Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1905

1903. augusztus

148 vozó elnökünk Dianiska András elévülhetetlen érdemeivel szemben a Gyámintézet hálás köszönetét s biztosítva a köztisztelet igaz vonzalmáról, kéri a kipróbált vezért, hogy helyét elhagyva bár maradjon számunkra az aki volt, úgyis mint gyámintézetünk küzdőterének érdemekben gazdag közkatonája. d) Szentiványi Arpád az egyházkerület nevében mond köszönetet Dianiska András távozó elnöknek 16 évi fáradhatatlan munkásságáért s a közgyűlés tüntető éljenzése kiséretében ad kifejezést azon reménynek, hogy a távozó nem fog nyugalomba vonulni, hanem megmarad a vezetők között, hogy ez áldott munkamezőn a jövőben még díszesebb helyet foglalhasson el. e) Dianiska András igaz megindulástól elfogódva mondott köszönetet az irányában ismételve megnyilatkozó szeretetért, mely számára a munkát 16 éven át könnyűvé tette. Utolsó szava a hála kifejezése különösen Zelenka Pál. Szentiványi Arpád és Radvány István volt munkatársaival szemben, a kikkel együtt működni rá nézve mindig csak lelkesítő volt. Isten áldását esdi le gyámintézetünkre, midőn vezértisztétől megválik; forró óhaja, hogy a nemes intézmény vezetőiben és tagjaiban birja biztos zálogát a jövő sikerének! A közgyűlés az elhangzott beszédek fölemelő hatása alatt egyértelemmel teszi magáévá az elnöki előterjesztéseket, minek következtében jkvbe iktatja: Forró köszönetét a mélyen tisztelt egyházkerületi Elnökség személyes részvételéért; hálás kegyeletét Strauch Béla volt jegyzőjével szemben, kinek elévülhetetlen érdemeit és a hálás szivekben élo áldott emlékét itt e lapokban is megörökíti; legteljesebb elismerését és változhatatlan nagyrabecsülését Dianiska András távozó elnökkel szemben, kinek érdemeit tettek örökítik gyámintézetünk történetében, illetőleg jegyzőkönyveinknek lapjain. II. Bartholomeidesz László esperes, helyettes elnök a következőkben terjeszti elő évi jelentését: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az illetékes tényezők részéről jött felszólítás folytán a munkával tulhalmozott elnök urnák segítségére lenni kötelességemnek tartottam akkor, midőn az erre szóló felhívás hozzám megérkezett. Teljesítettem a teendők expeditionális részét, megbízatás folytán a szokásos évi jelentést is nekem van szerencsém a következőkben megtenni: Sajnálattal kell tudomásra hoznom, hogy ezen jelentésem inkább leverő, mint felemelő. Sötét, sot kétségbeejtő a kép, mely a gyámintézethez érkezett 50 darab folyamodványból előttünk ön-