Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1876. augusztus

- 4 ne érintse a megválás azon férfiútól, kihez hosszú évsoron át a tisztelet és bizalom őszinte benső érzete kötötte. - azon férfiútól, ki ama napokban, melyek végveszélylyel fenyegették apáink drága örökségét, egyházunk autonom intézményeit, evangyélmi hitünk rendületlen vezérhivének mutatta magát, s akkor midőn átalános bizodalom egyházkerületünk világi kormányára meghívta, 15 éven át erélylyel és böleseséggel "vezette annak ügyeit. Most pedig, hol szíve mélyéből hangzanak felénk búcsújának érzékeny szavai, kifejezve azt is. hogy benne sírjáig gyöngítetlenül élni fog emlékezete azon szívességnek, melyet a tiszai egyházkerület tagjainál tapasztalt: fogadja viszont ő nagyméltósága biztosítását annak, hogy amaz emlék, melyet magának itt közöttüuk protestáns tántoríthatatlan buzgalma, közreható híí munkássága és mindenek felett nemes áldozatkészsége által emelt, a mint ekkoráig egyházkerületünk évkönyveiben páratlanul áll. ugy eltörölhetetlenül élni is fog minden hü fia kebelében mint a serkentésnek és buzdításnak magasztos példája! III. (Kr.) Erre superintendens úr beterjesztette a megürült kerületi felügyelői hivatal betöltésére kiírt és beadott szavazatok felbontásáról és számbavételéről vezetett két jegyzökönyvet. Az első szerint a beadott szavazatoknak Miskolczon 1

87t». marcz. 7-én kis gyülésileg történt felbontásánál és számbavételénél kiderülvén az, hogy általános szavazattöbbséget a jelöltek egyike sem nyert, Bánó József 44, és Péchy Tamás 43 szavazattal ujabb választás alá bocsáttattak. A második szavazás eredményét, az 1876-ik évi máj. 9-kén ismét Miskolczon vette számba az e végett összehivott egyházkerületi kis gyűlés, hol kitűnt, hogy a beküldött 137 szavazatból 3 alakhiány miatt visszavettetvén, a többi 131-ből Péchy Tamás 7(i-ot. Bánó József 59-et nyert. A szavazati eredmény megállapításában eljárt kerületi kis gyűlés ezen jegyzőkönyveinek felolvasása után. elnöklő superintendens úr a lepecsételt szavazatcsomót bemutatva, kérdést intézett a gyűléshez, kívánja-e a szavazatok újabb összeszámítását vagy megnyugszik az egyházkerületi kis gyűlés összeszámításán ? A kis gyűlés eljárása egyhangúlag hitelesnek s véglegesnek elfogadtatván, superintendens úr a 7fi szavazatot nyert Péchy Tamás ő ntngát ezen tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület törvényesen megválasztott felügyelőjének hirdette ki, s egyszersmind a jelenlévő esperességi felügyelő é> főesperes urakat a végett küldte ki, hogy a megválasztottat a kerületi gyűlés nevében a szokott eskü letételére és széke elfoglalására hívnák meg. IV. (Kr.) A bizottság eltávozása előtt, a kerületi felügyelő úr által leteendő esküforma vétetvén tárgyalás alá, ennek szövege következő alakban állapíttatott meg és fogadtatott el: En Péchy Tamás, esküszöm az egy igaz istenre, teljes szentháromságra, hogy felügyelői hivatalomban, melyre az evangyélmi ágost. vallást követők tiszai egyházkerületében a gyülekezetek szavazatai által törvényesen megválasztattam, — hazám, felséges és törvényes királyom iránt tántoríthatlan hűséggel leszek, evangyélmi egyházam javát tőlem telhetőleg elősegítem, az evangyéliomi szent tudomány tisztaságára, úgy mint azt a szentírás után az ágost. vallástétel előadja, vigyázok, — egyházunk és vallásunknak a hazai törvényekben gyökerező jogai és szabadságai fölött őrködöm. Az egyházi ügyekben. — félretéve minden gyűlölséget, kedvezést, félelmet és mindennemű emberi tekintetet, - nem tekintvén atyafiságra, ajándékra, igaz meggyőződésem szerint az egyházi törvényekkel megegyező Ítéletet teszek. A gyülekezetek békésségét. épületét, hasznát teljes tehetségem szerint munkálom; kánonainkat s általában egyházi törvényeinket, valamint ezen tiszai egyházkreület által előmbe szabott vagy szabandó utasításokat mind magam megtartom, mind hogy mások is, kiket illet, megtartsák tehetségem szerint eszközölni fogom. A mint mind ezeket teljesíteni igyekezem, ugy segítsen engem az én istenem! V. (Kr.) A küldöttség kíséretében megjelent felügyelőt, a gyűlés szívből fakadt, általános és fennhangzó örömnyilatkozattal fogadta, mire egyházi buzgó ének elzengése után Czékus István supeperintendens, Bartholomaeidesz János és Sztehlo János főesperesek kiséretében az oltárhoz lépett, hol Ézsaiás 49-ik része 8-ik verse után hatásos szónoklatban fejtegette, miképen mindnyájunknak, de kü-