Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1860. augusztus

előlegesen azon egyházakban, a hol espcrességileg eddig nem történt, névszerint pedig Nyíregyházán végrehajtani igyekezzék. VIII. Emlékezetbe hozatott, hogy a nmlt évi kézsmárki gyűlésben a legmagasabb pátens ügyében keletkezett közismeretű határozatunk miatt nem csak elválasztott és ma beigtatott mind két elnökünk volt üldöztetve és szabadságától megfosztva, hanem az azon gyülésbeni részvételeért és a jegyzőkönyv kinyomatása körül tanúsított buzgalmaért Pálkövy Antal sárospataki tanár úr is fogságra és pénzbirságra volt itélve. Miután prot. egyházunk a részvét és hálás elismerés kifejezésénél más jutalmat nem adhat azon férfiaknak, kik törvényes önkormányzati jogaink mellett küzdve az aligrault idő üldöztetésének áldozatai lettek és az egész kerületért szenvedtek: azért szent kötelességének ismeri ezen háláját először is Nagyságos Zsedényi Ede cs. kir. udvari tanácsos úr irányában kifejezni, ki veszélyeztetett prot. ügyünknek első bajnoka volt a kézsmárki már most történetileg emlékezetes gyűlésünkben,hol egyenesen az ö lelkesítő szavainak köszönhetjük hogy talán a nézetek szétágazása s az erők szétforgácsolása helyett ellenmondás nélküli egyértelemben keletkezett azon közismeretű határozat, mely kerületünknek irányt adva s az egész prot. hazában viszhangra találva, — az összes szellemi erők egyesülése által győzelmét előkészítette; — de kifejezi másodszor ezen háláját Máday Károly bélai lelkész úr irányában is, ki mint gyűlési jegyző a kérdéses határozat súlypontjának feltételében egyedül az igaz ügyre tekintve a következésekkel szembeszállott; - - mind két férfiú irányában egyházkerületünk kitűnő rokonérzelmének és ragaszkodásának már az elnökségi választás alkalmával is némi kifejezést adván, ezúttal még különösen Pálkövy Antal tanár űr irányában sem tagadhatja meg, feláldozó prot. buzgalmaért hálás elismerését ezennel jegyzőkönyvileg kifejezni. IX. A jegyzői kar — miután egyházkerületünk kivételes állapotában lett az illető kerületi gyűlések bizalmából kinevezve s e miatt elválalt feladatát csak ideiglenesnek tekintette — most a kerület törvényes alakulása után a további hivataloskodás alól magát feloldoztatni s új választás eszközlését kérvén: Az eddigi jegyzők — Főt. Máday Károly superintendens úr kivételével — megmarasztatván,a jegyzői kar akképen egészíttetett ki: hogy a világiak részéről Fest Imre, Szontagh Pál és S t h y mm el Soma urak; az egyháziak részéről pedig Czékus Ts t ván rozsnyói, Hrencsik Károly svábóezi és Szte lilo János eperjesi lelkészek neveztettek ki egyházkerületi rendes jegyzékül. X. Az administrátor kezénél levő kerületi irománytár átvétele s törvényes superintendensünk kezéhez juttatása szükségeltetvén: Berzeviczy Egyed és iglói lelkész Fábry János urak küldetnek ki, miről Loysch Jónás gölniczi lelkész úr, mint vólt es. k. administrátor, ki e tekintetbeni készségét már Szontagh Lajos volt ker. felügyelő úrhoz f. é.julius 27-ki levelében is felajánlotta, a jegyzői kar által eleve értesítendő. XI. Szontagh Lajos érdemült egyházkerületi felügyelő bemutatván egy 1848-dik óta kezénél maradt irománycsomót s azt superintendens úrnak azonnal átadván: tudomásul feljegyeztetik. — XII. Felolvastatott a nyíregyházi egyházban a kerületi consistorium által kiegyenlítés végett Szontagh Lajos ker. felügyelő és Bartholomaeidesz János foesperes urak személyében kiküldött biztosoknak jelentése, melyben tudatván: „hogy általok a vasárnapi istentisztelet után a két részröli presbyterck a kisdedóvóban összehivattak, de Jeszenszky lelkész úr csak hatodmagával jelent meg és híveivel csak hamar ismét eltávozott; hogy ezután az autonom egyháztagjaival külön értekezve s Jeszenszky László úrral ujabb kísérletet téve, két napi küzdelem után szerződés jött létre, melynek következtében Jeszenszky László úr a lelkészi hivatalróli leköszönést megigéré s ez, az autonom egyház képviselői által el is fo-