Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. augusztus

— 52 —Minden protestáns egyházban, az egyházi hatóságnak és főhatóságnak egyik legfőbb kötelessége a fölött őrködni: hogy a lelkészi és tanítói fizetések ne csonkittassanak, és a lelkészeket s tanítókat a nép minden ilyetén kisérletei és túlkapásai ellenében egész erélylyel oltalmazni. — A szász consistoriumok e kötelességet a magyar egyházak irányában vagy épen nem, vagy csak igen lanyhán teljesítették, amint erről csak a következő néhány tény is meggyőzött. 1. Tatrangon, Hosszufaluban, Pürkereczen az előbbi kepének és failletőségeknek készpénzre, illetőleg átalányra átváltoztatásával a lelkészi és tanítói fizetések tetemes megrövidítése megengedtetett, illetőleg elnézetett. — Tatrangon azonkivül megengedtetett, hogy a Brassó város (mint volt földesúr) malmából évenként a lelkésznek fizettetni szokott 20 köböl vámgabona, melyért az egyházközség tartozott a malom gátját tatarozni, a lelkészi fizetésből elvonassék s az egyházközségnek adassék. — Az összes kepeváltsági esetekben azon felül kimondatott: bogv a pénzre való átváltoztatások csak öt évre érvényesek, s öt év leteltével, az akkori árak szerint, uj meghatározás alá vétetnek. — Mindazáltal az öt év elteltével ez nem történt meg, s a megcsonkított fizetések tovább is ugy hagyattak. 2. Egyes esetekben még kiáltóbb példáit adta a Consistorium, mily kevéssé viseli szívén kötelességét a magyar egyházak papi és tanítói állomásainak dotatiója irányában. Krizbán megengedtetett az egyházközségnek, hogy a lelkész illetőségében volt kilencz darab szántó és kaszáló föld, s a tanítótól két darab föld használatát elvonja. Apáczán a kápláni fizetésből 1874 évben levontak 100 véka őszi és 100 véka tavaszi gabonát ; a lelkész e merénylet ellen f. évi junius hóban tiltakozást adott be a Bezirks-Consistoriumhoz, folyamodványa még nem láttatott el, de a pályázat az állomásra, a megrövidített fizetés mellett hirdettetett ki. 3. Mikép viseli gondját a consistorium magok az egyházközségek javának s lelki üdvének is, mutatják a következő esetek. Az apáczai népes egyház több éven át egy teljesen világtalan lelkész gondozása alatt hagyatott, aki tehetetlensége miatt közbotrány és nevetség tárgya volt, anélkül, hogy helyettesítéséről gondoskodás történt volna, s akár a Bezirks-, akár a Landes-Consistorium intézkedett volna. A papi fizetésből, mely épen ez évek alatt a dézsma-kárpótlási viszályok miatt ideiglenesen „Wartegeld"