Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. augusztus

— 42 Különben a magyar papok külön anyakönyvet vezettek s az u. n. papi funettókat, mint keresztelés, conrirmatió, gyóntatás, eljegyzés, esketés, temetés, maguk végezték és pedig saját felelősségük mellett. A mátkaság (eljegyzés) felbontását azonban, bizonyosan azért, mivel ezzel szép s különösen fáradság nélküli jövedelem volt összekötve, a brassói szász pap ragadta magához. Hogy egykor ez is a magyar papok hatáskörébe tartozott, ezt és ezzel együtt hajdani önállóságukat látszik bizonjútani azon körülmény, mely szerint az érte járó illetéknek legalább egyharmadát még a harminczas években is az illető magyar pap kapta, mignem a negyvenes években a brassói szász pap ezt is elvonta tőlük. A brassói szász pap a maga felügyeleti jogát, illetőleg lelki gondozásra néző kötelességét, mint a magyar evangélikusok tulajdonképeni papja, különösen a két évenként visszatérő canonica visitatio által gyakorolta. A magyar evangélikusokra nézve ez egyszersmind alkalom volt, vagy legalább lehetett volna arra, hogy tulajdonképeni papjukat láthassák, sérelmeiket és óhajaikat előadhassák, ha a brassói szász pap a hivek lelki érdekeinek teljes elhanyagolásával, kizárólag csak felsősége mutatásának eszközéül nem tekintette volna azt. A legtöbbször ugyanis ezen visitatio elmaradt; máskor a szász pap egyik, vagy másik szász káplánját bizta meg vele. Nagy hátrányok származtak ugy a magyar ev. hívekre, mint azok papjaira azon körülményből is, mely szerint a magyar papok a káptalanból ki voltak zárva. Addig ugyanis, m ig káptalani pap találkozott, a törvény szerint az egyes állomásokra, más jelölhető nem lévén, szász pap juthatott ugyan a magyar papi állomásba, de megfordítva nem, (sőt a magyar papok még a szász segédlelkészi állomásokból is ki voltak zárva.) A mint a magyar papokat, ugy a magyar evangélikusok tanítóit és gondnokait (gocsmán), sőt harangozóit is a városi tanács nevezte ki a szász papnak meghallgatásával. Még csak a szászok azon mentségére kell reflektálnunk, melylyel ök a barczasági magyar evangélikusok jelzett egyházjogi állapotát, az úrbéres viszony természetes kifolyásának mondják. Nem akarjuk itt vizsgálni sem szereztetési módját, sem természetét Brassó város földesúri jogainak, arról azonban meg vagyunk győződve, hogy a kegyuraság olyan alakban, a mint azt a barczasági magyar evangélikusok fölött a városi tanács gyakorolta, se a