Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1905

1902. augusztus

— az az önérdek ez, a mely nem arra néz többé: árt e ezzel egyházunk jó hírnevének, életének, hanem csupán arra: mi és ki lehet ő ez által; — mert az egyház közérdeke most már mindinkább háttérbe szorittatik s szabad lett minden. E vészes jelszó, ismerjük: nem tisztit, nem nemesit . . . nem munkál az Ur szent egyháza jobb voltáért melegen, önáldozattal, lelkesen. Nehéznek nevezem azért, mert egyházunk úgynevezett belső emberei közül is mind többen nem az Ur szent egyházának leiekismeretes gondozásán, nem is a közegyház megállapított rendjének s kezdettől fogva tiszta és tisztes voltának megóvásán, — hanem eléggé botorul mohó vágygyal egyéni ambitiójuknak, mindig éhes és szomjúhozó ezen rémnek kielégítésén fáradoznak . . . mely gonosz ezen eljárásnak természetes következménye aztán alkotmánytalan elbánás mindenütt és mindennek, a mi eddig féltett, szent volt egyházunkban. Nehéznek nevezem azért, mert fokozott mérvben látom a törekvést a szabadság, egyenlőség és testvériség valójában demokratikus ezen egyházában a régi kiváltságok megtartására. Ezen régi kiváltságok pedig egyházunkban a fellegvárak és az egyház fenntartásához járulástól vonakodás. Pedig az előbbi törekvés: a régi karok és rendeknek a jobbágyságtól külön váltan élése az u. n. falusi egyházaknak papjaikkal, tanítóikkal együtt magukra hagyása; — az utóbbi törekvés azután szintén a régi rendi alkotmányt jámbor azon óhajjal, legyen ugy, mint régen volt . . . nemes ember nem fizet. — tartsa fel a misera plebs contribuens vagy az állam; — város és falu népe, városban és falukon pedig ur és szolga éljünk külön. Oly jelszó és törekvés ez, a mely az egyházhivek egyeteméből álló, az által fentartott és kormányzott ev. hazai egyháznak halálharangja. Ily törekvés pusztító nyomás ez évben sem kevesbedtek egyházkerületünkben. Nehéznek nevezem tehát ezt az évet azért, mert azon sürüdő tünetekben az egyház valójában patriarchális szelleme szárnyainak töredezését látom, a józan szabadság, jogegyenlőség és meleg testvérszeretet hóditó hatalmának visszaszorítását s azon egyházpusztitó gondolkodásnak terjedését: adjon bárki más egyház fenntartására . . . mit bánom én . . . éljen a hogy tud.