Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. augusztus

- 73 — fizetés pótlására, melyet a szászoktól elszakadásuk esetére tovább is kapni nem remélhettek, gyűjtést indítottak alap képzésére, mely jelenleg 2500 frt ig áll. Az önállósítás iránt 882 jul 3-án benyújtott kérvényre az anyaegyház azt határozta, hogy a kiválás ellen kifogása nincsen. Ellenben a szász főconsistorium 1883 sept. 20-án semmis okokból a brassói magyar egyházat kérelmével elutasította. Okai a következők voltak: 1) Az önállósítandó egyházközség, a régi egyházközség közepében vagy azt keresztező, vagy azét nagyságban fölülmúló területet igénybe nem vehet. 2) Az önálló egyházközségnek felekezeti iskolával kell birnia. 3) Valamely egyházközség alkotásánál egyedül az anya- vagy nemzeti nyelv nem lehet irányadó. Ezen tagadó válaszra a brassói magy. ev. egyháztanács újból kérvénynyel felelt, 1883 decz. 8-án kijelentvén, hogy szándékától el nem áll; az anyaegyház és az esperesség újból pártolólag terjesztette fel, a főconsistorium pedig; még nem intézte el azt, bár 1882 jul. 3-tól kezdve, 4 év mult már el. VI. A brassómegyei magyar evangélikusoknak 1877-től elindulva vázolt helyzete, minden hátrányai mellett egy nagy előnynyel birt, t. i. folytonosan ébren tartá, sőt fokozta a magyar evangélikusoknak az erdélyrészi ev. egyházkerülettől való teljes elválásra irányuló törekvéseit. Bizton állithatjuk, hogy e törekvések, daczára a multak nagy harczainak, daczára a mozgalom nagyon előrehaladott stadiumának, daczára annak, hogy nincs magyar ev. ember, a ki a teljes elválásnak szükséges voltáról meggyőződve nem volna és daczára annak, hogy a valósításához szükséges előkészületek intézésére a nm. vall. és közokt. minister ur 1883 máj. 3-án 9416 sz. a. kelt leirata után a lelkészi kör meg is alakult, mégis elaludtak volna: ha az egymásra következő ujabb meg ujabb visszaélések ezt meg nem akadályozzák. Végre csordultig telt a pohár s eljött az idők teljessége. A tatrangi ág. hitv. ev. egyház volt az, mely a szabadság zászlóját, a mindnyájunk egyhangú véleménye szerint utolsó harczra, akár győzelem, akár halál lesz eredménye, újra kibontá. A kiválás megvalósítására szükséges előkészületek ugyanis befejeztetvén, a tatrangi ág. hitv. ev. egyházközség presbyteriuma és nagy képviselete 1886 jan. 3-án és 10-én egyhangúlag a következő határozatot hozta: „A gyűlés mélyen érezvén ezen ügy nagy fontosságát és végleges megoldásának égető szükségét: tekintettel arra, 5b