hitem szerint legszebb, legmagasztosabb, legáldottabb feladata a püspöknek: a canonica visiiatiót. Leküzdve magamban fáradságot, az otthon túlhalmozott teendőihez való visszatérés ösztönszerű vágyát és azon közismert terheket, amelyek ilyen körúttal elválaszthatatlanúl egybe vannak kötve, csekély közbevetéssel a brassói esperesség egyházai után meglátogattam az árvái egyházmegye egyházait is. Bár rendkívül hálás feladat volna, de idő és tér szempontjaira való figyelemmel mégis mellőznöm kell az egyházlátogatási körúton szerzett tapasztalataimról, benyomásaimról való bővebb beszámolást, annál is inkább, mert körútam leírását buzgó útitársam, Kemény Lajos, egyházkerületi jegyző tollából e jelentés későbbi lapjain úgyis kézhez veszi közgyűlésünk minden t. tagja. Annyit azonban általánosságban, a leghálásabb érzések közt kell kijelentenem, hogy egyházlátogatási körútamon Isten áldó kegyelméből szemmel látható volt a semmi más egyházi intézkedéssel nem pótolható áldásos hatás. A szívek összedobbanása a lelkes örömben, valami csodás fogékonyság a legkomolyabb főpásztori intelmek kész befogadására, a hittestvéri közösség büszke ragyogtatása bárki idegennel szemben, lelkes elhatározások nagy alkotásokra, áldozatokra, kicsinyek arcán tündöklő öröm, öregek szemében csillogó könnyek, viszálykodó felek kiengesztelődése a gyülekezet nagy napjaiban és nagy céljaiért, lüktető melegséggel énekelt hymnuszok és áhítattal hallgatott igék, versenyző készség a bizalomteljes, ragaszkodó, szeretetteljes, lelkes, ünnepi fogadtatás gyönyörködtető terheinek viselésében .... és ki tudná még mind-mind leírni az örömnek, a hittestvéri melegségtől megszentelt szeretetnek és a gyülekezeti hitélet felpezsdűlésének azokat a felejthetetlenül kedves, boldogító emlékeit, amelyeknek létrehozásában egyenlő része volt