Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1905

1902. augusztus

f — 2 — nök érdemeiről, indítványozva, hogy közgyűlésünkből magas miniszteri székében táviratilag üdvözöljük őt. A közgyűlés osztatlan tetszéssel, nagye'rdemü elnöke iránt nyilvánított tüntető lelkes szeretettel teszi magáe'vá az elnöki megnyitóban foglalt összes előterjesztéseket. II. Dianiska András, egyházi elnök a következőkben terjeszti elő jelentését: „Az utolsó esztendő gyámintezetünk életének 42-ik éve volt. A múló időben változik minden, az emberek és az intézmények is, de az Ur megmarad és az ő evangelioma is megmarad. A több, mint egy emberöltőnyi idő alatt változtak gyámintézetünk vezetői és munkásai, de a czél, a munkatér megmaradt és a munkálkodás szent eszközei az isteni ige és a szeretet ugyanazok mindörökké. Több nagy alkotás létesült az utolsó években, mely gyámintézetünkkel rokonjellegű. Az egyetemes ág. hitv. ev. egyh. nyugdíjintézet már eddig is, s hiszszük, hogy mindinkább lesz gyámolója, menedékvára a lelkészi kar rokkantjainak, özvegyeinek és árváinak, a mely papi kar 400 év óta küzd, nélkülöz, szolgál a hazának és egyháznak, lelkesít és buzdit szóval és írásban, kér, gyűjt és áldoz minden nemes ügyért és mindeddig csak önmagáról nem gondoskodhatott. A lelkészi fizetések kiegészítéséről szóló törvény cze'lja és feladata szinte rokon a gyámintézet feladatával, mert az is segíteni s a szegénység terhén könnyíteni óhajt, — de mégis e kettő közt nagy közbevetés van, sőt különbözők a források is. Ott az államhatalom ad az állami közpénztárból, — itt a gyámintézeteknél a könyörülő szivek adnak a testvéri szeretet kiapadhatatlan forrásából, — ott a nyújtott segélyhez viszontszolgálat és állami ellenőrzés Van fűzve, — itt megelégszünk a tudattal, hogy jól cselekedtünk s a jobb kéz nem akarja tudni, mit művelt az adakozó balkéz. A lelkészi fizetések kiegészítése által a sokféle adóval terhelt népen közvetlenül segítve nem lett. Az állam sok szegény lelkészi családtól eltávolította a legnagyobb Ínséget, — de a szegénységgel küzdő egyházak szegények maradtak most is, — roskatag templomaikat, parochiáikat és düledező' iskolaépületeiket ezután is csak ők magok, a jótékony gyám intézet segélyével kénytelenek javítgatni, gondozni és fentartani.