Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. augusztus

— 4 J — tartozott. A magyar evangélikusoknak ilyetén ügyeiben a brassói szász pap meghallgatásával a városi tanács intézkedett; a népnek még gyűlést sem volt szabad tartania, hacsak magára nem akarta vonni összeesküvés gyanúja által földesurának rendesen brutális megrendszabálvozásokban nyilvánuló haragját. A szász egyházközségek papjukat, tanítóikat, a vagyont kezelő gondnokokat (gocsmán), Szóval az egyházi hivatalnokokat és szolgákat szabadon választották. A megválasztott pap a káptalan jelenlétében az esperes által igtattatott ünnepélyesen hivatalába. Minden szász papnak joga volt az egymásra ráunt jegyeseket elválasztani, kezdődvén az erdélyi ev. házassági jog szerint a házasság a csakis papi közreműködéssel létrejöhető s ezért csakis ugy felbontható eljegyzéssel (mátkaság). Egy bizonyos területen létező szász ev. egyházközségek papsága, a segédlelkészeket kivéve, az illető egyházközségekre nézve az egyházi közigazgatási hatóság mellett káptalan név alatt egyházmegyei hatóságot, megyei zsinatot (partialis synodus) képezett. Hatáskörébe tartozott befolyni a megürült papi állomásokra való kijelölésbe, beiktatni a megválasztott papokat hivatalukba, utasítással ellátva követeket küldeni a zsinatra (geuerális synodns), mely a káptalan küldötteiből s még néhány, a püspök által behívott lelkészből állt és mivel a püspök a synoduson választatott, ennek választására befolyni, azonkívül a barczaságon a lelkészeket ordinálni. A káptalan választotta az esperest, bíráskodott a házassági válóperekben s a papok egyházi és fegyelmi ügyeiben, tanácskozott és intézkedett az egyházközségek minden irányú szellemi szükségleteiben. A magyar ev. papokat, akik nemcsak mindezen, a szász papokat megillető jogoktól, hanem még a papi (Pfarrer) nevezettől is megfosztva, a brassói szász pap káplánjainak (Prediger) tekintettek és neveztettek, és annak „inspectiója" alatt állottak, jóllehet igen csekély segélytől s csakis 1—2 községben eltekintve, teljesen híveiktől kapták fizetősöket: a brassói szász papnak meghallgatásával a városi tanács nevezne ki és helyezte át annyira kénye-kedve szerint, hogy aki ellenszegült, rangját elvesztette. A kinevezett magyar papot a brassói szász pap igtatá be az összegyűlt nép előtt hivatalába; a legtöbbször azonban, amint azt irott emlékeink mutatják, szász káplánjára bizta ezt az ünnepélyes actust, sőt nem egyszer a városi tanácsnak az illető faluban lakó bérlője (árendás), qualifiicáltatott ennek elvégzésére. 3b