Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. augusztus

— 54 —tukban nem jól érzik s abból kiválni óhajtanak, midőn abban sem nemzeti nyelvüket nem érvényesíthetik, sőt azzal eg}

r idegen nyelv uralma alá vannak kényszerítve, sem protestáns önkormányzati jogukat nem gyakorolhatják, sem anyagi és szellemi érdekeiket megóva nem látják; de másfelől az egyházak ügyeinek legfelsőbb felügyeleti jogát és kötelességét gyakorló államkormány sem nézheti tétlenül a visszaéléséket,, melyek egy egyházkerület kebelében, annak hatóságai által, a hivek egyetemének egy tetemes része ellenében elkövettetnek. Ezek folytán, midőn a panaszló egyházközségek megbízottjai által hozzám benyújtott kérvényt illetékes tárgyalás és jelentéstétel végett, a mélt. egyházi főtanácsnak megküldöm, kimerítő jelentést várok egyszersmind a jelen intézvényemben felhozott — s a kiküldöttem által teljesített vizsgálatból kiderült — sérelmes tények felől is." A miniszter urnák kétszer kellett megsürgetnie az ezen leiratra kért választ, mig végre, egy esztendő elmultával, 1875 szept. 8-án a főconsistorium felküldte azt; a veleje odamegy ki: „kegyeskedjék a miniszter ur, a főconsistorium utján azon tanácsot adni a kérelmezőknek, hogy kárhozatos szakadási törekvéseikről lemondjanak és az erdélyrészi egyházkerület alkotmányához alkalmazkodva, az ez által nyújtott áldásokat felhasználva, az erd. vallási törvényekhez rendithetlenül ragaszkodva, a hit, erkölcsiség és a nemzetiség azon javai után törekedjenek, a melyeket ezen egyházkerület kötelékén kivül csak veszélyeztetnének." Nem akarunk elmosolyodni a főconsistorium ezen válasza fölött, mert a benne rejlő cynismus őszinte sajnálkozásunkra érdemesiti annak iróit. Ám de a fölött még is örvendezésünknek kell kifejezést adnunk, hogy ez a válasz, ha az nem csak a rosz lelkiismeret elaltatására, hanem a miniszter ur félrevezetésére is volt szánva, eltévesztette czélját, mert a miniszter ur 1875 nov. 2-án 22185 sz. a. következő — kivonatosan közölt — rendeletet küldte a főconsistoriumhoz: „A mi már a mélt. egyh. főtanács fölterjesztésének érdemleges részét, jelesen a m. évi nov. 12-én 29635 sz. a. kelt intézvényem egyes pontjaira adott felvilágosításokat illeti, minden kétséget kizáró világossággal kiderül magából a fölterjesztésből is, hogy a brassóvidéki egyházmegyébe kebelezett magyar ajkú ág. hitv. egyházközségek anyanyelvöknek, mely egyszersmind az állam hivatalos nyelve, egyházi életök körében való érvényesítésében legnagyobb