Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1869. szeptember

E felterjesztésekkel kapcsolatban olvastatott a VI. sz. k. városi esperes azon panasza, mely szerint Fintán helv. hitv. ev. Bodnár Péter és r. kath. vallású neje Holenia Leopoldina fiu gyermekük a sebesi ferenczrendi szerzetesek egyike által megkereszteltetett. Egyházkerületünk superintendens úr erélyes felterjesztéseit helyeselve, a halmozott sérelmeken annál is inkább megütközött, minthogy azokra a nm. vallás és közoktatási m. k. minisztériumtól mindekkoráig válasz nem érkezett, mely el nem maradhatott, ha áll a törvény szentsége s a jog, melyet az 1868:53 t. ez. biztosított, — s a sérelmek orvoslását feliratilag ujolag fogja kérelmezni. XII. Olvastatott a nm. vallás és közoktatási m. k. minisztériumnak Budán 1869 jul. 9-kén 1894 sz. a. kelt s superintendens úrhoz intézett felszólítása, hogy a Lőcsén megnyitandó állami fóreáltanodánál alkalmazandó hittanár választásáról intézkedjék; Ezzel kapcsolatban olvastatott Kún Bertalan, tiszáninneni helv. hitv. superintendens úrnak levele, melyben superintendentiája által is helyeslendő megnyugvását tudatja, ha a lőcsei főreáltanodánál alkalmazandó ág. h. ev. hittanár, a helv. hitv. ifjakat is a vallástanban oktatni fogja. Olvastatott végre Hantho Lajos ideiglenes igazgató jelentése, mely szerint a lőcsei ev. lelkész, bizonyos mérsékelt tiszteletdíj mellett a vallástanítást felvállalni kész. Ezek folytán a lőcsei főreáltanodához hittanárul Greczmacher János választatott, díjazására pedig a nm. vallás és közoktatási m. k. minisztérium feliratilag íel fog kéretni. XIII. (Cs.) Olvastatott a nm. vallás és közoktatási m. k. minisztériumnak Budán 1869 febr. 8-kán 17,684 sz. a. kelt rendelete, mely szerint, — a mult országgyűlés 2766 sz. a. határozata szerint 20,000 írt a jelenleg fennálló népoktatási nyugdíjalapok segélyzésére lévén fordítandó,—superintendens úr felhívatik, hogy a felügyelete alatt álló egyházkerületben jelenleg fennálló népoktatói gyám — vagy nyugdíjintézetekről kimerítő kimutatást terjeszszen fel, annak különös kiemelésével, hogy a népoktatók gyámintézete nincs-e beolvasztva vagy összeköttetésben lelkészi, népjegyzői vagy bárminémű nyugdíjalappal, mert országos segélyben egyedül a népoktatási nyugdíjalapok részesülhetnek. Olvastatott tovább a tiszáninneni helv. hitv. ev. egyházkerületnek e tárgyban hozott s velünk közlött határozata, mely szerint, — miután protestáns egyházunkban elkülönített nyugdíjalapok csak igen kivételesek, — a nm. vallás és közoktatási m. k. minisztérium felkérendő az iránt, hogy az országos segélyben az egybeolvadt tanítói nyugdíjalapokat is részesítse. Mire superintendens úr jelentvén, hogy a kerületünkben létező elkülönített tanítói nyugdíjalapokat segélyzésnek kérésével felterjesztette, a gyűlés osztva a tiszáninneni helv. superintendentia nézetét, superintendens urat felhívja, hogy jövőben, ily segélynek ujabb megszavazása esetében, egybeolvadt nyugdíjintézeti alapjainknak is— kizárólag a néptanítók javára fordítandó — segélyzését kérelmezze. XIV. (F.) Indítványba hozatott, adna a gyűlés határozott kifejezést azon nézetének, miként értelmezi az 1848-tól 1868-ig kötött vegyes házasságokra nézve, az 1868:53 t. cz. 17 §-át, mely az idézett törvény életbeléptetése előtt kötött vegyes házasságokból született vagy születendő gyermekek vallásos nevelésére nézve azon törvény határozatát hagyja érvényben, mely az ily házasságok kötése idejében hatályban volt. E §-t a tapasztalás bizonysága szerint némelyek akként magyarázzák, hogy a körvonalozott kérdésre az 1797, : 26 t. cz., mások ellenben ugy, hogy az 1848 : 20 t. cz. ide vágó szabványai mérvadók. Miután az 1868 : 20 t. cz. soha, sem hatályon kivül helyezve, sem megmásítva nem volt, s így daczára annak, hogy egy jogtipró absolutisticus kormány által egy ideig nem létezőnek nézetett, törvényes erejéből, csak egy pillanatra is soha semmit nem veszíthetett, sőt azt folytonosan megtartotta; miután továbbá az 1868: 53 t. cz. bevezetésének világos szavai szerint, az 1848 : 20 t. cz.-re van fektetve: a gyűlés a kérdéses §-nak az 1848-tól 1868-ig kötött vegyes házasságokra nézve más értelmezést nem adhat, mint azt, hogy az ezekből származó gyermekek vallási neveltetésére nézve, csak is az 1848: 20 t. cz. mérvadó, névszerint, hogy tekintettel arra, miszerint az ezen t. czikkben felállított viszonyosság és kölcsönösség elvénél fogva, mind az, mi azon ideig a r. katkolikusokra nézve szabályzó volt, azontúl a protestánsokra is azzá lőn, s hogy azon ideig az 179% : 26 t. cz. értelmében, a ka-