Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. május, rendkívüli

— 24 — lyebb sikerrel. Drága erőnk, büszkeségünk pedig középiskoláink egyház és állam közti válútra kerültek, bevehetleneknek vallott ezen fellegváraink, büszkén tulajdonunk, az állammal kötött szerződés által nyilt bejárást kaptak, s ezzel a lassan elpártolásnak vagy elvesztésnek komoly aggodalma mind szélesebb körben nyer jogosultságot. Minden oly és ily egyháznevelŐ intézetet, még a legkisebb ponton is fontosnak, mert életerőnek vallván, törekvésem azok megtartása, berendezése, szaporítása tárgyában meleg és szívós lesz. Vallom és hirdetem, hogy egyházunk nevelt ifjú s tanitott nagykorú nemzedékében és általuk él. Felajánlom tehát ez irányban is készséges szolgálatomat. Egyházunk szenvedő egyház, mert fönn és lenn rendezetlenek viszonyai, mert ormain és már a völgyekben is itt-ott tespedés köde szállotta meg a tényezők különben lelkes lelkét. írott törvényekhez, olvasható és reá olvasható paragrafusokhoz szoktatott e nép, mint egyháztag, ily egyházi törvény hiányában vagy azt hiszi, hogy neki minden szabad, s megy itt hatalmaskodás, ott pártoskodáa szélsőségeibe, itt politizálás, ott árulás örvényei felé botorul, vagy pedig azt hiszi, hogy őt semmi sem kötelezi, s lesz aztán egyszerűen templom és egyház kerülővé. Végzetes e baj, törvénynek hiánya, még súlyosabbá válik az által, hogy a múlt század igényeihez mért háztartás nem tudja a mai kor igényeit kielégíteni, s nincs tényező, aki — egyes helyek dicséretes kivételével — tudná ezen pusztító bajnak orvoslását győző erővel szorgalmazni. Jött ugyan isten irgalmából, az államsegélynek nevezett morzsalékban, a báró Baldácsy-féle alapítványban, az áldott G. A. egylet és a gyámintézet által segítség: ámde ez mind kevés, annál is inkább, mert egységes terv, magasabb czélok kitűzése s következetes munkálása nélkül toldozásra-foldozásra fordittatik e drága erő s fogy ez alatt a belerő, szaporodik az elkedvetlenedés, mind nagyobbá válik az elpártolást eszközlő elhagyatottságnak, csüggedésnek veszedelme. Mi tudjuk azt, kik a mély rétegekben hosszú évek óta végezzük a veres-kereszt egylet teendőjét: milyen ma, ínséges lelkészeink és tanítóink százainak, szórványokban élő hitsorsosaink ezreinek szánandó sorában egyházunk állapota; mi az oka e pusztuló egyházak szaporodásának és azon