Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. május, rendkívüli

— 25 — kór terjedésének, mely a szent örökséget intézményekben és élő tőkékben menthetlenül pusztítja. Mi tudjuk azt, kik — Istennek hála még ma is elegen — élesb tekintettel s melegebb érdeklődéssel szemléljük közegyházunk mai állapotát: mennyi fohász, tanácskozás, határozat kell ahoz, mig valamihez hozzáfoghatunk és ha meg is tehettük, korai szülöttet látunk magunk előtt, mert hiányzik az életet és fejlődés képességet biztosító kellő táperő. Egyetlen jogakadémiánk, fizetés dolgában theologiai tanáraink, leány-iskoláink, árvaházaink mai helyzete, — esperességek, kerületeknek, sőt magának az egyetemnek is, a szükségelt anyagi erő hiányában, nagyobb czélok munkáihatására tehetetlen volta igazolják állapotunk veszélyeztetett, tarthatlan voltát. Halad az idő, nagyobbodnak a kor igényei: mi sem maradhatunk el. Lépést kell tartanunk, rendezkednünk. Jól tudjuk mi ezt — igy szól a válasz — ámde mi szegények vagyunk. Sokat hangoztatott ezen mentség az, a melyet én igazság gyanánt nem fogadhatok el. Elegen vagyunk mi szám és anyagi erő dolgában, közegyházunk ösäzes igényeinek teljes mérvben és külsegedelem igénybevétele nélkül történt kielégítésére. Egyre van csupán szükségünk; belátásra és hitbeli és anyagi erőnk egy akarattal Összevetésére, egységes, egyházi szervezkedésre s lesz törvényünk, rendezett háztartásunk, Isten szive szerinti uj emberré egyházunk. Teljes készséggel, s'ót szivem legmelegebb vágyával társulok azon tényezőkkel, kik egyházunk ily módon történő megmentésére szivvel, lélekkel és anyagi áldozattal is vállalkoznak. Egyházunk szeretet egyháza. Testvéries békés viszonyban élés a hitfelekkel, vallás erkölcsi czélok munkálására hivatott egyháztársakkal, kíméletes elbánás még a türelmetlenséggel is, jellege és törekvése egyházunknak. Hóditó vágyai nincsenek. Övéit azonban összegyűjteni és összetartani igyekszik. Felekezetközi ezen testvéries viszonynak ápolása lévén Örömem, törekvésein: vallani és hirdetni fogom azt a szeretetszövetséget, szilárdítani az eros kapcsot és érdek közösséget legkivált az ikertestvér ev. ref. egyházzal, ápolni és szilárdítani, reálunio, ma még csak ábránd helyett, a nem kevésbé értékes valót, a kölcsönös szeretet és egyházérdek unióját, mely magasabb fokon, nevezetesbb időszakokban mindig tudta összehozni, egygyé tenni a két egyházat.