Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. augusztus

— 53 —czim alatt, épen felére volt redukálva, nem lehetett segédet tartani, de a főconsistorium kezelése alatt voltak alapok, melyekből egy kevés jóakarattal segíthetett volna a bajon; ott voltak pl. a sinecurák, nagy jövedelmű, de hivatalnélküli egyházak után befolyt dézsma kárpótlási összegek, ott az Almosenfond, ott az államdotátionak szegény papságok segélyezésére szánt része. stb. Krizbán hasonlólag egy tehetetlen agg lelkész alatt, több évig türetett ily szomorú állapot, mig végre 1873-ban a helyettesítés megtörtént. Pürkerecz, melynek lelkésze saját kérelmére 1871-ben félfizetéssel nyugalmaztatott, a saját egyházával is eléggé elfoglalt tatrangi lelkész gondozására bízatott, s három év óta a lelkészi állomás betöltéséről nem történt intézkedés. Ily esetek eléggé tanúsítják, hogy a szász consistoriumok a magyar egyházak javát, még a szoros kötelesség mértékéig is mily kevéssé viselik szivükön. Ily gondatlanság s kötelességmulasztás esete az is, hogy midőn a magyar egyházak felekezeti iskoláikat községiekké nyilvánították, a Bezirks-Consistorium kimondotta ugyan, hogy a felekezeti iskolai vagyon minden eshetőségre biztosítandó a felekezet (illetőleg az egyházközség) javára, de a határozat foganatosításáról aztán nem gondoskodott, s az egyházközségek érdekei máig is megóvatlanul vannak. Nem csekély sérelem támadhat végre a magyar egyházakra és lelkészekre a papválasztási szabályzatokból. Ezek szerént ugyan is az egyházak jövedelem tekintetében bizonyos kategóriákra vannak felosztva, és a választhatóság a magasabb kategóriákban bizonyos szolgálati évekhez van kötve. — Hogy ez a szük körre szorított magyar lelkészekre nézve mily hátrányos, első tekintetre szembeötlő, — Mert mig egyfelől a néhány magyar lelkész, ha a kellő szolgálati éveket felmutatni nem birja, a nagyobb magyar egyházakba való választhatóságból ki van zárva: addig másfelől nincs kimondva, hogy a választandó lelkésznek birnia kell saját egyházközsége nyelvét s igy megesik, hogy magyar egyházba magyar lelkész nem pályázhatván, a nép nyelvét nem biró szász pályázókra van az egyház szorítva, akik közzül pedig, ha különben a szolgálati évekkel birnak, tartozik választani, amint hogy jelenleg is szász papok szolgálnak több magyar egyházközségben. Ily sérelmek és hátrányok mellett, egyfelől nem lehet csodálni, ha a panaszló egyházközségek magokat jelenlegi egyházi kapcsola-