Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. május, rendkívüli

— 23 — ben szellem vezetőnek. Vallom és hirdetem tehát: növekednünk kell kegyelemben, a mi Urunk megtartónk ismeretében (1. Thess. 4. 1)...., tovább-tovább épülvén ö benne és erősíttetvén a hit által. (Koloss. 2. 6.) Egyházunk, mint azt már elnevezése is mutatja, egy, még pedig elválhatlanul egy egyház. Egy evangyéliom, egy szellem, egy törvény, egységes kormányzás, egységes rend a lelke annak. A benne lévő minden tehát csak rész, csak tag, szervi összeköttetésben az egészszel, fokozatos alárendeltségben a központtal. Egyházunk ily egy voltának vagyok én alkotmányos felfogással híve Centralisáló ezen törekvés azonban nem rontja, nem ronthatja meg az egyéni és testületbeli jogok megóvását szabad mozoghatásra, életerejükhöz mért egészséges fejlődésre; nem tiporhatja el az egyházszellem épületének megrontása, az élő alkotmánynak holt géppé változtatása nélkül az éltet adó, részeiben is tiszteletben tartott önkormányzati jogot és szabadságot. Vallom és hirdetem egyházunkat szabadság, egyenlőség, testvériség szent egyházának, mely — mint a hívek egyeteme — a hívek Összessége által fokozatosan kormányoztatik és fenntartatik. A súlypont tehát mindkét irányban az egyes tagokban és egyházakban nyugodván, egyházunk alulról felfelé bizalmi férfiak által kormányoztatik; alulról felfelé aránylagos,"de kivétel nélküli hozzájárulással a hívek egyeteme által tartatik fenn. Ezen demokratikus Ősi az u. n. presbyteri rendszernek lévén híve, vallom és hirdetem, hogy itt nincs különbség egyházi és világi között, és ha van, ezt csupán a hűség és érdem különféle volta okozza, hogy itt sokféle az ajándék Istentől, de egy a szellem, sokféle az út, de egy a czél, sokféle a teendő, de egy a munkamező. Nagyra becsülöm én azokat, kik az u. n. egyházi életpályán hűséggel végzik teendőiket minden irányban, de még többre azokat, kik az u. n. világi elem sorozatában szólni és járni, hatni és tenni képesek egyházban egyházért lelkesen. Egyházunk tanító egyház, felvilágosodás, művelődés, nemesedés, tökéletesedés üdvintézménye. Jövője iskoláiban él. Három század óta egyháznevelő lelkészeket és tanitókat képző intézeteknek, az elemi iskoláztatásnak, egyházak szilárdításának háttérbe szorításával középiskolák fenntartására és szaporítására forditá összes erejét. Ujabban már az egyháznevelő ezen intézetekre is nagyobb gond fordittatik, természetes, hogy rendezett állapot hijával még a legnagyobb erőfeszités daczára is cseké-