Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1876. augusztus

A VIII. A hegyaljai esperességböl : Lichtenstein József, esperességi felügyelő. ßartholomaeidesz János, főesperes és nyirNádassy Lajos, egyházi felügyelő. egyházi I Kralovanszky Gyula, gymn. felügyelő. Farbaky József, kerületi jegyző és nyit- [ | Meyer Rezső. egyházi Kraudy Antal. Zelenka Pal, kerületi .jegyző és miskolczi Schmidt Mihály Materny János, alesperes és szántói M) M Martinyi József, Szlaboczky Imre, nyíregyházi j Chotvás Ágost, 1 Szánthó János, / i § Horváth Sándor, \ mwkolczi Pazár István, . Mráz Karoly, tanítók. Rúzsa Endre, j S ezeken kívül számos egyházi s világi tagok yVlELY ALKALOMMAL: I. (Kr.) A kerületi gyíílés napját megelőző augusztus S-kán délutáni 5 órakor a harangok szava isten házába hivta a gyűlésre már egybesereglett híveket, hol Dianiska Endre batizfalvi lelkész,, jolsvai egyház nyelvén mondott szónoklata mellett, a szokásos offertoriumraal összekötött gyámintézeti istentisztelet, utána pedig Pécliy Tamás megválasztott egyházkerületi felügyelő és Czékus István superintendeus urak elnöklete mellett, a közgyűlés fontosabb tárgyaiban tájékoztató előtanácskozmány tartatott. II. (Kr.) Augusztus 9-kén reggeli 8 órakor a gyűlés tagjai a templomban összegyűltek, hol Czékus István superintendeus úr a köztudomású tényt, hogy Zsedényi Ede ő nagyméltóságának egyetemes felügyelővé történt megválasztása folytán egyházkerületünk felügyelői széke megürült, hivatalosan bejelentette s egyszersmind volt felügyelőnknek az egyházkerülethez intézett búcsúlevelét terjesztette be. mely felolvastatott ily tartalommal: Mélyen tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! Az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő hivatalába történt beiktatásom alkalmával oda nyilatkoztam, hogy bár lelkem mélyére érzékenyen hat a tiszai egyházkerülettől való elválás, még is meg kell hajolnom hitsorsosim akarata előtt, mely irányomban oly kitüntetőleg nyilatkozott, és ennek nyomán most már búcsúszavaimat azon egyházkerülethez intézve, melynek 15 éven át voltam felügyelője, szivem mélyéből legforróbb köszönetet, mondok mindazoknak, kik a tiszai kerület egyházi ügyeinek vezetésében szives közreműködésükkel és tanácsaikkal gyámolítottak, teszem pedig ezt annál inkább, minél nemesebb érzelemből eredett hozzám való szilárd és hű csatlakozásuk, melylyel a nehézségekben, mikkel az evangyelmi egyházi pályán mindig még bö mértékben találkozunk, velem hiven testvérileg megosztoztanak, mely szívességükért én viszonzásul egyebet nem nyújthatók azon öntudatnál. hogy igyekeztem egyházunk iránti kötelességemet becsülettel teljesíteni, mely érzet az egyetemes felügyelői széken is, törökvésem és tetteim irányadója lesz. Engedjék reménylenem, hogy jelen állásomban sem tagadandják meg tőlem azon közredolgozást, melylyel versenyre fognak kelni tettben, versenyre áldozatban egyházunk javáért. Bennem egy emlékezet élend síromig gyöngítetlenül, a pártfogás emlékezete, melyet a tiszai egyházkerület tagjainál tapasztalék és a hála s áldozatkészség, mely köszönetül keblemet dagasztja. A tiszai egyházkerületi felügyelő hivatalos pecsétjét utódom számára ide csatolva, mély tisztelettel stb. Ámbár egyházkerületünk megnyugtatását sőt örömét találja abban, hogy volt felügyelője most már — érdemeinek országos méltánylása mellett — az egyetemes egyházi és iskolai felügyelői széknek disze: mégis lehetetlen, hogy érzékenyen