Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. augusztus

- 72 — segélyért a városi tanácshoz, de egy krajezárt sem kaptak ; kevéssel előbb folyamodott a róm. kath. egyház és 400 frtot kapott; ugyanakkor folyamodott a magyar egyház a szász anyaegyházhoz is, de szemrehányásokkal telt határozatban elutasittatott; egy időben vele hasonló czélra kérelmezett az egyik szász filia és az anyaegyház részéről tetemes segélyben részesült. Végre a jelen év julius elején elhatározta a szász presbyterium, hogy a szász filiákban állomásokat szervez, a .hol a szegény gyermekek ingven tejet kapjanak: a magyar egyház e jótéteményből megint kimaradt. Ezen és ezekhez hasonló sérelmek már régen elkeserítették a magyar egyházat és megérlelték benne azt az elhatározást, hogy a mostoha anya fojtogató karjai közül menekülni kivan. Csakhogy azt az összeget, melyet a szász egyháztól papja és tanitója kapott, nem tudta sehonnan előteremteni, hogy lemondhasson a szászoknak r kegyéről. Es innen magyarázható meg, miért nem csatlakozott ] 875-ben a magyar esperességi mozgalomhoz, miért válaszolta a főconsistoriumnak, amelytől 1876 febr. 1-én 281-ik sz. a., ugy mint a többi magyar egyházak, szinte megkérdeztetett: akarja-e magyar esperességet vagy nem, ilyeténképen: „tekintettel különösen anyagi helyzetére, jelenleg nincs azon helyzetben, hogy az anyaegyházhoz való viszonyát felbontva, egy más esperességhez csatlakozzék." Megjegyzendő itt, hogy a főconsistorium, — midőn az egyházkerület a kötelékén belül felállítandó külön magy. ev. esperesség eszméjét elvetette, ellenben „az egyházkerületből való teljes kiválást, mivel ily ügyek a confessio augustana ama nagy ev. elve szerint vi hamana el nem intézhetők, azon egyházaknak, melyekben a szakadási vágyak a gyógyithatatlanságig fokozódtak, megengedte" — ezen határozatról 1877 okt. 4-én 1710 sz. a. a brassói magy. ev. egyházat is értesítette, jogot adván ezáltal nézetünk szerint, a brassói magyar ev. egyháznak is, az egyházkerületből esetleg leendő kiválásra. Midőn 1879 szept. havában a brassói magyar ev. lelkész Horný ánszky Gyula meghalálozott, az egyházközség curatora feltette a kérdést a közgyűlésen, „nem látja-e még elérkezettnek az egyházközség az időt, az anyaegyháztól való elszakadásra." Az egyházközség nem akart lelkész nélkül menni bele ebbe a nagy munkába. Midőn a jelenlegi lelkész állomását elfoglalta, az egyháztanács 1882-ben 3 ülésben egymásután egyhangúlag kimondta az elszakadást és önálló egyházzá való alakulást. Egyúttal a 319 frt 44 krból a már ekkor 109 frt 44 krra szállott papi és 41 frt s 4 öl fa tanítói