Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1905

1903. augusztus

147 Mellékletiül, a jegyzőkönyv 69-lk pontjához. A tiszai ág. hitv. evang. egyházkerületi gyámintézet 1903. augusztus 26-án Radvány István kir. tanácsos és Materny Lajos espeies társelnöklete alatt és az egyházmegyei gyámintézetek képviselőtagjainak részvételével Iglón megtartott évi rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. I. Radvány István ker. gyámint. világi elnök visszapillantva a letűnt év mozzanataira, a Gyámintézet áldott munkájára, a Gondviselés előtt leborulva, hálatelt szivvel tesz vallomást, hogy a szent munkamezőn még áll a régi vár, melynek bástyáit apáink emelték, még van rendületlen hit, mely hitvallásra kész, még van odaadás, melv önfeláldozó, még van jó szokás a régi jó időkből, még van nép, mely mint a hűvös patakra a szarvas kívánkozik, úgy óhajt lelkével az Úrhoz és hozzá fohászkodik, még van szétszórtan élő hittestvér elég, a ki a zsoltáriróval rebegi buzgón: „Uram szeretem a te házadban való lakásomat és a te dicsőséged hajlékának helyét", de nincs ero az igét testbe öltöztetni; még van vérező seb, betöltetlen vágy, keserű inség, kiáltó szegénység, de hála Istennek van még szeretet is, mely mindeneket elfedez, mindeneket elbir, még van édes remény, mely szebb jövő hitével aranyozza be a pusztulás romjait, mely meg nem szégyenül, mely küzdelmeink közt bennünket is diadalra vezet, ha egyházépitő munkánkban lépésről-lépésre, lassan talán, de biztos czéltudattal előre haladunk! E dicső munka buzgó apostolait a midőn lelkesen üdvözli, ugyanakkor közreműködésüket a jövőre is kéri s a boldogító hitben, hogy együtt érezve, együtt működve lankadni soha nem fogunk: a közgyűlést jelenlevők lelkes helyeslése közben, ünnepélyesen megnyitja. a) Radvány István v. elnök megnyitó beszéde után szívélyes meleg szavakkal üdvözli Zelenka Pál püspököt és Szentiványi Árpád egyházker. felügyelőt s nekik benső szavakkal mond köszönetet, hogy megjelenésükkel közgyűlésünk ünnepélyességét emelni szívesek voltak. b) Radvány István v. elnök ugyancsak megnyitójával kapcsolatban kegyeletes szavakkal ecseteli a nagy veszteséget, mely Strauch Béla felkai lelkész elhunytával közegyházunkat, közelebbről Gyámintézetünket oly érzékenyen sújtja, megilletődve jelenti, hogy a Gyámintézet 53 éven át volt érdemdús jegyzőjének ravatalára koszorút helyezett és indítványozza, hogy emlékét jkvünk lapjain is megörökítsük. c) Végül a legmelegebb baráti érzület, a legigazabb szeretet, s a kiérdemelt nagyrabecsülés sugallatának engedve, tolmácsolja tá-